Az RCZ az első olyan modell a 200 éves Peugeotnál, mely már teljesen az új emblémával készül. A cég kis szériás, exkluzív modellnek szánja, összesen 17 ezer darabot gyártanak le belőle. Ennyiért persze nem állítanak a szalag mellé senkit a Peugeot-nál, így az RCZ nem a saját gyárban készül, hanem egy külső cégnél, Grazban szerelik össze. (A Magnánál, ott, ahol régen a Chrysler Voyager, most meg a kifutó X3-as is készül. A szerk.)
Újságíró kérdezi, honnan a név
Az autót a 2007-es Frankfurti Autószalonon mutatták be, és a koncepcióautó két évvel később már az utakon volt. A márka új imidzsét képviseli az RCZ, amit státuszszimbólumnak is szánnak. Így új ügyfélkört szólít meg a francia márka, hiszen eddig csak a 607-esre és az LINK 508-asra lehetett ráhúzni az álomautó kifejezést.
Hosszú idő óta ez az első olyan modell, melynek nem szám van a hátsójára ragasztva. És azt is fontos még az elején tisztázni, hogy maga a Peugeot sem tudja, miért RCZ. Azt tudják, hogy az R ugye a sportváltozatok jele, de a CZ eredetére már senki sem emlékszik, állítja a magyar Peugeot.
Lehet, hogy ez csak ámítás! Valami pikáns és/vagy drámai dolog állhat a háttérben? például: rituálisan feláldoztak egy Cuki Zebrát, vagy a tetőn lévő hajlat egy Ciny Ziny bártáncosnő domborulatait idézi? Szerintetek?
Leküzdötte a hátsó ülés problémáját
Az RCZ konkurenciájának egyértelműen az Audi TT, a Renault Megane CC, a Volkswagen Scirocco és még néhány utcai sportkupé, vagy kupé-kabrió tekinthető. Ezeknek az autóknak a legnagyobb hibájuk, hogy a hátsó ülés használhatatlan, mivel éppen a lábak nem férnek el. És egyébként is teljesen felesleges, mert, ha véletlenül telehajigálod mindenféle cuccal, csak különböző tornamutatványok árán tudod kivenni azokat.
Ezt az RCZ sem tudta máshogy megoldani, olyannyira, hogy meg sem próbáltam bemászni hátra. Még élénken él bennem a Qashqai +2 teszt, amikor hosszú percek kellettek a kiszabadulásomhoz.
Ami viszont óriásit dob rajta: az ülések lehajthatók, így az egyébként sem kicsi csomagtér megnő, a felesleges hátsó ülések végre hasznos tárolóvá válnak. Így két fő simán elindulhat az Adriára vitorlázni, befér a 15 galléros póló és a kikötő parkolójából sem nézi ki a portás.
Tapad, de tényleg!
Az autóba beülve az első és legfontosabb, hogy eszméletlenül alacsony. Több mint 10 centiméterrel alacsonyabb az átlagos autóknál, így az első pillanattól kezdve megvan a versenyautós érzés. A hangsúlyos far is a versenyautók stílusára utal, az óriási kerekekre támaszkodó buboréktető pedig enyhén futurisztikus.
A remek alaphangulatot a BMW-PSA kooperációban készült motor hangja csak tovább fokozza, hiszen elképesztően jól zúg és morog! És végre azt is megtapasztaltam, mit jelent a tapadás az autóknál. Az RCZ az a kocsi, ahol ezt igazán érezni lehet, mint a filmeken! És egyáltalán nem kell kétszázzal menni ahhoz, hogy úgy érezd, maga az öreg Schumi adta kölcsön a járgányát egy körre!
Úgy kanyarodik, előz, hogy egy fél pillantásra sem érzed azt, hogy bedőlne. És ezt már csak hanghatásokkal tudnám még jobban alátámasztani, de ettől most tekintsünk el.
Az igazi egyéniségek mattfehérben is rendelhetik
Az autó – azon felül, hogy az országban évente maximum 30 darabot terveznek majd eladni-, kis túlzással minden porcikája személyre szabható. Hét színben kapható, metál- vagy gyöngyházfényezéssel, igaz, kevés fantáziával ilyen-olyan fehér, fekete, kék, piros és szürke színekben. Az igazán ínyencek fehér matt fényezéssel is kérhetik az új autójukat és ezekhez igazodva a bőrkárpit szürke, bézs és fekete lehet.
Egyéb optikai tuningok címszó alatt találhatók még különféle dekormatrica-szettek éééééssss (dobpergés, fanfár) RCZ stílusú utazótáska! Ez igazán ferge – most figyelj- TEGES!!!
Értem én, hogy van, de minek?
Ami viszont számomra teljesen érthetetlen, az a buboréktető-ív. Illetve az ívvel semmi gond, és azzal sem, hogy kérhető alumínium, homok és fekete színben, de véleményem szerint az egyetlen dolog, ami felébreszt a “húúúú, de menő ez a kocsi” mámorából, az a tetőív.
Fröccsöntött óra az eleganciáért
A műszerfal meglepően elegáns, bár nem sikerült teljesen elmélyednem minden gombban és funkcióban. A két középső légbeömlő nyílás között viszont a harmadikat egy vérgagyi, analóg órával tömték be, ami helyett sokkal elegánsabb lett volna egy fehér fényű, digitális kijelző. Nem?
Persze nem a mutatókkal van bajom, hanem azzal, hogy a fröccsöntött érzést keltő óra valahogy nem illik bele az egyébként igen jól eltalált környezetbe.
Van mivel menőzni az illegálokon
És máris elérkeztünk a következő lényeges ponthoz: az aktív hátsó spoiler. Sajnos évek óta képtelen vagyok megérteni a szárnyak szükségességét, és nehéz is volt visszatartani a kacagásomat, hogy erre valaki komoly kutatómunkát és pénzeket áldozott. (A szerkesztőség többi tagja érti a szárnyakat, sok korai TT-tulaj is tudna erről mesélni, de a Művésznőnek megbocsátjuk, hogy még nem kanyarodott 140 felett csúszáshatáron. A szerk.)
Tehát, a csomagtartó egyik része automatikusan 85 kilométer/óránál félig, majd 155-nél teljesen felnyílik, ezzel előbb csökkenti az autó mögötti légörvényt, majd növeli az autó stabilitását. Természetesen csak az első opciót tudtam kipróbálni, de sajnos arról kell beszámolnom, hogy észre sem vettem az egészből semmit. Bocs.
Persze nem csak menet közben nyílik és csukódik, hanem egy kis gombbal a parkolóban is be lehet mutatni a haveroknak a szárnyacska verdesését.