Az illegális otthonok veszélyei
Hazánkban közel 3 millió nyugdíjas ember él. A számuk évről évre nő, ezért a nyugdíjasotthonok problémájának orvoslása egyre sürgetőbbé válik. Ezt mutatja az engedély nélkül működő intézmények elterjedése is. A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal közzétett listája alapján Magyarországon jelenleg 839 engedéllyel működő idősek otthona van közel 57 ezer férőhellyel. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat honlapján 17 engedéllyel nem rendelkező otthon szerepel, de ezeken kívül a felmérések szerint számos illegális intézmény is létezik. A listán található az a három vecsési otthon is, melyek lakóit ki kellett költöztetni a rossz körülmények miatt. Az idős emberek nem kaptak rendesen enni, és piszokban éltek. A híradások szerint több bentlakó halálát is okozhatta a nem megfelelő ellátás.
Az engedély nélkül működő intézmények gyakran kizsákmányolják a gyanútlan nyugdíjasokat, anyagi kárt okoznak nekik. Fellépni ellenük azonban korántsem egyszerű, csak bejelentés alapján lehet eljárni. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) szerint „ha a működést engedélyező szerv tudomására jut, hogy engedély nélkül nyújtanak szociális szolgáltatást, soron kívüli helyszíni ellenőrzést tart”. Ezek után több megoldás is lehetséges: pénzbírság, felszólítás a működtetés felfüggesztésére, vagy kötelezés a legális működésre, ha erre hajlandóság mutatkozik az üzemeltető részéről. A NEFMI szerint érdemes leellenőrizni az intézményeket, hogy elkerüljük a veszélyes helyzeteket: például kérjük el az otthonok működési engedélyét, mielőtt döntünk.
A szociális törvény buktatói
A jelenlegi szabályozás, vagyis az 1993. évi III. törvény, más néven szociális törvény, és annak módosításai alapján „idősek otthonába nem vehető fel csak az a személy, akinek gondozási szükséglete a napi négy órát meghaladja”. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor az ellátást igénylő speciális élethelyzete indokolja az idősotthoni elhelyezést. A felvételnek szigorú feltételei vannak; a gondozási szükségletet egy szakértő bizottság vizsgálja, és ez a bizottság állapítja meg a szakvéleményt. A szabályozás kemény feltételekhez köti az idősek befogadását. Sokakat ez és a hosszú várakozási idő ösztönöz az illegális otthonok igénybevételére.
Mivel a túljelentkezés sokszoros, akár hónapokat, sőt éveket kell várni arra, hogy egy-egy idős hozzátartozót el tudjanak helyezni valamelyik intézményben. Az otthonokba csak akkor lehet bekerülni, ha felszabadulnak a helyek, vagyis kegyetlen tény, de szó szerint az ágyak megüresedésére várnak az emberek. A sokszoros túljelentkezésre vonatkozó adatok azonban nem teljesen tükrözik a valóságot. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szerint az ellátásra várók száma 12 000 körüli, de a szakma becslése alapján enne a fele a reális, mivel egy személy többször is szerepelhet a listán: egyszerre több helyre is beadhatja a kérelmét.
Masszázs, cukrászda és színházterem a magánotthonok lakóinak
Az interneten böngészve többféle idősotthont is találhatnak az érdeklődők. A paletta színes, a szolgáltatások már-már csábítóak, csak pénzzel győzze a nyugdíjas és családja. A fix havidíjas otthonok általában 60 ezer forinttól kezdődnek, de a határ a csillagos ég. Egyes apartmanházakat kínáló intézmények esetében a rezsi a változó költség, emellett egy „bérleti díjat” kell havonta kifizetni. A beköltözés egyszeri költséggel járhat, ez pár százezer forinttól akár több millióig terjedhet, az egyedi díjszabásától függően.
