A hír: A nőknek is a külső számít?
2800 nő részvételével készült a vizsgálat, melynek végén az ausztrál kutatók azt állapították meg, hogy mondjanak bármit, a nők legalább annyira fontosnak tartják leendő partnerük külsejét, mint a férfiak. A kutatók arra kérdeztek rá a teszt során, hogy mi az, ami a nőket leginkább megfogja, és a válaszadók többsége az olyan külső tulajdonságokat emelte ki, mint a szexepil vagy a sárm.
A Sydney Morning Heraldban beszámolnak arról, hogy a férfiasság is komoly szerepet tölt be a párválasztás során. Érdekes, hogy amikor a nőket arról kérdezték, sokat számít-e nekik az ismerkedéskor a partnerük külseje, csak ritkán válaszoltak igennel. A legtöbben inkább hallgatnak az igazságról, nehogy felszínesnek tartsák őket, ám ettől függetlenül valójában nagyon is fontos számukra a külsőség.
Különvélemény dr. Daubner Béla pszichiáter-pszichoterapeutától
A külső meghívja a figyelmet, és arra reagálunk, akár férfiak, akár nők vagyunk. Ha valami nem hívja meg a figyelmet, elmegyünk mellette, és másra figyelünk. Az emberek esetében meg kell különböztetni a „biológiai nemet” és a „társadalmi nemi szerepeket”. A „biológiai nem” az emberi szaporodás biológiai hátterét magyarázza, a „társadalmi nemi szerepek” pedig a férfiak és nők közötti kulturális különbségekre utalnak, és a kultúránk részei, tanult viselkedések, amelyek a maszkulin és feminin jellegzetességekben realizálódnak.
| Dr. Daubner Béla pszichiáter-pszichoterapeuta |
A férfiak és nők körüli, néha zavaros viszonyok épp abban gyökereznek, hogy míg a férfiak és nők közötti különbségek biológiaiak, azaz egyetemes jellegűek, és nem változtathatók meg, a maszkulin és feminin jellegzetességek a kultúra termékei, szerepek, amelyek megváltoztathatók.
Sok vonatkozásban átmeneti korszakban élünk, a maszkulin és feminin szerepek átértékelődésének vagyunk tanúi. Ez az átértékelődés nem azt jelenti, hogy eltörüljük a különbségeket. A hormonális különbségek vitathatatlanok.
A tesztoszteron a maszkulin oldalon láthatóan két fő késztetést mozgat: dugd meg vagy öld meg (Ken Wilber: A Működő Szellem rövid története). A feminin oldalon az oxitocin irányít, amelyet kapcsolathormonnak is neveznek. Felkelti a ragaszkodás, kötődés, gondoskodás, ölelés és érintés szükségletét. Az anya számára az oxitocin teszi lehetővé biológiai szinten, hogy gyermekéhez kötődjön, gondoskodjon róla, árassza el szeretettel, érintse meg, és vigyázzon rá.
A biológiai különbség nem jelenti azt, hogy a férfiak nem képesek érzékenyebbé, finomabbá, gyakrabban érintővé, gondoskodóvá válni. Képesek rá, de meg kell tanulniuk, hogy ezek megjelenjenek viselkedésükben.
A nőknek meg kell tanulniuk, hogy ne csupán kapcsolataikban éljenek. Meg kell tanulniuk, hogy személyiségüket érettebbé tegyék, és értékeiket becsüljék. A tesztoszteron és az oxitocin működésének megmaradásán túl mindkét nemnek túl kell lépnie a kulturálisan meghatározott, társadalmilag elvárt szerepeken, azzal együtt, hogy a különbségeket nem kell eltörölni.
Ma a fejlődésnek ahhoz a pontjához érkeztünk, amikor az elsődleges nemi szerepeket – túlzott önállóság a férfiak, túlzott kötődés a nők esetében – már részben meghaladtuk, a férfiak kezdik megtanulni a kötődést, a nők az önállóságot.
A 2800 nő részvételével készült vizsgálat ezeket a változásokat jelzi. A régi viselkedések (transzgenerációs transzmisszió) átalakulóban vannak, és a külsőségek értéke átértékelődik. Ezeket a változásokat nem mindig könnyű vállalni, nőként a férfiakról, de a vizsgálatok kimutatják.
|
Még többet szeretnél tudni a férfi-nő egyensúlyának megteremtéséről? Soma Mamagésa meghívója neked szól! Kerekasztal-beszélgetés a nemek viszonyáról, annak lehetséges egyensúlyáról Sokszor írtam és beszéltem már a megváltozott férfi-nő kapcsolati és szerepmintákról. Az egyik kedvenc témám, és a szakdolgozatomat is erről írtam. Évszázadokig abban a hitben kellett élnünk, hogy az Isten hímnemű (atyaisten), hogy a nőben nem lakik lélek (asszonyállat), kivéve „mianyánkat”, Szűz Máriát. S hogy a nő alapvetően nem való másra, mint hogy az „anyag mocskán” keresztüli fejlődési lehetőséget adjon a férfiban lakozó léleknek. Ez az ostoba tévhit és hozományai elképesztő torzulást okoztak az emberi pszichében. Óriási egyensúlytalanságból kell visszabillenteni magunkat minél hamarabb egy teljesen ÚJ EGYENSÚLYBA! És mindezt olyan magasabb rendű tudatossággal kell tennünk, hogy férfi és nő a lehető legkevesebbet sérüljön ebben a folyamatban. Úgyhogy ennek jegyében szeptember 23-án (az őszi nap-éj forduló napján, mely egybeesik a teliholddal) az alapítványommal szervezek egy egészen bizonyosan izgalmas kerekasztal-beszélgetést a nemek viszonyának változásáról, a nemek egyensúlyáról, jövőjéről.  A meghívott vendégek, a téma szakemberei: Elsősorban azokra a kérdésekre szeretnék választ kapni, hogy mi az a szüleinktől, nagyszüleinktől, előző generációktól látott, hozott párkapcsolati minta, amelyet semmiképpen nem szeretnénk másolni, követni, és mi az, amit célként tűzhetünk ki magunk elé. Honnan jövünk és mi felé haladunk a férfi-női mintákban, szerepekben? Hol tartunk most? Miben segítheti a ma emberét a tudatosság a párkapcsolatban a harmónia felé, és mi módon lehetne ezt még hatékonyabban kommunikálni? Szeretettel várunk minden érdeklődőt. Bővebben a rendezvényről itt olvashatsz. |
