A hír: Szoptatási munkaidő-kedvezményt kap az összes spanyol kispapa, még az is, akinek a felesége nincs állásban.
A hispán apák ezt az Európai Unió luxembourgi bíróságának köszönhetik, mely úgy döntött, hogy igazságtalanul hátrányos megkülönböztetése az apáknak, hogy csak anyáknak jár a szoptatási szünet.
A szabályozás szerint naponta egy órára elmehetnek munkahelyükről napközben – vagy fél órával hamarabb távozhatnak – azok, akiknek a gyermeke nem idősebb kilenc hónaposnál. Eddig sem csak nők élvezték ezt, hanem azok az apák is, akiknek a felesége teljes munkaidőben dolgozott. Mostantól minden kispapa meg kell, hogy kapja a szoptatási munkaidő-kedvezményt akkor is, ha neje mást sem csinál egész nap, mint otthon van, és a kicsit szoptatja.
Az ügyet egy spanyol férfi vitte az EU luxembourgi bírósága elé, mert munkaadó cége nem engedte el szoptatási szünetre, holott a férfi neje dolgozott, csak éppen egyéni vállalkozóként – adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.
Különvélemény Winkler Nórától
Tegnap találkoztam egy barátommal, aki három gyerek apukája, igazán rendes, családcentrikus ember. Ahogyan élnek, és ahogyan az idejüket töltik egymással, mindig úgy érzem, igazán ideális. Teáztunk, és mindenféléről beszélgettünk. Ő arról mesélt, hogy a felesége egy külföldi nyelvtanfolyamon tölt két hetet, így a vállalatvezetési tevékenységei mellett a komplett gyereklogisztika is átkerült hozzá. Kifejezetten élvezte, készült mindenféle receptekkel, amiket vacsorára esténként főz a csapatnak, eggyel jobban belelátott a gyerekei világába, a „ki mit eszik szívesen reggelire” körtől az iskolai ügyeken át a különórák bonyolult rendszeréig. Ismétlem, nem olyan apuka, aki a dolgozószobájában ülne megközelíthetetlenül, és ha újságot olvas, mindenki lábujjhegyen tipeg, hanem aktívan részt vesz a családja minden ügyében, és mégis, most, ezekben a napokban sok olyat él meg, amit amúgy nem. Ha saját gyerekkoromra visszanézek, persze az még az emberibb munkatempójú ’80-as években volt, az a kép jön fel, hogy mindkét szülőm ott van, részt vesz, hol az egyik jön értem, hol a másik kísér valahova, de az a biztonságos érzésem folyamatos, hogy a családom egyben van körülöttem. Nézem a velem egykorú párokat és azt az igyekezetet, hogy a munka és a család ne eldöntendő kérdés legyen, hanem normálisan működő páros, ahol a szülők jelenléte is páros. Ez persze akkor is komoly feladat, ha beáll már a rutinja, de talán a legelején a legfontosabb.
| Szoptatás nyilvános helyen – olvasói és szakértői vélemények itt. |
Az anya szerepe egy csecsemő első hónapjaiban fontosabb mindenkinél, de pont ezért fontos, hogy őt, az anyát is kellő figyelem, törődés, támasz, gondoskodás vegye körül. Tapasztalt barátnőm szerint a házépítés kétségkívül brutális próbatétele egy kapcsolatnak, de egy kisbaba születése és az azt követő hónapok tán még inkább mindent eldöntőek lehetnek. Hogy azokban a kialvatlan, a felelősségtől riadt, a hormonoktól bizarr, de csodás hetekben mit tapasztal egy nő a társától, azt soha, soha nem felejti el. Ha tehát az apukák hamarabb hazaérnek, jelen lehetnek, részt vehetnek, az nemcsak nekik őrületesen fontos, hanem az anyukáknak is, és persze a puha takarókban jó szagúan alukáló babájuknak is. Win-win helyzet, ahogy az angol mondja, nincs vesztese a döntésnek. Tehát támogatom, támogatom, támogatom.