Rózsaszín lányregényekbe illő történet Baráth Zoltáné és feleségéé, Mariskáé. A pár hosszú-hosszú esztendőkkel ezelőtt, még tizenévesen talált egymásra, de a munka és a sorkatonai szolgálat elszakította őket. Akkor azt gondolták, örökre vége a kapcsolatuknak, hiszen mindketten más mellett találták meg a boldogságot. Megházasodtak, gyerekeik lettek, a fiatalkori románc kedves emlék maradt csupán.
| Aki megjárta a poklot, de túlélte a mellrákot – megható gyógyulástörténet. |
Aztán mégis történt valami. Zoli bácsi ugyanis egyedül maradt, és úgy döntött, felkeresi élete szerelmét.
– A feleségem halála után másfél évvel eldöntöttem: nem maradok egyedül. Eszembe jutott életem első szerelme, és rájöttem, hogy csak ő kell nekem – emlékszik Zoli bácsi, aki napokig nyomozott egykori kedvese után. A nagy találkozás azonban eleinte roppant kínosan zajlott. Történt ugyanis, hogy a pár ahelyett, hogy szerelmesen egymás karjába vetette volna magát, inkább hangosan összeveszett.
– Jól kipanaszkodtuk magunkat, felhánytorgattuk a régi sérelmeket, de utána kölcsönösen megbocsátottunk. Hogy is tehettünk volna másként, hiszen a mai napig is rettenetesen szeretjük egymást – vallja be Mariska néni, aki nem sokkal később kedveséhez költözött.
– Hat év együttélés után a plébános buzdítására döntöttem úgy, Isten színe előtt is összekötöm az életem a párommal. Olyan lakodalmat akartam, amilyet fél évszázaddal ezelőtt tartottak – mesélte a férj, aki meggyógyította a feleségét. Amikor ugyanis újra találkoztak, Mariskánál rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak az orvosok. A pár akkor úgy volt vele, annyi időt töltenek együtt, amennyit az idő megenged számukra. Mariskának ugyanis nem sok időt jósoltak.
– Nemcsak a magas vérnyomása jött rendbe, de a rosszindulatú gyomordaganata is a múlté. Rajtam sem látszik, hogy szívritmus-szabályozóval és sérvműtéttel élek. A szerelem megmentett bennünket.
S hogy a szerelem valóban nem ismer sem korlátokat, sem pedig az idő fogalmát, hűen példázza, hogy Zoltán 79, míg Mariska 76 esztendős…