A hír: A világon csaknem minden tizedik alkalmazottat szexre csábít a főnöke
A Reuters és az Ipsos közös felmérése szerint már-már veszélyes méreteket öltött a munkahelyi szexuális zaklatás. Az adatokból kiderül, hogy a világon majdnem minden tizedik alkalmazottat zaklatott már szexuálisan a főnök. Magyarországon is egyre súlyosbodik a helyzet: az alkalmazottak 7%-a vallotta, hogy szexuális zaklatásnak volt kitéve.
John Wright, a kutatás egyik vezetője elmondta, hogy főleg a 35 év alatti dolgozók vannak veszélyben, őket előszeretettel inzultálják, zaklatják szexuálisan a magasabb beosztású kollégák. Indiában e tekintetben kifejezetten siralmas a helyzet. Az országban több mint 26% azoknak a munkavállalóknak az aránya, akik kerültek már zaklatásos helyzetbe. A legkevesebb inzultus a svéd és a francia alkalmazottakat éri, csupán 3%-uk panaszkodott arra, hogy főnöke szexre akarta csábítani. (MTI)
| Soma összes korábbi különvéleménye is érdekel? Katt ide! |
Különvélemény Soma Mamagésától
Minden főnök, felettes, irányító szerv, hatalom, vallás, társadalmi rendszer pszichológiailag bizonyos szempontból megfelel az apa szerepének. Vagyis a hozzájuk való viszonyulás alapjait az apával való kapcsolatunk határozza meg. (Itt még a klasszikus férfi-női kapcsolati és szerepmintáról beszélek, amiben fölnőttünk, de véleményem szerint a jövőben ez is változni fog.) Tehát a klasszikus minta szerint az apa (vagy az ő szerepét betöltő személy) volt az, aki gyerekkorunk óta irányított. Ennek a helyét vette át később „társadalom apu”, „vallás apu”, „főnök apu”, aki(k)nek a megfelelni akaró gyermeklelkű nagykorúak (nem felnőttek) többnyire egy életen át meg is akartak felelni. (Az emberek nagy többsége ma is gombnyomásra irányítható és megfélemlíthető.) És mivel a férfi (apa) évszázadokon át fölérendelt szerepet töltött be (bele is betegedett, hogy ez véget ért), így hosszú időkön át az emberek gondolkodás és kételkedés nélkül hajtottak fejet a fölöttük levő(k)nek, illetve annak, akit annak hittek. Így a főnöknek való behódolás szinte hasonlatossá vált a földesúrnak vagy rabszolgatartónak járó első éjszakához. És hány nő hallgatott, húzta össze magát, mert azt hitte, itt is meg kell felelnie, mint otthon apunak…
Nem élték meg az emberek a lázadást és a leválást, függő, irányítható gyerekek maradtak. Eddig több mint 300 nőt kérdeztem meg arról: mert-e lázadni a szüleivel szemben, megélte-e a kamaszkorát? Mennyire merte bevállalni a saját érzéseit, gondolatait, mennyire mert járni a saját útján, akkor is, ha senki nem támogatta? És valóban levált-e a szüleiről felnőttkorára? (Merthogy amíg nem, folyamatosan másoknak is meg akar felelni, még akkor is, ha az a lelke akarata ellen való.) Szánalmas az arány, jóval több a felnőttkorú gyermek, mint hinnénk.
Egy erős öntudattal és belső tartással rendelkező, valóban felnőtt nőt egészen biztosan nem mer molesztálni semmilyen főnök, bármennyire jó nő is legyen. Nyilvánvaló, hogy a gyenge, megfélemlíthető nőket szúrja ki magának. A megfélemlítő és az áldozat partnerként vonzzák be egymást. Egyik sem mutogathat a másikra, csakis magán változtathat. De úgy gondolom, attól még messze vagyunk, hogy egy játszma nélküli, tiszta, lélektől lélekig szóló kommunikációban éljünk…
Az, hogy „főleg a 35 év alatti dolgozók vannak veszélyben”, nem meglepő. Sokkal izgibb lenne fordítva: amikor is a 35 fölöttiek vannak kitéve a szexuális zaklatásnak. „58 éves nő keresi szexuálisan zaklató főnökét.” De szép hirdetés is lenne… Akár érdekvédelmi szakszervezetük is lehetne a 40 fölötti, szexuális zaklatást tűrő nőknek…
Amerikában már annyira vékony a jég, hogy mi számít szexuális zaklatásnak, hogy a férfiak előre sem engedik a nőket az ajtón, nehogy azt is kikezdésnek vegyék. Ha az emberek spirituális értelemben is felnőttek lennének, ezek a hatalmi drámás helyzetek föl sem merülnének, ha pedig igen, egymás között karakánul le tudnák rendezni. Mert nem a szerep mögül szólnának ki, hanem éreznék a határokat és a másikat. Úgyhogy továbbra is fókuszban az ön-is-mer-et…