„Én mint szexszimbólum? Hát persze. Egész nap mást sem csinálok, mint azon gondolkodom, milyen érzés szexszimbólumnak lenni” – morogja az ötvenegy éves Hugh Laurie arra a kérdésre, mit szól dr. House sikeréhez. Úgy tűnik, nehezen tud megbarátkozni a gondolattal, hogy megvesznek érte a nők, és őszintén zavarba jön attól, ha erre emlékeztetik. „Eszembe sem jut ilyesmi. Persze azt elismerem, hogy House-nak megvan a maga szexepilje, van benne valami Lord Byronból, a megsebzett zseniből. Igen, ezt magam is látom, de ami engem illet…”
És valóban, végül is igaza van. Maga az ötlet, hogy Hugh Laurie-t George Clooney-hoz mérjük, meglehetősen bizarr. Az összehasonlítást akár komikusnak is nevezhetjük. De ahogyan Laurie már számtalanszor bebizonyította a House-ban: ha nem bújik a sznob tökfilkó álarca mögé, valóban meglepően vonzó tud lenni. Olyan meghatározhatatlan, tűnődő borongósságot adott hozzá a szerephez, amelyet a női nézők ellenállhatatlannak éreznek. És akkor a háromnapos borostáról még nem is beszéltünk.
Egy boldogtalan, meggyötört lélek
Faragatlan, nyers, otromba, nem érdekli, mit gondolnak róla mások. Ha valaki a való világban így viselkedne, hamar állon vágnák, vagy a börtönben találná magát. Mi mégis odavagyunk érte. Imádjuk, ahogyan a világos színek keverednek benne a sötétekkel. Az egyik pillanatban úgy viselkedik, mint egy nyolcéves kölyök, a következőben pedig már kortalan angyal, aki készen áll, hogy megküzdjön a sárkányokkal. Dr. House figurája leginkább Sherlock Holmesra emlékeztet: mindkettő brit, zseniális gondolkodó, zenél, kábítószert használ, zárkózott és barátságtalan.
„Nem igazán érzékelem, mekkora sikere van a sorozatnak – mondja Laurie az angol Daily Mailnek adott nyilatkozatában, de azért mi nehezen hiszünk neki. – Olyan keményen dolgozom rajta, hogy nincs időm kimenni a világba, és normális dolgokat csinálni. Nem találkozom emberekkel, akik odajönnének hozzám, és azt mondanák: Láttam a sorozatot, és utálom! Úgyhogy amennyit én tudok róla, akár a szemetesben is végezhetné.”
Hugh Laurie mindenesetre nem véletlenül kapta meg dr. House szerepét. Első nagy szerelme, Emma Thompson szerint például a kapcsolatuknak azért lett vége néhány hónap múlva, mert a színész állandóan fáradt volt és levert. Alapvetően pesszimista alkat, amiről mi sem árulkodik jobban, mint hogy amikor megkapta House karakterét, úgy gondolta, a sorozat nem fog tovább tartani egy hónapnál. „A többi szereplő azonnal foglalót tett le mindenféle házakra, én meg egy hotelszobában laktam, és még csak ki sem csomagoltam a bőröndömből.”
Ez a sötét prognózis a nagy Los Angeles-i debütálásáról talán azt is megmagyarázza, miért hagyta feleségét, Jo Greent és három gyereküket otthon, Londonban. Hat évvel később a családja még mindig Londonban lakik, és nem is szándékoznak Amerikába költözni.
A feleség ultimátuma
| Felesége, Jo Green védi a házasságukat |
Talán az is a magánynak tudható be, hogy a színész a közelmúltban összeszűrte a levet egyik rajongójával, majd nyilvános bocsánatkérésének és megbánásának köszönhetően a felesége visszafogadta azzal, hogy ha ez még egyszer megtörténik, megöli. Laurie pedig fittyet hányva felesége szavaira, ismét félrelépett, majd óriási kék monoklival jelent meg Londonban egy fogadáson. Állítása szerint nekiment egy ajtófélfának. A felesége idén ultimátumot intézett hozzá, döntse el: karrier vagy család. Az ultimátummal egy időben azonban Laurie aláírta a House hetedik évadára szóló szerződését.
„Az egyik legfontosabb célom az életben, hogy a gyerekeimet ne hozzam kínos helyzetbe azzal, hogy az a munkám, ami. Ha nem is büszkék rám, legalább ne legyenek zavarban miatta. Azt hiszem, enyém a világ három leginkább szeretetre méltó gyermeke, akik csak örömet szereznek nekem.”
