A hír: Fizessen különadót, akinek nincs gyermeke
Boross Péter júniusban, a Gazdasági Rádióban fejtette ki – hivatalosan sehol sem előterjesztett és saját bevallása szerint rebellisnek tartott – nézetét arról, hogy milyen családi politikát látna szívesen. Akkori nyilatkozatát később újra megerősítve egy interjúban azt mondta, hogy a gyermeket nevelőknek nyújtott adókedvezményből eredő költségvetési hiányt a gyermeket nem nevelők gyereknevelési hozzájárulásával kellene pótolni. Szerinte ugyanis a gyermeket nem nevelőknek is hozzá kell járulniuk a nemzet közös jövőjéhez. A vele készített interjúban elmondta, hogy szerinte a nőpropaganda világszerte karrierközpontú, „pedig az a hely, ahol a nő pótolhatatlan, nem a munkahely, hanem a szülőszoba”.
Különvélemény Soma Mamagésától
Nem a karrieren van a hangsúly, hanem az alapvető szerepek integrálásán. Azaz egy nő egyszerre lehet anya, szexi nő és önmegvalósító ember (lejárt a szűz és a szajha kettősségének léleknyomorító propagandája). És bár szülni és szoptatni valóban csak a nő tud, de ha VALÓDI társra talál, aki nyitottan és progresszíven gondolkodik, akkor össze tudják egyeztetni az érdekeiket, és kényelmesen megoldható, hogy mind a férfi, mind a nő megélhesse az alapvető szerepeit, képességeit. (Ezt a saját életem tapasztalatai alapján is mondom.)
| „…még több adót kivetni, ráadásul azért, mert nincs gyermeke az adott párnak vagy személynek??? Ez nonszensz!” |
Évek óta a nők lelkével foglalkozom, és az a tapasztalatom, hogy a 99%-uk még a gondolattól is fulladozik, hogy „csak” anya legyen. Túl hosszú ideig voltak elnyomva a nők, tűrtek, viseltek, szolgáltak, ráadásul úgy, hogy a háztartásbeliek még azt is megkapták, hogy „te nem dolgozol, otthon vagy!”.
(Hányszor mondták ezt az öt gyermeket szült anyámnak…) Nem beszélve arról, hogy még ha nyitott is lenne ma egy nő arra, hogy éveken át otthon maradjon a gyerekével/gyerekeivel (emellett el kell, hogy mondjam, az egyéves otthon maradás az alap, a mimimum, amennyit a gyerek lelki fejlődése miatt optimális lenne vele tölteni), kiderülne, hogy anyagilag ezt nagyon kevesen engedhetik ma meg. Elmúltak azok az idők, amikor a férfi fizetése önmagában elegendő ahhoz, hogy magán kívül még két, három, négy embert eltartson.
Az alapvető, hogy MINDEN EMBERNEK hozzá kellene járulnia a nemzet közös jövőjéhez, hiszen egy család vagyunk. Ez épp úgy működik nagyban, mint kicsiben. Milyen dolog az, amikor – mondjuk – egy ötgyerekes családban csak három dolgozik, kettő meg sosem csinál semmit, de jogot formál a tiszta ruhára, főtt ételre, fűtött szobára? Vegyük tudomásul: egy levegőt szívunk, egy térben vagyunk, együtt használjuk az utakat, tereket, tömegközlekedési eszközöket stb. De még több adót kivetni, ráadásul azért, mert nincs gyermeke az adott párnak vagy személynek??? Ez nonszensz! Nem hiszem, hogy ez valaha is inspirálni fog bárkit is a gyermekvállalásra! Ami a legégetőbb jelenleg: munkahelyeket kellene teremteni, élhető bérekkel! Amíg ez nem történik meg, alaptalan elvárni a családalapítást.
| Soma Mamagésa különvéleménye az ózdi romákról itt olvasható. |
Már írtam, hogy idén másodjára voltam önkéntesként Ózdon, az ország egyik legszegényebb cigánytelepén.
Ott aztán szülnek a nők! Nagy többségüknek húsz–huszonkét éves korukig három, négy, öt gyermeke is van. Ők a segélyre apellálnak. Egyetlen nővel nem beszéltem, aki a karrierjén gondolkodott volna. Örülnek, ha mindennap van étel az asztalon. (A másik mindennapos táplálék a Noxiron, hogy el bírják viselni az életüket…)
Szóval jelenleg nem egy újabb szipolyozó adó behozatala a megoldás, hanem, ahogy már mondtam: munkahelyteremtés, több termelés, jobb értékesítés, magasabb bérek és a cigánykérdés adta problémák progresszív és humanisztikus megoldása, amiben biztos vagyok, hogy a nők egészen más szempontokat felhozva tudnak segíteni.