| Miért nincsenek női vezérigazgatók? Ha érdekel a válasz, katt ide! |
A hír: Rámegy a kapcsolat, ha a nő többet keres?
Bár a férfiak többsége szerint nem baj, ha az asszony keres többet, a valóságban ezek a kapcsolatok jellemzően halálra vannak ítélve.
Az olyan kapcsolatokban, ahol a hagyományos modellel ellentétben nem a férfi a családfenntartó, ott a pénz állandó stresszforrássá válik – számol be a napidoktor.hu. Mindez akkor is igaz, ha a férfiak állításuk szerint büszkék, ha párjuk is sikeres és eredményes a munkájában, és vallják, hogy számukra nem jelent gondot, ha a nő keres többet. A valóságban ezzel szemben egy ilyen kapcsolatban a férfi elbizonytalanodik, később kisebbségi érzése alakulhat ki, ami rosszabbodva depresszióhoz vezethet.
Szakemberek állítják, hogy szélsőséges esetben a férfiak ilyenkor ki is kacsintanak az adott kapcsolatból: remélve, hogy elveszett önbizalmuk és férfiasságuk legalább egy részét visszakaphatják egy-egy futó kalandtól.
Különvélemény Winkler Nórától
Erre a hírre gondolkodás nélkül rávágnám, hogy ugyan már, nem olyan nagy dolog az, hogy ki keres többet. De ha elgondolkodom rajta, inkább semmit se vágok rá, csak magamban végigveszem azokat a kapcsolatokat, ahol tudom, hogy a nő keres többet. Láttam pár ilyet. Tizenéves koromban például nagyon imponált nekem egy a szüleim ismerősi körébe tartozó házaspár. A nő ügyvéd volt, sikeres irodát vitt, mindig sok és egymással jól összecsengő karkötője volt, látszott rajta, hogy semmitől se fél, okos, vicces, erőteljes. Sokáig csak őt ismertem, mert valami ügy miatt hozzá kellett járni, és teljesen jól elvoltam azzal, hogy megfigyelgessem, míg a szüleim intézték vele, amiért odamentünk. Néha eszembe jutott, vajon hogy jönnek haza az isiből a gyerekei, ha ő folyton és estig itt ül, és vicces és okos és sorra nyeri meg az ügyeit. De mondom, jobban lekötöttek a karkötői. Aztán megtudtam, hogy a férje, aki csendes, visszahúzódó, hogy ő megy el többnyire a gyerekekért, szeret vásárolni, sőt még főzni is istenieket szokott. Párszor bejött az irodába, megfigyeltem, micsoda komoly gyapjúpulóverei vannak, de mindig volt benne valami nem oda tartozó, mint aki nem akar zavarni, sőt semmi dolga sincs, hogy ott tegyen-vegyen a felsége birodalmában. 
És élesen emlékszem, hogy hiába voltam félig gyerek, éreztem bennük valami egyensúlytalanságot. Mostanában is ismerek ilyen párokat, és egyet se tudnék mondani, ahol ez a szerepcsere ne okozna igazi problémákat. Pedig nem hiszek az egyféle igazságokban, nem gondolom, hogy lennének az életnek olyan törvényei, amelyek mindig és mindenkire igazak. De olyat, ahol ez simán ment, nem tudok felhozni. Persze vannak az átmeneti állapotok, de ha tartósan többet keres egy nő, ha beáll az a viszony, hogy az élet, a megélhetés, a vágyak beteljesülése rajta múlik, azt nehezen veszi egy pasi. Azt a felállást is láttam már, hogy egy nagyon erős, nagy karriert vivő nő boldogan oldódik fel egy vele konkurálni nem akaró, érzékenyebb, a nőket kitűnően értő pasi oldalán, és igazán ebben a viszonyban éli meg azt, hogy nő, szemben a hétköznapok fajsúlyosabb pasikkal vívott harcaival. De ezekből nem láttam még családot kinőni, ezek inkább átmeneti, nagyon szexuális, de hosszú távon nem kiegyensúlyozott kapcsolatok.
Az alapigazság itt is érvényes. Őszinte, intelligens párkapcsolatban mindenre van megoldás. Ha mindketten akarják, tényleg szinte minden probléma áthidalható. Csak azt se felejtsük el; az ember ha végre hazaér, szeret csak úgy lenni. Egy munkanap végén már nem tud folyton konszenzusos stratégiát teljesíteni, tartani magát valami előzetesen kitalálthoz, csodamondatokat mormolni és tekintettel lenni. Szóval a dolognak magától is kell működnie, és ezzel a teherrel nem valószínű, hogy tud. Kár, hogy így van, de nálunk, ebben a társadalomban, a mi kultúránkban, úgy néz ki, ez így van.