Laurie a róla készült paparazzoképeken többnyire komornak, rosszkedvűnek látszik, szemmel láthatóan magányos és elhagyatott. A szerződése értelmében csak néhány havonta térhet haza Angliába, pedig a távházasság még soha senkinek nem tett jót. A felesége többször járt már nála Los Angelesben, de úgy tűnik, nem sikerült megkedvelnie Amerikát.
Korábbi kollégája és barátja, Joely Richardson szerint két arca van: „Van az a Hugh, aki körbetáncolja a termet, és mindenkivel viccelődik, de van egy másik oldala is, egy meggyötört, sötét része.” A stáb szerint már annyira megszokták a díszletek között duzzogva bóklászó Laurie alakját, hogy senki sem lepődik meg rajta. A barátai pedig mind nagyra értékelik a feleségét, Jót, aki mindezek ellenére kitart mellette.
Akit telibe talált egy szerep
A pár minden bizonnyal átment már néhány nehéz perióduson, de még mindig együtt vannak. 1997-ben túlélték, amikor a színész viszonyt kezdett a rendező Audrey Cooke-kal, mert Mrs. Laurie annyira eltökélten védte a házasságát, hogy kétségbeesett levelet írt a rendezőnőnek, és könyörgött neki, ne találkozzon többé a férjével. Az eset után Laurie – látva, mekkora fájdalmat okozott szeretteinek – terápiára jelentkezett, hogy leküzdje a depressziót, amely tinédzserkora óta üldözi. „Szerencsétlennek éreztem magam, és csak önmagammal voltam elfoglalva. Önző dolog egy depresszióstól, ha nem próbál tenni valamit az állapota ellen” – mondja Laurie, aki saját bevallása szerint sem könnyű eset, de nagy valószínűséggel éppen ezért olyan jó dr. House szerepében. Amikor először olvasta a forgatókönyvet, azonnal vonzalmat érzett a figura száraz, sokszor fekete humora és a sorozat drámaisága iránt.
„Megfogott a párbeszédek minősége, és hogy a sztori újra és újra meg tudott lepni valamivel. House annyira szokatlan karakter az amerikai televíziózás történetében, hogy amikor először olvastam a könyvet, azt hittem, hogy dr. Wilson a főszereplő, House pedig csak néha arra jár, és van egy-két alkalmi jelenete. Csak amikor a végére értem, akkor jöttem rá, hogy enyém a főszerep.”
| Laurie apja körzeti orvos volt, de nem róla mintázta dr. House figuráját |
A színésznek van némi fogalma az orvosokról, hiszen apja, Ranold is egy volt közülük. Úgy írja le az apját, mint a világ legkedvesebb emberét, és nem hagyja nyugton az a zavarba ejtő gondolat, hogy ő most ötször annyit keres azzal, hogy úgy tesz, mintha orvos lenne. Azt mondja, az apja nem is állhatott volna távolabb House karakterétől, tele volt jó szándékkal és kedvességgel. Neki köszönheti, hogy mérhetetlen tiszteletet érez az orvosok iránt.
„Nem értek egyet azokkal, akik azt gondolják, hogy a nyugati orvostudomány szörnyű, és jobban tesszük, ha inkább meggyógyítjuk önmagunkat. Számomra mindez badarságnak hangzik. Mindazok közül az emberek közül, akiket magunk körül látunk, ha az antibiotikumokat nem fedezték volna fel, már csak két-három lenne életben.”
Az édesanyjával való kapcsolata bonyolultabbnak tűnik. Négy gyerek közül ő volt a legkisebb és az egyetlen fiú, a nővérei szerint pedig az anyjuk szeme fénye, az asszony mégsem tudott gyengédséget kimutatni a fia iránt. „Napokat, heteket, hónapokat töltött el úgy, hogy valamilyen sérelmet dédelgetett magában. Nem tudom, hogy klinikai értelemben depressziósnak számított-e, de egyértelmű hangulatingadozások jellemezték. Gyakran volt rám mérges, és azt hiszem, sok értelemben csalódást jelentettem számára. Megvetette a boldogságot, a kényelmet, a könnyedséget és az elégedettséget. A lágyságnak is ellensége volt. Mindig azt mondta, ne legyek annyira nyálas.” Laurie huszonkilenc éves volt, amikor az anyja meghalt, és sosem rendeződött a kapcsolatuk. Mindez talán magyarázattal szolgál arra, miért olyan számára dr. House szerepe, mintha egyenesen neki írták volna.