Az Isten bohócai című könyvem ötlete akkor született, amikor láttam Südi Iringót táncolni.
Ő adta az ihletet.
Nem is a tánca, hanem azok a bevágott snittek, ahol a párját tanította táncolni.
Egy profi egy amatőrt, egy nő egy férfit.
Egy mester egy tanítványt, aki jó szándékú, ügyetlen mozdulatokkal próbálta követni őt, mint egy fészekből kiesett kismadár, akinek gyenge a szárnya s nem tud repülni még.
Kedvesség, megértés, türelem s néha vad szigor és hit, hogy „Meg tudod te ezt csinálni!” – ez sugárzott Iringóból.
S a táncparketten aztán a férfi valahogy átvarázsolódott és mackós mozdulataiban egy-egy pillanatra megjelent valami Fred Astaire-i virtuozitás.
Ezek ihlettek írásra, ezek a próbák közben fölvett jelenetek.
Számomra fontosabbak voltak, mint maga a táncprodukció.
Itt jelenhetett meg az, ami minden emberi kapcsolatnak, főleg a párkapcsolatnak a nagy titka, csodája, diadala – s néha a tragédiája is.
A mozdulatokról volt szó, ez igaz.
A lépésekről.
A zenéről, és hogyan fogják egymást.
A lépésekről és a táncfigurákról.
De a lényege ennek a két-három hónapos gyorstalpaló tanfolyamnak nem a produkció volt, hanem az, hogy meg lehet-e tanítani valakit szeretni. Mert az igazi tánchoz ez kell.
Láthatóan ez vonzotta bele az ügybe az egyébként bohóciskolát végzett Somló Tamást, Iringó partnerét, hogy nem tehette meg vele, a nővel, azt, hogy amikor eljön majd a döntő pillanat, s megjelennek a fényben, ne táncoljon vele jól!
Meg kellett tanulnia, nemcsak maga, de Iringó miatt is.
Mert ha megbuknak, akkor nem ő bukik, hiszen ő csak egy zenész, tőle nem várják el a virtuóz tánctudást, ő nem veszti el az arcát, még ha ügyetlenül bukdácsol is, hiszen ő nem táncos – de a partnere igen.
Iringó igen! Neki ez az élete!
Ő megbukhat, úgy is, mint táncos, úgy is, mint a tánc tanítómestere – és úgy is, mint nő.
Milyen nő az, aki nem tud megtanítani egy férfit táncolni?
Lehet, hogy mindez nem így volt. Csak én képzeltem.
De ez elég volt egy könyvhöz.
Sok izzó kérdést fölhozott bennem.
Ezek között ilyenek voltak:
– Hogyan adjuk át másoknak a titkainkat?
– Hogyan adjuk át a csodákat, az érzéseinket, a gondolatainkat?
– Hogyan tanítsunk szeretni?
– Hogyan lehet egy másik embert boldoggá tenni?
– Lehet-e, egyáltalán?
– Hogyan lehet az örömöt adni?
– És a jókedvet?
– Hogyan kell átölelni valakit, hogy neki is jólessen?
– Lehet az ember egyedül is boldog?
– Vagy kell hozzá valaki?
– Át lehet adni az önfeledtséget?
– És a hitet?
– És a jóságot, és a harmóniát? Át lehet adni?
Döbbenetes felfedezésem volt, amikor a kamerák előtt találkoztam Iringóval – akkor találkoztam vele először –, hogy arra a kérdésemre, mi az a legtöbb, amit ő a táncból és a tánctól tanult, gondolkozás nélkül azt felelte:
– Az önfegyelem.
Ez az, ami hiányzik a könyvemből.
Én egy bohócbibliát írtam.
Elsősorban a szabadságról, az önfeledtségről, az örömről – s talán a szerelemről is –, de az önfegyelemről nem írtam benne.
Kár.
Megfeledkeztem például arról, hogy ezt a nagyon szeretett és boldog könyvemet egy év szorgalmas munkájával hoztam össze, nagy önfegyelemmel.
Mindennap le kellett győzni magamat.
– Ha fáj valamim, én akkor is mosolyogni tudok – mondta Iringó.
Fura mondat volt.
„Nagy szerencse – gondoltam magamban –, hogy a múzsámmal csak most, utólag találkozom!”
Más könyvet írtam volna.
Komolyabbat.
Reálisabbat.
Talán hitelesebbet is.
Nem baj, hogy nem így történt!
Ezért mondja a költő: elég, ha megcsókolja a múzsa, de nem szabad együtt élni vele!
A csókban még nincs önfegyelem.
Nincs munka, gyötrelem, fáradtság, hétköznap, szorgalom, kín és kudarc.
De mégis ebből az egyetlen „múzsai csókból” lehet verset s talán szép zenét is írni.
Az én könyvbeli Mesteremnek nincs is ideje – egyetlen éjszaka kell átadnia a tudását a tanítványainak.
Kevés időnk van.
Meg kell elégedünk a csókkal. A láthatatlan érintéssel.
Az se kevés.
Cikkünk a Nők Lapja legfrissebb számában jelent meg.
Az e heti lapszám tartalmából:
- Mindjárt itt a karácsony – Ki mennyit költ és miből?
- Mikulást faragtunk belőle – Nagy Feró
- Siker = hinni magamban – 3 sportolónő tippjei a mindennapokra
- Wellness-hétvége a gyerekkel
- Márton Levente receptjei
- D. Tóth Kriszta – Együtthétvégék
- Müller Péter a szeretetről
| Müller Péter az Isten bohócai című könyvét dedikálja a Mesterkurzuson, december 4-én, az Uránia mozi kávézójában, fél kettőkor. |