A munkavállalót betegsége miatt betegszabadság, illetve táppénz illeti meg. Ehhez két alapvető feltételnek kell teljesülnie: a munkavállalónak megfelelő társadalombiztosítással kell rendelkeznie, illetve keresőképtelenségét orvosi igazolással kell bizonyítania.
| Keresőképtelen többek között az, aki:
• betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni; • terhessége, illetve szülése miatt nem tudja a munkáját ellátni és terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult; • 12 évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja; vagy • kórházi ellátásban részesül betegségének megállapítása vagy gyógykezelése miatt. |
Betegszabadság
Betegszabadság a betegség miatti keresőképtelenség első 15 munkanapjára jár. Csak alkalmazottak vehetik igénybe, tehát nem jár bedolgozó, egyéni vállalkozó, segítő családtag, társas vállalkozás nem munkaviszonyban lévő tagjának, megbízottnak, szakmunkástanulónak és nem jár annak sem, aki a munkaviszony megszűnte után válik keresőképtelenné.
E 15 nap alatt a munkáltató folyósítja a munkavállaló részére a személyi alapbérének és egyéb bérpótlékainak (az úgynevezett távolléti díjának) a 70 százalékát. Fontos tehát tudni, hogy ezt az ellátást nem az egészségbiztosítás adja, hanem a munkáltatónak törvényes kötelezettsége a folyósítás. A gyakorlatban a betegszabadságon lévő munkavállalókat szinte minden vállalat empatikusan kezeli, hiszen bárki lehet influenzás, bárkinek kivehetik a manduláját. A természetbeni juttatásokról is általában úgy döntenek a cégek, hogy azok járjanak a betegszabadságon lévő munkavállalóknak.
Figyelem! Az igénybe nem vett betegszabadság a következő évre nem vihető át.
Táppénz
Táppénzre a betegszabadság lejárta után válik jogosulttá a biztosítási jogviszonyban lévő munkavállaló. Mivel a táppénz keresetpótló juttatás, a betegség miatt kieső jövedelem pótlására szolgál; nem jár táppénz annak, aki teljes keresetét megkapja vagy akinek a biztosítása szünetel, mert ez idő alatt munkavégzési kötelezettség hiányában nincs keresetveszteség sem.
A gyermekgondozási segély mellett végzett munka alapján jár a táppénz, de gyermekgondozási segély folyósítása idejére nem. Abban az esetben, ha a beteg egyidejűleg táppénzre és gyesre is jogosult lenne, akkor a saját választása szerinti ellátást veheti igénybe.
Az orvos által igazolt keresőképtelenséget és a táppénz iránti igényt a munkáltatónál kell bejelenteni.
Táppénz a keresőképtelenség időtartamára, legfeljebb azonban egy évre jár. A táppénz összegének kiszámítása viszonylag bonyolult, de megközelítőleg megegyezik az átlagkereset 60-70 százalékával.
A táppénzt nem a munkáltató folyósítja részünkre, hanem teljes egészében az egészségbiztosítás állja, azonban ez nem jelenti azt, hogy betegségünk idejére a munkáltatónkat ne terhelné fizetési kötelezettség. A foglalkoztatónak a táppénz összegének egyharmadát kell hozzájárulás címen megfizetnie az állami szervnek. Ezért, valljuk be, érthető, ha az indokolatlanul sokat „betegeskedő” munkatársakra a munkáltatók nem néznek jó szemmel.