Számos ötlet foglalkozik azzal, hogy a meglévő kütyüinket hogyan lehetne valamilyen alternatív energiaforrással működtetni.
Az EC509 Green Core névre hallgató koncepciómobilt kinetikus, azaz mozgási energiával lehetne tölteni. Csak beledugja az ember az ujját a telefon alján található lyukba, és pörgeti, így termelődik az energia. (A metódus ismerős lehet 25 évnél idősebb olvasóink számára, akikkel talán előfordult már, hogy így próbáltak visszatekerni egy kazettát, hogy ne merüljön az elem a walkmanben.) Az ötletet Matteo Trisolini brit dizájner jegyzi, akinek nincs köze a Nokiához, a gyártó neve csupán azért jelent meg a telefon mellett, mert a tervező a finnek portfóliójában tudna a leginkább elképzelni egy ilyen modellt.
Egy kör alakú nyílás található Cyrene Quiamco telefonján, az aeolus-on is, ám itt a szél, illetve a levegő mozgásának energiáját fognák be. A lyukba egy apró lapát került, amit a leggyengébb fuvallat is képes mozgásba hozni, és ezáltal energiát termelni. A tervező elképzelése szerint így menet közben is lehetne tölteni a mobilt, például biciklire, vagy az autó ablaka mellé erősítve. A biztonság kedvéért napelem is kerülne a telefon hátuljára. Viszonylag kicsi, egyszínű LED kijelzőt álmodtak a mobilra, ami nem fogyaszt túl sok áramot.
Alternatív energiaforrásként valamilyen cukros üdítő is szóba jöhet, legalábbis Daizi Zheng szerint. A dizájner arra próbálta meg felhívni a figyelmet, hogy a jelenleg használatos telefon-akkumulátorok drágák, ártalmasak a környezetre, és a megsemmisítésük sem egyszerű. Míg egy környezetbarát bioelem megfelelő alternatívát nyújthatna, ugyanis ezekben enzimeket lehetne katalizátorként használni arra, hogy energiát nyerjünk szénhidrátból. Egyszerűen szólva, valamilyen cukros lével, például kólával is lehetne működtetni egy ilyen bioelemet, illetve a mögé tervezett telefont.
Ha azt hinnéd, hogy a kólánál furább energiaforrást már nem ötölhetnek ki emberek, nagyot tévedsz. Egy Cambridge-i parkban kutyaürülékkel működtetnek egy lámpát. Aki a parkban sétáltatja a kutyáját, kap biológiai úton lebomló műanyag zacskókat, amelyekbe a házi kedvenc végtermékét gyűjtheti. A gyűjteményt aztán egy metánfeldolgozó tartályba dobhatják a gazdik, ami a kutyaürüléket energiává alakítja át, és ezzel működteti a mellette álló lámpát. Ez tulajdonképpen már egy létező és működő ötlet, ám azért került be a koncepciókról szóló összeállításunkba, mert a Park Spark projektet azért hozta létre Matthew Mazzota, hogy felhívja a figyelmet a jelenlegi energia-gazdálkodásunk veszélyeire és fölöslegességére. A projekt másik célja, hogy hasonló gondolkodású embereket összehozzon, akik hajlandóak használható ötletekkel előállni arra vonatkozóan, hogyan lehetne még értelmesen felhasználni a metánt, illetve a kutyakakit.
Az is sokakat megmozgat, hogyan lehetne a jelenlegi energiazabáló eszközeinket helyettesíteni. A wales-i LOMOX cég olyan fénykibocsátó tapétán dolgozik, amely két és félszer olyan hatékony lehet, mint a jelenlegi villanykörték. Gyakorlatilag fénykibocsátó OLED-eket (miniatűr fénykibocsátó alkatrészeket) építenének olyan filmrétegekbe, amelyekkel a falat lehet beborítani. A világító tapéta nem is annyira távoli jövő, a cég ugyanis azt tervezi, 2012-re már indulhat is a gyártás. Azt nem tudni, hogy mennyi lesz az előállítási költsége, de a képek alapján látványos lakberendező elemnek is elmehetne a tapéta. Az már más kérdés, hogy a szokásos esti dolgainkat, például az olvasást hogyan művelhetjük mellette.
A közlekedésünk energiahatékonyságán jócskán van mit javítani, erre is számos ötlettel előrukkoltak már. Az egyik leglátványosabb közülük a Taurus, ami leginkább az elektromos rollerként emlegetett segway-re hasonlít. Az elektromos árammal működő jármű alapvetően kiegyensúlyozza önmagát, vezetője pedig úgy tud gyorsítani vagy lassítani, ha előre vagy hátra dől az ülésben. Kanyarodni hagyományos módon, kormánnyal lehet. Bevásárlószatyrokat és gyerekülést nem lehet ráapplikálni, ebből is látszik, hogy férfi a tervezője. Persze megbocsáthatjuk a norvég Erik Lanuzának ezeket a hibákat, mert igen szemrevaló lett a kis helyet foglaló, nulla kipufogógázt kibocsátó Taurus.
Akad, aki arra is gondol, hogyan lehetne begyógyítani a sebeket, amiket a Földünkön ejtettünk. Anna-Karin Bergkvist faültető robotot tervezett, amely komplett erdőket képes lenne újratelepíteni. A robot összesen 320 palántát tudna magán cipelni, és akár valamilyen előzetes terv vagy minta szerint is el tudná őket ültetni. A facsemeték biológiailag lebomló műanyagba bugyolálva kerülnének a földbe, hogy védve legyenek a bogarak ellen addig, amíg elég erősek nem lesznek ahhoz, hogy maguk is megbirkózzanak velük. A robot forró gőzzel irtaná ki azokat az élősködő, például kúszónövényeket, amelyek veszélyt jelenthetnek a frissen ültetett fára. Így a csemete védve van, ám semmilyen kárt nem szenvednek azok az állatok, amelyek később a környéken járnak. Magát a robotot is gőz hajtaná az elképzelés szerint, amit “erdőhulladékkal”, állati ürülékkel vagy letört faágakkal lehetne táplálni.
A fent említett hét példa csupán egy aprócska szelete a kreatív ötletek halmazának, amelyek egy közös céllal rendelkeznek: harmóniát teremteni köztünk és a Földünk között. Ha találkoztál már hasonlóan érdekes és izgalmas koncepcióval, oszd meg velünk!