Népszerű a káromkodás a Facebookon?

Szabó-Kállay Anna | 2010. December 30.
A közösségi oldal üzemeltetői egymillió státuszüzenetet elemeztek, és ebből számos különféle következtetést vontak le. Némelyik meglepő volt, de akadt olyan is, amit már eddig is tudtunk.
A Facebook Data Team kutatásának egyik legellentmondásosabb megállapítása a káromkodásokhoz és negatív érzésekhez kapcsolódik. Egyrészt azt állapították meg, hogy akiknek több ismerősük van a közösségi oldalon, azok gyakrabban használnak csúnya szavakat, mint a kevés kapcsolattal rendelkezők. Ugyanakkor azok az állapotfrissítések, amelyek negatív érzelmeket fejeznek ki, több hozzászólást, ám kevesebb „lájkot” kapnak, mint azok a státuszüzenetek, amelyek valamilyen pozitívumot közvetítenek. (Ez tulajdonképpen logikus, hiszen ha valami rossz történik egy ismerősünkkel, igyekszünk őket megnyugtatni egy-egy kedves hozzászólással, ám a barátaink örömén nincs mit cifrázni, elég, ha mi is „kedveljük”.)
 Népszerű a káromkodás a Facebookon?
 
Mielőtt elkönyvelnénk megrögzött káromkodóknak a sok ismerőssel rendelkező embereket, fontos megemlíteni, hogy a kutatás szerint nem csak ezzel foglalatoskodnak, sokszor írnak más emberekről, filmekről vagy vallásról is. (Minden bizonnyal nem az utóbbi témához kapcsolódó státuszüzenetekben burjánzanak a csúnya szavak.) Ezzel szemben a kevesebb kapcsolattal rendelkező facebookosok inkább munkáról, alvásról, evésről vagy a gondolataikról írogatnak.

A kutatásból egyébként az is kiderült, hogy a fiatalabbak többet káromkodnak, mint az idősebbek. Bár ezt anélkül is tudtuk, hogy a Facebook kielemezte volna nekünk egymillió státuszüzenetből. Azt is megerősítette a kutatás, hogy az idősebbek többet beszélnek (vagy legalábbis hosszabb állapotfrissítéseket közölnek), és többet foglalkoznak más emberekkel, főleg a családjukkal, mint saját magukkal. Ezzel szemben a fiatalok gyakran írnak magukról és a saját dolgaikról.

Fontos megjegyezni, hogy ezek az adatok nagy valószínűséggel csupán az angol nyelvterületeken élők szokásait mutatják. Arról ugyanis egy szó sem esett a kutatásban, hogy az angoltól eltérő nyelven írt státuszüzenetekkel is foglalkoztak volna.

 
 
Exit mobile version