Számomra 2010 az utazások éve volt, minden értelemben. Kiszámoltam, hogy többet voltam útközben, illetve máshol, mint itthon – és ezáltal kissé szimbolikus is lett ez az „úton levés”. Átmeneti év volt, személyes év, magamra koncentráló, intim. Könyvek, kiállítások és zenék éve, reptéri várakozások ideje (a fejben aláfesti Brian Eno Music for Airportja). 2010: a nagy projektmunkák kiteljesítője, és igen, az útkeresések, új utak megtalálásának reménye. Röviden tehát: jó év volt – de csak és szigorúan legbelül. A húgommal minden év végén írunk egy top és egy shit five-ot karácsonykor, így összegezve röviden és velősen, hogyan is telt el 365 napunk. Most próbálok egy közösségibb topot összeírni (a shit-listám közéleti-politikai ügyek miatt idén igen terjedelmes, a szörnyű katasztrófákról pedig nem szólok most, épp eléggé elszorul a szívem, ha például a kolontáriak „ünnepére” gondolok…), hogy lássuk, 2010 igenis tartogatott örömet, meglepetést és szép pillanatokat!
1. Cseh Tamás-emléknap a Szigeten
Cseh Tamás nagy vesztésege mindannyiunknak – de ha ápoljuk az emlékét, tovább él. Erre a tisztelgésre vállalkozott Márton László Távolodó az általa felkért zenészekkel karöltve, amikor az Eszembe jutottál című tribute-albumot összehozták. Itt énekelnek mind a dívák (többek között Péterfy Bori, Harcsa Veronika, Tóth Evelin, Palya Bea, Herzku Ági), mind a dandyk (többek között Kiss Tibi, Lovasi, Legát), mind a legjobb nem-mainstraim zenekarok (például Napra, Besh o drom…). A nagyszerű vállalkozás a Szigeten ért a csúcsára (a megemlékezésről nemrég a Duna TV le is vetítette a dokumentumfilmet), ahol az összes közreműködő élőben is kalapot emelt a művész előtt. A közönség soraiban volt gyerek és aggastyán, jobb- és baloldali, szakadt fazon és elegáns yuppie egyaránt.
2. Frida Kahlo-kiállítás Bécsben, Hitler und die Deutschen Berlinben, Botero a Szépművészetiben…
…és Baselban végre Henry Rousseau és Andy Warhol, a berlini Neues Museum maga, és itthon is kis és nagy tárlatok kavalkádja, a Csinszka-kiállítás a Modemben (egyik kedvenc vidéki helyem lett), és sorolhatnám reggelig a hazai és a közeli csemegéket. Kis galériák bújtak elő, bukkantak fel és virágoznak, sok fiatal művész tárlatát nyitottam meg én magam is. Kedvencem vasárnap nyakamba venni a várost. Kicsit nyárspolgárian hangzik, de be a múzeumba, utána irány a kedvenc cukrászdám, és utána egy jó mozi, majd vacsi – csak hogy világos legyen, nálam azért alapvetően minden a finomságok köré épül…
3. A WAMP-ok
Idén teljesedett ki a WAMP-őrület. A Wasárnapi Művészeti Piacoknak kezdetektől fogja lelkes látogatója és vásárlója voltam, és most, hogy beállt rendszerességgel támadnak, mégis üdítően frissen vannak jelen a kézművesek a város életében. Jó látni, hogy igenis van igény az egyedire, a néha feltűnőre, és hogy egyre többeket vonz a dizájn, az érdekes megoldások lehetősége. Én magam is jobban szeretek extravagáns, feltűnő cuccokat hordani, amiket eddig jobbára külföldről kellett beszereznem. Persze most is portyázok az idegen piacon rendesen, de jó tudni, hogy havonta egyszer (néha többször is) elérhető közelségben is kinyílik egy kincsesládika.
4. Kapolcs
Sokan mondják, hogy már nem a régi, meg hogy idén ilyen meg olyan volt, én mégis azt gondolom, hogy Kapolcs érték, és a legélhetőbb, legszerethetőbb fesztiváljaink egyike. Jöhet kisgyerekes és magányos, mindenkinek akad helye, és bár valóban elég drága lett az utóbbi években (és nekem különösen fájó, hogy a régi étkezési sokszínűség eltűnt, és mindent elöntött a borzalmas, nulla tápértékű és méregdrága kenyérlángos), a többi nagy fesztiválhoz képest mégis a megfizethető kategóriába sorolnám.
5. Remek könyvek megjelenése, egy fiatal prózatehetség felbukkanása, klassz lemezek
Aki szeret olvasni, idén is igen sok újdonsággal lephette meg magát. Nekem nagy öröm volt, hogy Agatha Christie-ritkaságok jelentek meg egy népszerű sorozatban, örültem, hogy hódított a Millennium-trilógia. Kedveltem Ulickaja és Anna Gavalda friss munkáit, szuper pszichológiai és második világháborús dolgozatok kerülhettek a kezembe. Kint voltam mind a Frankfurti Könyvvásáron, mind a BuchWienen mint vendég, és szintén örömmel konstatáltam, hogy tipográfiában, illetve a témák gazdagságában egyáltalán nem vagyunk lemaradva a világ többi országától. Volt idén egy felfedezésem is: Szvoren Edina prózája, akinek debütáló novellagyűjteménye, a Pertu idén látott napvilágot. Izgalmas lemezek özöne lepte el a polcokat és kúszott a fülünkbe, kiemelném Gereben Zita debütáló korongját, a Napra Holdvilágosát, Tóth Evelin elektronikus őrületét, és a gyönyörű új Koncz Zsuzsa-lemezt.
Egyszóval a sok nehézség és fájdalom között azért akadtak szép dolgok is – remélem, rajtam kívül sokan gondolják így. És annak is örülhetünk, hogy láthattuk: a nagy bajban megmozdult valami: önkéntesek gyűltek és számlákon a segélyek is. Remélem, jövőre nem lesz szükség ilyesfajta összefogásra, a katasztrófák elkerülnek minket. Remélem, hogy ezzel kikerül egy pont, és innen indulhatunk – erősebben tovább.
Három szó 2010-ről
Három jellemző tarot-lap neve jön elő, a Nagy Arkananumból:
Torony
Akasztott ember
Papnő