Epres Panni: “Tamás sosem adott rám miniszoknyát!”

Oravecz Éva Csilla | 2010. Október 20.
A divattervező és a modell között nagyon intim lelki kapcsolat van, és egyikük sem áll a másik előtt vagy mögött – hangsúlyozza többször is Náray Tamás a fotózás alatt, amikor egy beállításnál egyikük éppen magasabban vagy előrébb áll. Fotós kollégánk pedig bátran mer rá hagyatkozni, hiszen ezt ők ketten biztos jobban tudják: Benedek-Epres Panni tizennégy éven át volt a tervező vezető modellje.

Emlékszik még rá, mivel indokolta annak idején Náray Tamás a döntését, hogy miért önt választotta a kollekciója arcának?

– Amikor először találkoztunk, én mindössze tizennyolc voltam, akkoriban kezdtem csak modellkedni. Még azt sem tudtam igazán, hogyan menjek végig a kifutón, és emlékszem, mennyire be voltunk rezelve Tamástól mindannyian azon a válogatáson. Egyrészt, mert a szigorúságának messze földre elért a híre, másrészt megvoltak az állandó modelljei, és bekerülni a „nárays lányok” közé szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Teljesen váratlanul ért, amikor felhívott, hogy beszélni szeretne velem. Akkor tervezte az első saját kollekcióját, és engem választott az arcának. Álmomban sem mertem volna gondolni erre, főként, hogy korábban, amikor a kolléganőim megkérdezték, miért nem dolgozik velem, azt válaszolta: „Hogy hívhatnak valakit úgy, hogy Epres Panni? Én ilyen nevű lánnyal nem dolgozom.”

Tudja, miért döntött aztán mégis ön mellett?

– Azt mondta, azért választ engem, mert én úgy vagyok szép, hogy közben nem lehet ezért utálni. Vannak nők, akiket a szépségük ellenszenvessé tesz, de én szerinte nem az a típus vagyok.

A különböző tervezők mást tudnak kihozni ugyanabból a modellből?

Nagyon sokat számít nemcsak az, hogy milyen ruha van rajtam egy bemutatón, hanem hogy – mondjuk – milyen hátul a hangulat, vagy milyen zene szól a kifutón. Lehet, hogy furán hangzik, amit most mondok, de előfordult velem, hogy könnyezve mentem végig Tamás egyik bemutatóján.

Emlékszik még rá, melyik ruha és milyen zene volt, ami sírásra késztette?

Esküvői ruha volt rajtam, komolyzene szólt közben, és a bemutatót a Vajdahunyadvárban, a Mezőgazdasági Múzeumban tartották.

Nem lehet, hogy a meghatottságát a ruha fajtája okozta?

Nem hiszem, hogy csupán erről lett volna szó, hanem az atmoszféra, ami ott és akkor létrejött, az volt hihetetlenül felemelő.

A saját esküvőjén Náray-ruhát viselt?

Az esküvői ruhámat én magam terveztem, és megvarrattam. Egyszerű ruha volt, mert nem volt nagy felhajtás, hiszen nem tartottunk templomi esküvőt.

Gyakran lehet olvasni olyasmit, hogy egy adott divattervezőnek melyik topmodell a múzsája. Mit gondol, valóban előfordul, hogy a modell inspirálni tudja egy adott ruha megszületését?

Szerintem a tervező eleve azokkal a lányokkal dolgozik együtt, akik közel állnak az általa ideálisnak tartott típushoz, vagyis már el sem kell képzelnie őket egy ruhában. Az mindenesetre érdekes, hogy amikor egy nagybemutató előtt elmentünk Tamáshoz ruhapróbára, a rajzokon már eleve ott szerepelt a név, hogy azt a modellt melyik lány viseli majd a bemutatón. Szóval nagyon is elképzelhető, hogy már a tervezési szakaszban rágondolja azt a ruhát valakire. Mert különben, ha csak a tervek elkészülte után kezdene azzal sakkozni, melyiket ki viselje, sokkal nehezebb lenne őket összepárosítani. Azért is gondolom így, mert amikor egy lány felveszi a számára kijelölt ruhát, mindig olyan érzésem van, hogy az pontosan neki van kitalálva, és tökéletesen illik hozzá.

