| Az év összes különvéleménye egy helyen – katt ide, ha mindet elolvasnád! |
Hogy hát milyen is volt ez az esztendő? Most tényleg csináljak itt számvetést, hogy mi volt jó, és mi volt rossz benne? Volt ilyen is, olyan is, ez is, az is! Mint mindenkinek, aki e sorokat olvassa – és annak is, aki nem. Nehéz is lenne pontos leltárt készítenem. Az az igazság, hogy nem szoktam soha, nem is akarok. Talán azért, mert nem látom értelmét. Azt gondolom, hogy az élet úgy egészben, folyamatokban érdekes. Nem a részletek, hanem ahogy az évek füzére rajzolja az életünk görbéjét. Van benne fent és lent is. A sorsunk valami olyasmi – hogy továbbra is “rajzoljunk” -, hogy a papírt kapjuk – hogy mekkora, hogy milyen színű, sima-e vagy göcsörtös, tépett-e a széle vagy vágott, stb. -, de a ceruza, az utolsó pillanatig a mi kezünkben van! Rajtunk múlik, hogy mit és hogyan rajzolunk a papírunkra. A kapott és cselekedett dolgok összessége az életünk.
De hagyjunk engem – mert mint már sokszor mondtam, a Haza Bölcse cím már foglalt, és egyébként sem én vagyok a “nagy megmondó”. Inkább hadd nyújtsam át év végi és következő évre szóló ajándékul – segítségül? – egy igazán bölcs ember gondolatát, amelyhez semmiféle kommentár nem szükségeltetik! Tehát, BÚÉK, Édes Lányok!
“Olyan világ ez, ahol mindnyájuknak – megismerve saját korlátainkat, megtapasztalva a felületesség bűnét, a fáradtság nyomasztó terhét – abban kell fogódzót találnunk, ami közel van hozzánk, amit ismerünk, amit meg tudunk csinálni, a barátainkban, a hagyományainkban, a szeretetben, különben feloldódunk az egyetemes zűrzavarban, és nem fogunk tudni semmit, nem fogunk szeretni semmit.”
/J. Robert Oppenheimer/