A hír: Több tucat roma érkezett vissza Romániába, akiket Franciaországból telepítettek haza egy Nicolas Sarkozy elnök által támogatott, vitatott gyakorlat alapján.
Sarkozy júliusban rendelte el mintegy 300, engedély nélkül felépített, romák által lakott tábor felszámolását, és azoknak a cigányoknak a kiutasítását, akik illegálisan tartózkodnak Franciaországban.
Az intézkedést Sarkozy egy héttel a Loire-völgyben kitört zavargások után rendelte el, amelynek során az egyik táborban lakók megtámadták a rendőröket, akik agyonlőttek egy közülük való, fiatal fiút. A kormány szerint a táborok „a feketekereskedelem, az embertelen életkörülmények, a gyerekek koldulásra kényszerítése, a prostitúció és a bűnözés forrásai és melegágyai”. Sarkozy bejelentette, hogy még az év vége előtt beterjesztenek egy törvényjavaslatot, amely megkönnyítené a vándorló romák kiutasítását „a közrend védelmében”. Jogvédők szerint viszont a lépés megbélyegzi a romákat.
Különvélemény Soma Mamagésától 
Épp tegnap jöttem haza Ózdról, ahol az ország egyik legszegényebb cigánytelepén, Hétesen, idén negyedik éve szervezte meg Bódis Kriszta (író, dokumentumfilm-rendező) a főként gyerekeknek szóló képzőművészeti, alkotó- és médiatábort. A látványos és szórakoztató délutáni kulturális programokat persze kicsik-nagyok egyaránt élvezhetik, és nemcsak a hétesiek, hanem bárki, aki nyitott, hogy idejöjjön. Tegnap át is mentem a Kiserdők alja telepi romákhoz (ott több mint 400-an élnek hasonló mélyszegénységben), hogy áthívjam őket is a délutáni Romano Glaso-koncertre. (Nekem ez volt a második évem itt, idén már női csoporttal foglalkoztam.) Megható és erőt adó volt látni a különféle foglalkozásokra, tevékenységekre való nyitottságukat, a hálájukat, amiért foglalkozunk velük.
Bódis Kriszta megszervezte és levezényelte, hogy legyen a telepnek focipályája. Óriási küzdelem volt, amelyben a helyiek is részt vettek. Lelkesen dolgoztak, majd a sok fegyelmezetlen, vad gyerektől kitartóan óvták, féltették a frissen vetett és locsolt füvet. Amikor kézfelnyújtással szavaztatva kérdeztem, hogy ki érzi magáénak a focipályát, szinte minden kéz magasba lendült. Belerakták ők is az energiájukat, dolgoztak érte. Mindenki tudja azt, hogy alapvetően jobb tevékenynek lenni, mint tétlennek. Elképesztő, hogy mennyi munkára alkalmas kéz van kihasználatlanul! A cigányokat szinte mindenütt megvetik és kirekesztik (nyilván nem ok nélkül, tudom jól…), de borzasztóan nehéz úgy kitörni, hogy a megvetés béklyójában és az egyre nagyobb méreteket öltő munkanélküliségben (ezt most főként Magyarországra értem), a mindennapos kenyérgondok idegtépő és gyomrot mardosó reménytelenségben maradjon energiájuk a remény és a belső erő megtartására.
Persze érthető: ha egy országban illegálisan tartózkodnak, annak következménye kell hogy legyen.
De azt is tudom, hogy az „adva kapsz” törvénye minden szinten működik. Úgyhogy ha én lettem volna Franciaország miniszter-királynője (avagy Mrs. Sárközy), akkor nem ezt választottam volna. Tudom, hogy Románia milyen gazdasági helyzetben van, és azt is, hogy a két ország viszonylatában én vagyok az, aki adhat. Úgyhogy a hazatelepítéssel egy időben nagyvonalúan egy foglalkoztatottsági projektet is elindítottam volna, a szakmai képzéssel és a munkahelyteremtéssel egy időben. TUDOM, megtapasztaltam, hogy a romák nagy része szeretne dolgozni. Ha igazi elfogadással, megértéssel (csak a szeretet vihet előre), nyitott szívvel és segíteni akarással fordul feléjük az ember, akkor segítőkészek, és sokra képesek! Sok kis aranyos, nyitott szívű gyermek álmodik köztük jobb jövőről, de a mindennapi nélkülözés, megvetettség, munkanélküliség megtöri őket. A minimális összegű segélyek nem nyújtanak perspektívát!
Képzést, beléjük vetett hitet és munkát, nagyurak! Nem pakolászni és kirekeszteni őket, mint egy koszos rongyot, egy darab szemetet! Franciaország költségvetésében 300 emberre tudatosan felépíteni és elindítani egy képzési és foglalkoztatottsági projektet, nem lett volna több anyagilag, mint amit én magam beleraktam most a hétesi telepbe. Persze a kicsi is számít, de nem értem, hogy komoly kormányzati szinteken hogy nem indultak még el perspektívát nyújtó hosszú távú programok. (Nyilván évek kellenek ahhoz, hogy mélyebb szintekről elinduljon a változás, de akkor is!)
És akkor csodálkoznak, undorodnak és gyűlölködnek (ami persze azt is lehúzza, aki ezt átéli), hogy bűnöznek a romák? Itthon olyan munkanélküliség (és alulfizetettség) van, hogy fehér ember alig kap munkát (főleg az ország keleti területén), nemhogy egy kokszfekete roma. Beállít munkára jelentkezni, az esetek kilencvenakárhány százalékában esélye sincs rá, hogy elhelyezkedjen. Óriási forrásenergia kell a kitöréshez, de nem lehet mindenki kivételes. Elég volt a mutogatásból és az utálkozásból, tessék cselekedni!