Mágnes férfi és nő között – ha felborul az egyensúly

Különvélemény Extra - Dr. Angster Mária | 2010. Szeptember 13.
Rendhagyó Különvélemény-hetet tartunk a Nők Lapja Cafén. 5 napon keresztül férfi és nő kapcsolatáról, szerelemről, szexről, párkapcsolatról szóló híreket kommentál 5 neves szakértő. Hírkommentátorainkkal hamarosan személyesen is találkozhatnak azok, akik ellátogatnak "A nemek viszonyának egyensúlya" című rendezvényre szeptember 23-án.

A hír: Több közvélemény-kutatás mutatja: a kutyában többen találnak megbízható partnerre, mint saját párjukban
Az új-zélandi kutyatulajdonosok 31%-a állítja, hogy kutyájuk jobb hallgatóság, mint partnerük. Ráadásul a többség a négylábú kedvencét szerethetőbb és megértőbb partnerként osztályozta, mint saját párját. Az új-zélandi férfiak egészen odáig mentek, hogy véleményük már-már azt tükrözte: kutyájuktól több szeretet kapnak, mint társuktól.
A macskatulajdonosok és a cicáik közötti kapcsolat legalább ilyen szoros: a női gazdák fele megosztja problémáit kedvencével, sőt az ELTE TÁTK hírleveléből kiderül az is, hogy sokan úgy tekintenek saját magukra, mint a négylábú szülőjére. Az Egyesült Államokban is hasonló eredményre jutottak a felmérések. Ott a háziállattartók többségének egy hosszabb távollét során jobban hiányzik a kutyája, mint a partnere, ráadásul 90%-uk úgy érzi, hogy kedvence jobban is várja és jobban örül neki hazatéréskor, mint a párja.

Különvélemény Angster Mária pszichoterapeuta-családállítótól

Forrás:
angstermaria.hu

A kutya feltétel nélkül szereti az embert. Engem is feltétel nélkül szeretett testvérem springer spániele, Bleki kutya, amíg élt, pedig én csak amolyan algazda voltam. És hogy szeret, azt persze folyamatosan a tudtomra adta. Csányi Vilmos írja: a kutya majdnem ember. Bleki is pontosan tudta, hogy kiben épp mi lakik. A haragot, dühöt nem szerette, arra ugatott. A félelmet se. Ha viszont valakinek bánata volt, vagy fájt valamije, a lelke vagy – mondjuk – a feje, akkor mancsát az illetőre téve (az egyiket, ha kicsi volt a baj, mind a kettőt, ha nagy), sóhajtozva a szemébe nézett, és kitartóan vigasztalta. És mondom, feltétel nélkül örült, hogy látott, mindig, mindentől függetlenül. Jó volt arra hazaérkezni, hogy már a küszöbön lejeleli valaki: „De jó, hogy itt vagy – de jó, hogy vagy.”

Hogy tehát a kutya nagyon jó társ, az tény. Az állatorvosnál ki is van írva: „Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes.” Szerintem anélkül nem érdemes élni, amit a kutya ad az embernek (lásd fent). A hírnek ez a része tehát nem lep meg.
Csak az a kérdés, hogy a válaszadók életében miért csak a kutyától kapható meg a feltétel nélküli szeretet. A választ persze nem tudom. Most épp néhány dolog jut az eszembe arról, hogy mitől romolhat el így egy kapcsolat, és persze mindez csak egy törtrésze mindannak, amit a témával kapcsolatban el lehetne mondani.
Van egy kedvenc könyvem: Scott Peck: A járatlan út. Ott olvastam, hogy a szeretni ige nemcsak azt jelenti, hogy én egy szép érzelmet táplálok valaki iránt, hanem azt is, hogy aktívan cselekszem. Beleteszem a kapcsolatba azt, amit vissza szeretnék kapni belőle. Egyensúlyban tartom a kapcsolat érzelmi bankszámláját, és figyelem az adok-kapok mérlegét. És még valami: akkor mondhatom, hogy szeretem a másikat – írja Peck –, ha az ő érdekei ugyanolyan fontosak a számomra, mint a sajátjaim. Ezt persze könnyebb mondani, mint csinálni – de ha időnként sikerül, az már jó. Ez az egyik.

