A csinos Judit nem azért ment feleségül Mártonhoz, mert szerette őt, hanem mert mindennél jobban vonzotta a férfi egzisztenciája. Beköltöztek egy Budapest melletti kertváros szép új házába, Judit nem dolgozott, hanem kizárólag a szépségével, az alakjával volt elfoglalva, a háztartási teendőket pedig egy alkalmazott látta el. Hétvégénként partikat szervezett, a szomszédos családokat látta vendégül. A környék kisgyermekes anyukáinak is bizalmába férkőzött, kiszedte belőlük a titkaikat, mindent tudott mindenkiről. Nemcsak a múltjukról, a családi életükről, hanem a férjeik szokásairól, gyengeségeiről. Aztán lassan hozzákezdett a fiatal és kevésbé fiatal apukák elcsábításához.
Judit szinte megrészegült a sikertől, nem elégedett meg azzal, hogy a kertváros szinte valamennyi férfija megfordult az ágyában, hanem még el is pletykálta a hódításait. Azt akarta, hogy visszajusson a feleségek fülébe. Sőt, miután ismerte a családok féltett titkait, azt is kiadta a férjeknek, így több kapcsolat ment tönkre abban az időben.
A titokra fény derül
Hamar kiderült Judit szerepe mindebben, és az egész közösség meggyűlölte a nőt. Márton pedig elvált Judittól. Csak a személyes tárgyait vitte el, minden mást az asszonynak hagyott, és áldotta a sorsot, hogy nem ajándékozta meg őket egy gyerekkel, amire pedig ő és a szülei is annyira vágytak. Soha többé nem akart találkozni azzal a nővel, akitől mindenki óvta, de akiben mégis mélyen hitt és bízott, akit mindennél jobban szeretett. Nem akarta látni azt, aki a szerelmét meggyalázta, és tönkretette családok életét.
Judit végül eladta a házat, és beköltözött a fővárosba, egy újonnan épült 10 lakásos társasházba. Persze maradt olyan nő a telepen, akinek búcsúzáskor azért elmondhatta: „Tíz lakás, tíz család, tíz apuka, izgalmas lesz az életem. Kerítek a házból egy férjet, nem is akármilyet.”
Vágy az izgalomra
Judit most sem hazudtolta meg önmagát, nemcsak hogy feldúlta a ház nyugalmát, hanem azt hitte, hogy élete legnagyobb fogását is megcsinálta, amikor megszerezte Hasszant, a Közel-Keletről származó, a házban lakást bérlő férfit. Feleségül ment hozzá, gyönyörű ikerfiaik születtek, és Judit boldogan ment a férje országába, hiszen mozgalmas, változatos életre vágyott. És hitte, ezután is minden úgy lesz, ahogy ő akarja, mert olyan hatalommal bír, hogy a férfiak továbbra is a lábai előtt fognak majd heverni.
Minden másként történt, mint ahogy azt remélte. Az élet az új országban se nem volt mozgalmas, se nem volt változatos. Össze volt zárva férje családjával, nehezen alkalmazkodott a helyzethez, anyósához, sógornőihez pedig nem is akart, és ők is egytől-egyig kimutatták ellenszenvüket. Gyerekeivel sem tölthetett annyi időt, mint szeretett volna, és a férjét is alig látta. Teljes magára maradt, nemcsak a képzelt hatalmát veszítette el, hanem a szépsége is hamar odalett. Judit két év alatt sem tudta megszokni az idegen kultúrát, férje családját. Haza akart jönni.
A karma kiegyenlítése
Küzdelmes, veszekedésekkel, olykor testi fenyítésekkel teli pár év után Hasszan családja úgy döntött, Judit mehet, a gyerekek maradnak. Judit nem tehetett mást, hazajött, a budapesti lakását elcserélte, mert az asszonynak olyan rossz híre volt, hogy szinte senki sem állt szóba vele. Egy másik kerületbe költözött, és minden követ megmozgatott, hogy a gyermekeit visszakaphassa. Azt mondja, harcol értük, de az évek múlásával ez a küzdelem egyre kilátástalanabb.
A karma törvénye szerint Judit a férfiak elcsábításával tudatosan tett tönkre családokat. A sors megadta számára is a házasság és a család lehetőségét, majd elvette tőle. A karma mérlege egyensúlyba került.