D. Tóth Kriszta: Együtthétvégék

D.Tóth Kriszta | 2010. December 01.
Nagyjából félévente észrevesszük magunkon, hogy valami nem stimmel. Feszültebbek vagyunk, türelmetlenebbek, miközben mindhármunkat a hiányérzet gyötri. Aztán egyikünk a homlokára csap: mi magunk hiányzunk egymásnak! És megszervezünk egy közös hétvégét, hárman, valahol, ahol csak egymásra figyelünk.

Természetesen otthon is maradhatnánk – meg is tesszük olykor. De abban az esetben a jól kitalált „együtthétvégéből” általában valamilyen kerti munka, rovancsolás, falfestés, motorszerelés, könyvespolc-takarítás stb. lesz. Az is jó, az is kell, de az aktív, kizárólagos és több napig tartó egymásra figyelés házon kívül megy a legjobban. Lola nem egészen hároméves volt, amikor először belevágtunk egy szállodai vizes hétvégébe. Némi kutatás után egy Balaton-parti hotelt választottunk, amely büszkén hirdette magáról, hogy a gyerekek nagy barátja. Nem főszezonban mentünk, és persze, mint a rendes első gyerekes szülők, alaposan túlpakoltuk magunkat szükségesnek hitt holmikkal.

A helyszínen aztán, ki gondolta volna utólag, jól vállon veregettük magunkat, hogy vittük magunkkal az utazó cirkusz és varieté vállalatot… A gyerekbarátság ugyanis e létesítmény esetében egy, azaz egy darab etetőszékből és egy kisebb gyerekmedencéből állt. Pedig egyáltalán nem vágytunk nemzetközi animátorcsapatra, négyféle választható gyerekmenüre és babacsúszdaparkra. Csak egy kicsit kényelmesebb és átgondoltabb környezetre – esetleg gyerekevőeszközre, gyerektányérokra, műanyag poharakra, meg mondjuk az étkező sarkában egy kisasztalra, rajta néhány színes ceruzával és papírral. Nem azért utaztunk el, hogy Lolát lepasszoljuk a játékszobába, hanem együtt akartunk lenni úgy, hogy közben mindenki kényelmesen érzi magát. Persze mindenre van megoldás. Na jó, kivéve arra a paradoxonra, hogy szülőknek tilos betenni a lábukat a gyerekmedencébe – miközben a gyerekek felváltva bucskáznak a víz alá pancsolás közben (még karúszóban is). A szülők meg kint a parton szoronganak, és a szigorú úszómester kemény pillantásától kísérve próbálják a vízbe benyúlva kimenteni a dedeket.

Legközelebb okosabban választottunk, és barátaink javaslata alapján kipróbáltunk egy tényleg családbarát falusi vendéglátóhelyet, aztán találtunk ilyenből szállodát is, ahová szívesen visszajárunk. Azonban bejáratott helyek ide, valódi gyerekbarátság oda, a 64 ezer dolláros kérdésre máig keresem a választ. Vajon hogyan pihenheti ki magát a külön hálószobához szokott, rossz alvó anyuka, akinek teste a pótágyon szuszogó gyerek minden hangosabb lélegzetvételénél éber felkiáltójelbe rándul?!

Cikkünk a Nők Lapja legfrissebb számában jelent meg. 

Az eheti lapszám tartalmából: 

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, katt ide!

 

Exit mobile version