Az állandó elhelyezést biztosító otthonok közül egyre több van magánkézben, de sokat még mindig az egyházak és az önkormányzatok működtetnek. A kulcsszó a működési engedély, ennek birtokában egyházak, önkormányzatok és nem állami szervezetek egyaránt lehetnek fenntartók. Természetesen a magánotthonok kínálják a legváltozatosabb szolgáltatásokat. Uszoda, masszázs, kozmetika, cukrászda, színházterem: a felsorolás alapján valóban úgy érezheti magát az ember, mintha egy ötcsillagos szállodában lenne. A kiválasztott lakrészt vagy apartmant az illető élete végéig használhatja. A magánotthonok szinte mindig külföldi mintára – svéd, osztrák, holland – épülnek. Talán ez az oka annak, hogy ide még külföldről hazatérő nyugdíjasok is beköltöznek, és a honlapokon a magyar nyelv mellett németül vagy angolul is tájékoztatást kaphatunk.
Átmeneti otthonok segíthetnek a várólistásoknak
Az önkormányzati és egyházi kézben lévő idősotthonok ugyan nem vehetik fel a versenyt a magánintézményekkel, mégis sokan döntenek mellettük, főként anyagi okokból. Mivel a végleges elhelyezésre sokan éveket várnak, az átmeneti otthonok jelenthetik az ideiglenes megoldást a várólistásoknak.
A Derűs Alkony Gondozóházat 1992-ben alapították 17 férőhellyel. Eredetileg egy bölcsőde működött a mai átmeneti otthon épületében, de ahogy a gyereklétszám folyamatosan csökkent, a bölcsi funkciója megszűnt, és végül teljesen átadta a helyét az időközben 56 férőhelyessé vált gondozóháznak. A családias légkörű, szépen berendezett otthon szerencsés helyzetben van, mivel a helyi önkormányzat számára fontos a jó szociális ellátás biztosítása.
„Az idősek egy évig maradhatnak a gondozóházban, de ez meghosszabbítható, ha a szociális, illetve az egészségügyi helyzetük szükségessé teszi. A várakozási idő jelenleg két-három hónap nálunk, de ez nagymértékben függ az állandó otthonoknál lévő túljelentkezéstől is, aminek a hatása hozzánk is legyűrűzik” – mondja Haskóné Alker Annamária, a békási gondozóház vezető ápolója. Az otthonban tartózkodást meg is lehet szakítani, ha például valaki kórházba kerül, fenntartják a helyét, amíg jobban lesz, a térítési díj húsz százalékának fejében. „Bár 24 órás nővérszolgálatunk van és szakápolási tevékenységeket is ellátunk, fekvőbetegeket nem tudunk fogadni” – magyarázza a vezető ápoló.
„Itt folyamatosan mindenki lelket gondoz”
Haskóné Alker Annamária szerint az átmeneti otthonok szerepe nem csupán azért fontos, mert elhelyezést biztosíthat az állandó otthonok várólistáján szereplő időseknek, hanem azért is, mert lelkileg felkészítheti őket a megváltozott életkörülményekre, és nem rögtön egy végleges helyzettel kell szembesülniük. A Derűs Alkony Gondozóházban a lelki ápolásnak épp olyan jelentős szerepe van, mint a fizikai segítségnek. „Itt folyamatosan mindenki lelket gondoz: az idősek sokat beszélgetnek a mentálhigiénés szakemberek mellett a nővérekkel is, de egyéni beszélgetésre is van lehetőség, ha szükség van rá” – meséli Halász Annamária, az intézmény mentálhigiénés munkatársa.
A lelki gondozás azonban nem merül ki a beszélgetésekben: az idősek csoportos, interaktív foglalkozásokon vehetnek részt nap mint nap, mint például irodalmi délelőttökön, zenés beszélgetéseken, vagy kézműveskedhetnek. „A csoportos foglalkozások azért is fontosak, mert ezek jelentik az állandó napi elfoglaltságot az életükben. Emellett külsős programokat is szervezünk, kirándulásokat, színház- és múzeumlátogatást. Ilyenkor kiszabadulnak a zárt térből, és új élményeket szerezhetnek, gyakran ők maguk állnak elő különböző ötletekkel, hova menjünk legközelebb” – árulja el Halász Annamária.