 

A másik az, hogy a feltétel nélküli szeretet mellett van az a fajta szeretet, amely inkább olyan, mint egy üzlet – szeretem a másikat, nem magáért, hanem mert kielégíti valamilyen szükségletemet. Ha megkapom, amire szükségem van, szeretem, ha nem kapom meg, akkor az fáj, és hogy ne éljem át a fájdalmat, haragszom. Vagy ha nem kapom meg tőle, amiért ő kell nekem, akkor odébbállok lelkileg vagy fizikailag. Ez is rendben van, ez is az egyik működésmódunk. De ha ez a szeretetünk alapja, nem biztos, hogy tartós lesz a kapcsolat.
 
A családállításban pedig sokszor látjuk, hogy sok párkapcsolatban nem azt kérik egymástól a felek, amiről a kapcsolatnak szólnia kellene. Nem a férfi és a nő kapcsolatát élik, hanem egymás régi hiányait próbálják kölcsönösen kielégíteni. Mindezt szeretetből persze. Érzik, hogy a párjuknak nagyon hiányzik valaki, illetve valami, amit annak idején nem kapott meg, és szeretetből megpróbálják pótolni neki a szülőt, a hiányzó testvért, bárkit. Ettől persze tönkremegy a párkapcsolat. Mert így, ha pótszülőnek, póttestvérnek vagy pótbárkinek áll be az ember, nem működik a férfi és a nő közötti mágnes.
 
Sokszor pedig az adok-kapok egyensúlya borul fel a két ember között. Az egyik sokkal többet ad a másiknak, mint amit visszakap. Ettől az egyik fél adósa lesz a másiknak, és ettől egyre távolabb kerül egymástól a két ember, na és a kapcsolat attól, amilyenre az elején szerették volna. Bármitől ment is tönkre, rendbe kell tenni – hála istennek, általában rendbe lehet tenni. Ám ez is munka, nem is kevés. Szóval a jó kapcsolatért tenni kell. Vagy tényleg marad a kutya.

Még többet szeretnél tudni a férfi-nő egyensúlyának megteremtéséről? Soma Mamagésa meghívója neked szól!

Kerekasztal-beszélgetés a nemek viszonyáról, annak lehetséges egyensúlyáról

Sokszor írtam és beszéltem már a megváltozott férfi-nő kapcsolati és szerepmintákról. Az egyik kedvenc témám, és a szakdolgozatomat is erről írtam. Évszázadokig abban a hitben kellett élnünk, hogy az Isten hímnemű (atyaisten), hogy a nőben nem lakik lélek (asszonyállat), kivéve „mianyánkat”, Szűz Máriát. S hogy a nő alapvetően nem való másra, mint hogy az „anyag mocskán” keresztüli fejlődési lehetőséget adjon a férfiban lakozó léleknek. Ez az ostoba tévhit és hozományai elképesztő torzulást okoztak az emberi pszichében. Óriási egyensúlytalanságból kell visszabillenteni magunkat minél hamarabb egy teljesen ÚJ EGYENSÚLYBA! És mindezt olyan magasabb rendű tudatossággal kell tennünk, hogy férfi és nő a lehető legkevesebbet sérüljön ebben a folyamatban.

Úgyhogy ennek jegyében szeptember 23-án (az őszi nap-éj forduló napján, mely egybeesik a teliholddal) az alapítványommal szervezek egy egészen bizonyosan izgalmas kerekasztal-beszélgetést a nemek viszonyának változásáról, a nemek egyensúlyáról, jövőjéről.

A meghívott vendégek, a téma szakemberei:
dr. Daubner Béla (pszichiáter, pszichoterapeuta), dr. Szilágyi Vilmos (szexuálpszichológus), Szilágyi Gyula (szexológus, szociológus), dr. Angster Mária (pszichoterapeuta, családállító) és Mester Dóra Djamila (szexoktató). Az ötletgazda és moderátor én vagyok, leszek.

Elsősorban azokra a kérdésekre szeretnék választ kapni, hogy mi az a szüleinktől, nagyszüleinktől, előző generációktól látott, hozott párkapcsolati minta, amelyet semmiképpen nem szeretnénk másolni, követni, és mi az, amit célként tűzhetünk ki magunk elé. Honnan jövünk és mi felé haladunk a férfi-női mintákban, szerepekben? Hol tartunk most? Miben segítheti a ma emberét a tudatosság a párkapcsolatban a harmónia felé, és mi módon lehetne ezt még hatékonyabban kommunikálni?

Szeretettel várunk minden érdeklődőt. Bővebben a rendezvényről itt olvashatsz.

 

Exit mobile version