Mi számít ma bunkóságnak?

nlc | 2010. December 17.
Eszedbe jutott már, hogy az agyára mehetsz másoknak azzal, ahogyan a neten írogatsz? Vagy belefutottál már olyan emberekbe az interneten, akik köszönőviszonyban sem álltak a jó modorral?
Sokszor nehéz megállapítani, mi számít illetlenségnek a Facebookon, egy fórumon, a Twitteren, vagy akár egy e-mailben vagy SMS-ben, esetleg mobilozás közben. Egyrészt annyira újak ezek a jelenségek, hogy még nem alakulhattak ki általánosan elfogadott illemszabályok velük kapcsolatban. Másrészt pedig teljesen mást tart illendőnek egy netező nagymama és egy tinédzser.

A Magyar Telekom nekilátott megkeresni az igazságot. Huszonöt hazai szakértő, oktató, kutató és művész közreműködésével hoztak létre egy ajánlásgyűjteményt, amit természetesen nem tekintenek kötelező érvényűnek, inkább iránymutatásnak vagy gondolatébresztésnek szánták.

Dr. Aczél Petra, egyetemi docens,

a Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Kommunikáció és Média Intézetének

oktatója

Ahogyan azt a gyűjtemény egyik készítője, dr. Aczél Petra retorikai és kommunikációs szakértő megfogalmazta, az új etikettel nem változást akarnak elérni elsősorban, inkább a jó megoldásokat szeretnék sugallni azokra az esetekre, amikor tanácstalanok vagyunk valamilyen új helyzetben. „Egy pillanatnyilag is változó, megújuló kommunikációs közegben nem lehet semmit kőbe vésni, csak netre tenni. Így hát az ajánlások igazi erénye az lesz, ha egyszerre adnak útmutatást, és képesek változni az igényekkel, körülményekkel.”

 
 
Nem figyelünk a másikra

Az ajánlásgyűjteményben előfordul néhány egyértelmű javaslat, de akadnak olyanok is, amelyeket nem követnek nagy tömegek a mindennapok során. Azt valószínűleg senkinek nem kell hosszan magyarázni, miért nem illik SMS-ben szakítani, vagy mikor és hol célszerű némára állítani a telefonunkat, hogy ne zavarjunk másokat. Ám Aczél Petra szerint például az is zavaró lehet, ha valaki mobilon keres minket, és felvesszük a telefont csak azért, hogy elmondjuk az illetőnek, nem megfelelő alkalommal hívott. Hasonlóan zavaró lehet, ha elfelejtjük megkérdezni a telefonbeszélgetés elején, hogy alkalmas-e az időpont, vagy ha rossz fogalmazással (például: „Zavarlak-e most?”) azt sugalljuk már az elején, hogy terhére leszünk az illetőnek.

Az ajánlások kiötlése során természetesen nem úgy tekintettek ezekre az új eszközökre, mint alapvető zavaró forrásokra. Inkább azt tartották szem előtt, hogy ezek elérhetővé tesznek minket szeretteink, sőt a világ számára. „Tehát nem állítjuk, hogy a mobilnak mindig némának kell lennie, vagy hogy tárgyalás közben tilos a laptop képernyőjére nézni – szögezte le a szakember. – Ugyanakkor azt javasoljuk, hogy minden ilyen esetben legyünk tekintettel az aktuális helyzet emberi vonatkozásaira: bocsássuk előre, hogy ha készülékeinket használjuk is, azt nem a másik iránti érzéketlenségből tesszük, hanem konkrét céllal, amihez hozzájárulását kérhetjük. A másik megértésével, jóváhagyásával mi sem fogjuk udvariatlannak érezni magunkat.”

 

 

 
Mi fér bele 160 betűbe?

A közösségi oldalakon és mobilon teljesen máshogy kell fogalmaznunk, mint élőszóban, vagy akár e-mailben, már csak az üzenetek rövidsége miatt Egy SMS maximum 160 karakterből állhat, egy Twitter-bejegyzés 140-ből, és a Facebookon is csak 420 karakter áll rendelkezésre egy-egy státuszüzenetnél.
„A közösségi felületek érdekessége pontosan az, hogy ilyen rövid üzenetekben kell egyszerre kétféle információt közölnünk: azt, amit egyébként külső megjelenésünkkel, arckifejezésünkkel, mozdulatainkkal tennénk, illetve magát a tartalmat – magyarázta dr. Aczél Petra. – A rövidség itt tulajdonképpen azt szolgálja, hogy többször kevesebbet kommunikáljunk: hogy egy intenzívebb információcserén alapuló kapcsolat alakuljon ki. No persze ez kihat a stílusra is, hiszen szükségszerűen helyettesíteni kell azt, ami a személyes jelenlétben, a közvetlen beszélgetésben benne van: a benyomáskeltést, a vizuális tapasztalásokat. Még szemléletesebben kell fogalmazni, és benyomásainkat sem a hagyományos írott formák stílusjegyeihez kell igazítanunk.

Az ajánlások éppen ezért nem a helyes-helytelen ‘megoldásokat’ adják meg, sokkal inkább azt a hozzáállást, amelyet ilyen üzenetek megformálásakor érdemes felvennünk, azt a szemléletet, amellyel 140 karakteres üzenetvillámainkat megformálhatjuk.”

 

 

 
„WTF?! Te ezt lájkoltad? LOL!”

A közösségi média korában mindenki lát mindenkit, a szülők és gyakran a nagyszülők is látják kisfiuk, kislányuk aktivitását. Néha bizony értetlenül állnak egymás netes közlései előtt a különböző generáció tagjai, de főleg az idősebbek nem értik, mit beszélnek ezek a mai fiatalok. De vajon mennyire kell ilyenkor odafigyelni az egész közösségre?

Ha nem tudod, hogyan beszélgess gyermekeddel az internetről, vagy milyen szabályokat állíts fel a netes házirenddel kapcsolatban, olvasd el erre vonatkozó tippjeinket!

„A közösségi média neve alapján is közösségi, tehát célja az, hogy kisebb vagy nagyobb csoportokat hozzon össze – mutat rá a szakember. – Lehetséges, hogy egy-egy stílusjegy éppen megkülönbözteti őket egymástól. Ugyanakkor úgy kell ‘létezni’ a teljes láthatóság felületén, hogy számoljunk azzal: azok vagyunk, amit bejegyzünk. És minden megnyilvánulásunknak jelentősége lehet. A kérdésben felvetett probléma nem mai, mindig is volt stíluskülönbözés generációk között, ennek lehetőségét és funkcióját nem az új média teremtette meg. Az ajánlásokban inkább azt fogalmaztuk meg, hogy ne szemeteljünk: sem a virtuális térben, sem kapcsolatainkban. És azt azért reméljük, hogy a nagymamák és szülők a felmerülő »kamaszságokat« személyesen is megbeszélik csemetéikkel, illetve jó példával járnak elöl a médiahasználatban.”

 
Hogy pontosan miket ajánlottak dr. Aczél Petra és szakértő társai az illemtangyűjteményben, az az eetikett.hu oldalon derül ki, ami mától elérhető.
 
 
 
 
Exit mobile version