István: Érdekes, hogy a Nők Lapja címlapján fogunk szerepelni együtt. Az egyetlen gyermekmesémet, amely megjelent, a Nők Lapja közölte, amikor Veronika még óvodás volt.
Veca: Nem is emlékszem!
I: Hát, már én sem. Valamilyen vándormanóról szólt. Arra viszont emlékszem, hogy anyád felolvasta neked. Veronikával nem éltünk együtt, én csak „bejártam hozzájuk”, mert amikor megszületett már nem voltunk együtt az édesanyjukkal. Vigyáztunk, hogy ő és a nővére emiatt ne sérüljenek, ezért lett nagyon jó apa-lánya kapcsolat közöttünk.
– Veca, a jó apa-lánya kapcsolat miatt akartál énekelni?
V: Nálunk mindenki énekel, én ebben nőttem fel. Természetes volt, hogy én is énekelek.
I: Tízéves lehetett, amikor a kocsiban a rádióval együtt végigénekelt egy dalt, teljesen hibátlanul. Nem emlékszem, mi volt az, csak arra, hogy meglepődtem, hogy így énekel a lányom. Aztán elénekelte a következő számot, és az az utánit is. Modern számok voltak, talán épp Christina Aguilera volt az egyik. Vecának nagyon jól áll ez a stílus, ezen nőtt fel.
– A Csík zenekar Most múlik pontosan feldolgozása is jól állt neki.
V: Talán az maradt meg a legtöbb emberben az x-faktoros dalaimból. Népdalokon tanultam az éneklést. Általános iskolában rengeteg népdalversenyt nyertem. Egyszer lettem csak harmadik, amikor kimentem, és leblokkoltam. Elfelejtettem a dal felét. Amikor ott tartottam, kinéztem a tanárnőre és azt mondtam: „Nem tudom, hogy van tovább.” Így is harmadik lettem. Erre büszke lehetek, nem?
I: Veronikát tizenöt éves korában „kilöktem” a színpadra egy jótékonysági koncerten, hogy énekeljen. Ott állt, nem tudta, hogy kiküldöm a közönség elé, nem volt zenei kíséret, de megoldotta. Énekelt, a közönség pedig azt sem tudta, kicsoda, egyszerűen csak imádták, hogy egy kicsi lányból már akkor hihetetlen hang jött ki, és gyönyörűen énekelt.
V: Teljesen kétségbe voltam esve. Végül egy Christina Aguilera-számot énekeltem el. Nem is tudtam jól a szöveget, sok helyen improvizáltam a szavakat. Közben igyekeztem nem elnevetni magam azon, hogy milyen szöveget kamuzok össze.
I: Pedig utánad egy neves rocksztár lépett fel, aki sokkal gyengébben teljesített.
– István, szoktál adni szakmai tanácsokat Vecának?
I: Dehogy! Nem lehet olyat mondani neki, hogy „Veronika, gyere, megtanítok neked valamit!” Nagyon önfejű.
V: Határozott tudok lenni bizonyos dolgokban. Azt szerettem volna, ha nem apa miatt ismernek el, ha nem „csak” a zizilaboros Janicsák István lányát látják bennem, ezért is töprengtünk sokat azon, hogy jó-e, ha együtt ülünk le veled beszélgetni. Végül igent mondtunk, mert azt gondoltuk, hogy most már hallhatták az emberek, milyen hangom van, láthatták, hogy megállom a helyem egyedül is.
I: Az X-Faktorból is kitiltott. Nem beszélhettem senkivel, nem adhattam tanácsot semmivel kapcsolatban.
– Nem volt bennetek félsz a Csillag születik után attól, hogy Veca még egy tehetségkutatóba jelentkezzen?
I: Ami furcsa, hogy azt írták több helyen, hogy kiesett a Csillag születikből, ne is induljon az X-Faktorban. Pedig a Csillag születikben csak egy jobb volt nála, a nyertes.
V: Apa, már az elején kiestem.
I: Azt hittem, majdnem megnyerted…
V: Drága vagy, de összesen háromszor énekeltem. Az elődöntőn jutottam tovább csak. Sokan voltak előttem.
I: Az nem szakmai verseny volt. Most egy énekversenyen indultál, és ez nekem nagyobb öröm. Itt, ha az elején kiestél volna, az sem lett volna baj, hiszen ez szoros és erős mezőny volt.
– Milyen egy apának, hogy nem szólhat bele a lánya döntéseibe?
I: Egy darabig presztízskérdést csináltam abból, hogy tanácsot adjak neki. De rájöttem, hogy pont fordítva kellene látnom: azóta örülök, hogy Veronika megáll a lábán egyedül is! Amikor a Most múlik pontosant énekelte, küldtem egy esemest Éliás Gyulának, aki a műsorban az énektanára volt: „Köszi, Gyula, látom, rengeteget dolgoztatok a lányommal.” Gyula azonnal felhívott: „Te, ez a kislány férfigyűlölő!” „Hogyhogy férfigyűlölő? Neked vannak téves elképzeléseid a nőkről! Nem kell elfogadni egy tanácsot azért, mert férfi mondja!” Veronika csak azt a tanácsot fogadja el, aminek tudja, hogy van értelme.
– Ami a férfi-nő viszonyt illeti, mi lesz, ha Veca hazaviszi a szerelmét?
V: Apa jól fogja viselni, nem az a típus, aki beleszólna a választásaimba.
I: Tényleg nem szólnék bele, legyen vele boldog, csak az a fontos.
– Vége a versenynek. Nem te győztél. De a legjobb női versenyző mégiscsak te vagy. Hogyan tovább?
V: Én ezzel a versennyel csak nyertem. Végre azt csinálhatom, amit mindig akartam, belekezdhetek az énekesnői pályám építésébe, mert megismert az ország. Nem az volt a célom, hogy feltétlenül nyerjek. Szerintem az a tizenkét ember, aki bejutott a döntőkbe, mind nyertes. Nem a győzelem volt fontos, hanem az, hogy énekesek legyünk. Hogy ez kinek sikerül, csak hosszú távon dől el.
Arról, hogy ki volt Veca kedvence az X-Faktorban, s hogyan terelgette az útját mentora, Geszti Péter, Veca a legfrissebb Nők Lapjában mesélt.
Az e heti Nők Lapja tartalmából:
- Nők az elmúlt évtizedből
- Ne várjuk a csodát! Higgyünk benne!
- Marton Levente: Reggelik ideje
- A világ leggömbölyűbb kockája
- Mi jó történt veled 2010-ben?
- Nem leszünk hírmanökenek!
Ha előfizetnél a hetilapra, katt ide!