Otthon vagy börtön: érvek és ellenérvek
Az idősotthonoktól nemcsak maguk az idősek idegenkednek; a hozzátartozók közül szintén sokan nehezen választják ezt az utat. Ildikó is sokat vívódott, mielőtt végleges döntést hozott volna édesapja elhelyezéséről. Az idős férfi súlyos beteg volt, amikor a lánya magához vette, gyakran elfelejtett enni, inni, és sokszor egész nap csak feküdt. Az asszony három évig élt egy szobában beteg édesapjával, de mivel napközben a munkahelyén kellett helytállnia, nem tudta megoldani a férfi állandó felügyeletét. Végül átmeneti megoldásként a közeli gondozóházat választotta: „Ebben az otthonban egy-két évig maradhatnak csak az idősek, közben már intézni kell az állandó elhelyezést, erről papírokat is be kell mutatni.”
Az ott-tartózkodást meg lehet hosszabbítani, hiszen a várólisták az állandó helyet biztosító intézményeknél hosszúak. Ildikó szerint nekik szerencséjük volt az átmeneti otthonnal: „Családias hangulatú hely volt, barátságos személyzettel. Közösségi programokat szerveztek az ünnepekkor, és apukám is jobban érezte magát ebben a társaságban, mint egyedül. Eleinte ellenezte az egészet, de végül ő is belátta, hogy jobb lesz így.” Az elhelyezést itt is feltételekhez kötötték: „Egészségileg önellátónak kellett lennie, a körülményeknek indokolniuk kellett a felvételt, és persze üres férőhely nélkül nem fogadták volna” – meséli Ildikó.
László nagymamája egyedül él vidéken, félórányi autóútra a családtól. Az idős asszonynak régóta fáj a lába, ám egészségügyi problémái ellenére sem költözne be egy otthonba. A hozzátartozók szintén nem erőltetik a dolgot. A nyolcvanéves nő egyedül él, de nincs teljesen magára hagyva. Van egy „őrzője”, egy kis készülék, melyet a csuklójára erősítve hord. Ez a segélyhívó a helyi idősotthonban jelez, ahol amint fogadják a jelzést, felhívják a segítségkérőt, hogy megtudják, mi a baj. Az intézmény ezek után értesíti a mentőszolgálatot, ha szükséges. A család nem látogatja az asszonyt minden nap, de erre László szerint nem is lenne igénye: „Nagyon önálló és makacs természet, ő az, aki biztosan nem érezné jól magát egy otthonban. Megvannak a kialakult szokásai, nem akar ő már senkihez sem alkalmazkodni, és a házához is ragaszkodik, hiszen egy élet munkája van benne.”
Idősgondozás a szigetországban
Erika Angliában él, ahol évekig ápolónőként dolgozott. Kétfajta nyugdíjasotthonnal találkozott kintléte során. Az úgynevezett residential home az egyik típus, melynek lakói kisebb segítségre szorulnak ugyan, de nem kell rájuk egész nap vigyázni. A másik a nursing home, az itt élő idősek állandó felügyeletet igényelnek, nekik a nővérek segítenek 24 órán keresztül, mivel általában súlyos egészségügyi problémájuk van: sem inni-enni, sem járni és tisztálkodni nem képesek már egyedül.
Erika egy nursing home-ban kapott munkát, ahol szerinte mindent megkaptak a bentlakók, amire szükségük volt – csupán a pénztárcájuknak kellett bírnia. Az ellátás nagyjából 500-800 fontba került egy hétre, de ennél sokkal drágább luxusotthonok is vannak. Ezekben az intézményekben a profi ellátásért szakképzett személyzet felel: külön takarítók, ápolók, fodrászok, szakácsok, sőt belső és külső programfelelősök is vannak. Némely otthonban bár is működik, és olyan körülmények között élhetnek a bentlakók, mintha egy luxusszállodában lennének. Erika elmondta, hogy Angliában szigorú előírások vannak, több szervezet is felügyeli az otthonok állapotát, minimum évente kétszer megvizsgálják őket, hogy megfelelőek-e a körülmények az idősek számára. Hazánkban nem ilyen erős a kontroll: az engedélyező hivatalok kétévente ellenőrzik, hogy teljesülnek-e a gyakorlatban is a törvényben foglalt előírások.