A saját esetében is igaz ez? Azok a ruhák, amelyeket Náray Tamás önre adott, pontosan megfeleltek annak a képnek, amilyennek önmagát látta?

Mindig nagyon tetszett a ruha, amelyet kaptam, de nyilván én másként látom önmagamat, mint ő vagy bárki más. Tamás például valamiért soha nem adott rám minit annak ellenére, és bocsánat, hogy én mondom ezt, de nagyon jó lábaim vannak. Emlékszem, hányszor irigykedtem, mert nem én kaptam a rövid ruhát.

Nem lehet, hogy ez inkább bók? Azt jelzi, hogy decens szépségnek látja önt.

Persze, biztos így van. A tervezőnek az a célja, hogy mindenki azt a ruhát kapja, amelyikben a legszebb, de huszonéves koromban, amikor én magamat elsősorban egy tornacipős, vagány csajnak láttam, és a bemutatón mindig hosszú ruhát viseltem, természetesen rákérdeztem, miért nem én kapom a rövidet. De nyilván azért, mert ő ilyennek lát. És amikor végigmentünk a kifutón, akkor az élet mindig Tamást igazolta, mert a közönség le volt taglózva, és mindenkin az a ruha volt, amelyiknek rajta lennie kellett.

Még mindig tart tőle, vagy tizenhét év közös munka után azért elmúlt a félelme?

Tamás nem könnyű ember, valamiért mégsem lehet nem szeretni. Erős egyéniség, mégis vannak olyan pillanatai, amikor kisfiúvá válik, és úgy látszik sebezhetőnek, hogy közben megőrzi az erejét is. Ha valakit egyszer bekebelez, az nem tudja többé megtenni, hogy ne gondoljon rá. Olyan kettősség van benne, amitől nehéz szabadulni.

 

Náray Tamás: „A vezető modell a szövegkiemelő”

Már a tervezési fázis során tisztában van vele, melyik ruhát melyik modell viseli majd a bemutatón?

Ez csak később dől el, amikor a ruhák megjelennek fizikai valójukban, és összeállítom a kollekciót. Akkor eldöntöm, milyen sorrendben jönnek ki, és melyiket ki viseli. Ezek fontos kérdések, hiszen a legtökéletesebb lányt is el lehet rontani a hozzá nem illő ruhával, és viszont.

A divattervezők valóban múzsaként tekintenek a vezető modelljükre?

Nem, Karl Lagerfeldet sem Claudia Schiffer inspirálta munka közben. Arról van csupán szó, hogy az ő outlookja állt hozzá tervezőként a legközelebb. Panni olyan veleszületett arisztokratikus eleganciával rendelkezik, amelyet nem lehet iskolában tanulni. Ugyanakkor nagyon rugalmas is, könnyen belehelyezkedik egy-egy kollekció speciális hangulatába. A harmadik legfontosabb adottsága pedig az erős szellemisége: az intelligens tekintete, a megnyerő mosolya és a kellemes alaptermészete.

Miért nem adott rá soha minit?

Mert már pályakezdő korában is érett személyiségnek tűnt, ezért kezdettől ő kapta az elegáns, konszolidált darabokat.

Mit értett azon, hogy nem dolgozna olyan modellel, akit Epres Panninak hívnak?

Amikor a kilencvenes évek közepén megismerkedtünk, a nemzetközi topmodelleknek komoly, tekintélyt parancsoló neveik voltak: Linda Evangelista, Cindy Crawford és így tovább. Ezért amikor meghallottam, hogy hívják, visszakérdeztem: „Na jó, de mi a rendes neve? Senkit nem anyakönyveznek úgy, hogy Panni!” Azt is hozzátettem, ha nemzetközi pályát szeretne befutni, érdemes más néven gondolkodnia, mert nem hiszem, hogy Strawberry Panniként sikeres lehet bárki a kifutón. És ahogy mondtam, ő tizenéves korában sem nézett ki kislánynak, ezért nem éreztem hozzá illőnek a nevét, mert így a pöttyös könyvekben levő karaktereket hívják. Az Anna szerintem jobban passzolt volna hozzá.

S miért épp Pannit választotta Náray Tamás vezető modelljének? Kiderül a Nők Lapja e heti számából!

 

Cikkünk a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából: 

Előfizetnél a lapra? Itt megteheted!

 

Exit mobile version