Szeretné kihasználni a karácsonyi ünnepeket arra, hogy elmondja: ne legyünk önzők, segítsünk embertársainknak. Pénzzel, ajándékkal, törődéssel, vagy csak egy szép szóval. Halász János bácsi idős rokkantnyugdíjas, nem veti fel a pénz. Mégis hatvan ember életét mentette meg azzal, hogy folyamatosan vért ad. Tudja jól, hogy a vér olykor értékesebb minden drága ajándéknál, hiszen egykoron az ő életét is véradók mentették meg.
János akaratereje nem csak sorstársainak ad erőt, a környéken mindenki megemeli a kalapját a nyugdíjas férfi előtt. Jani bácsi gyerekkorában elvesztette bal lábát, mégis teljes életet él.
– Az öcsém három-, én hétéves voltam. Kint játszottunk az utcán, és hozzányúltunk egy vasdarabhoz. Nem tudtuk, hogy bomba, felrobbantunk – emlékszik János.
Mindketten súlyosan megsérültek, ha nem kapnak vérátömlesztést, meghalnak. János ezután határozta el: ha felépül, minden véradáson ott lesz.
– Évente háromszor-négyszer adok vért. Eddig százhuszonháromszor regisztráltak, és mivel én lettem Heves megye legaktívabb véradója, nemrég kitüntettek a Parlamentben – büszkélkedett a nyugdíjas. Egyébként János vércsoportja igen ritka: AB Rh-pozitív, amire az orvosok szerint nagy szükség van. Egy alkalommal fél liter vért vesznek le tőle, és mivel átlagosan egy emberi életmegmentéséhez ennek a duplája szükséges, János büszkén elmondhatja: legalább hatvan ember életét mentette meg.
A rekorder véradó úgy véli, egy lábbal is teljes az élete. Bármit megold, bárhová eljut segítség nélkül is.
– Ugyanúgy biciklizek, mint mások, focizok az unokáimmal, elvégzem a ház körüli teendőket, ha kell, a tetőt is megjavítom – teszi hozzá, majd azt mondja: – Használjuk ki az ünnepeket arra, hogy nagyon szeressük egymást, és gondoljunk olyan embertársainkra, akiknek esetleg nem adatott meg az egészség vagy az öröm, boldog élet kiváltsága. Segítsünk!