| A gyermekem harap és csíp – mit tegyek? Dr. Ranschburg válaszol |
Három évvel ezelőtt egy diák megrúgta és fémtárggyal fenyegette tanárát – mivel az esetről mobiltelefonos felvétel is készült, az ügy hamar a média érdeklődésének középpontjába került. Az egymást vagy tanáraikat bántalmazó diákokról és szüleikről szóló híradások azóta szinte havi rendszerességgel bukkannak fel a médiában – legutóbb éppen egy kisteleki tanárverőről, valamint egy a rendőrség segítségét kérő székesfehérvári szakiskolától volt hangos a sajtó.
– Az utóbbi időben az iskolai erőszak a média érdeklődésének középpontjába került – mondja Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman. – Azt azonban nehéz megmondani, valóban erőszakosabbak-e ma a diákok, mint mondjuk tíz vagy húsz évvel ezelőtt, hiszen 2009-ig nem állt rendelkezésünkre az iskolai erőszakkal foglalkozó, átfogó tanulmány.
Az oktatási ombudsman megbízásból készült felmérésben több mint négyezer középiskolás diák és csaknem ezer tanár vett részt – gimnáziumokból, szakközépiskolákból és szakiskolákból egyaránt.
Az ombudsmannak és szakértői csapatának előzetes feltevése az volt, hogy a magyar iskolákban különösen a fizikai erőszak gyakori – vagyis a legtöbb gondot az egymást rugdosó, verekedő, rablást vagy más, súlyosabb erőszakos cselekedetet elkövető diákok okozzák. A vizsgálat azonban némileg mást mutatott: az összes iskolatípust figyelembe véve a verbális agresszió a diákoknak körülbelül hetven százalékét érintette. Kétharmadukkal már előfordult, hogy „elkövetőként” vagy „elszenvedőként” volt része káromkodásban és kiabálásban; de a diákok csaknem fele vett már részt megszégyenítésben, és mintegy harmaduk volt már kiközösített vagy másokat kiközösítő diák. A kutatásból kiderült az is, hogy míg a verbális agresszió a szakközépiskolára jellemző a leginkább, addig fizikai erőszakot főleg a szakiskolások alkalmaznak – a legkevesebb durvaság pedig a gimnáziumok tanulóira jellemző.
– Szerencsére a vártnál jóval kisebb mértékű fizikai agressziót tapasztaltunk az iskolákban – folytatja Aáry-Tamás Lajos –, az azonban kiderült, hogy a diákok azokban az iskolákban erőszakosabbak, ahol ez a tanárok oldaláról is inkább tapasztalható. Meglepő volt az is, hogy az agresszió a tekintélyelvű intézményekben gyakoribb, a tekintélytisztelet pedig inkább a szakiskolás tanulókra jellemző – a gimnazisták inkább a kooperációt, az együttműködést tartják fontosnak.
– Tettlegesség, fizikai agresszió az én órámon még sosem fordult elő – mondja Anikó, egy baranyai szakiskola egészségügyi tárgyakat oktató tanára. – A tavalyi tanévben viszont egyszer nekem kellett két egymással feleselő fiú közé állnom. Ha nem teszem meg, valószínűleg összeverekednek. Az pedig elég gyakran előfordul, hogy a gyengébb, szegényebb vagy kicsit másképpen viselkedő társaikat gúnyolják vagy veréssel fenyegetik. Vannak gyerekek, akiket azért közösítenek ki, mert az osztálytársai szerint nem fürdik rendszeresen, esetleg nem akarnak egy náluk gyerekesebb, alacsonyabb képességű diákkal párban vagy csoportban együtt dolgozni.
Egy probléma – sokféle gyógyír
Az agresszíven viselkedő diákokkal szemben az iskolánként eltérő megoldások léteznek – gyakori azonban, hogy a renitens diákokat fegyelmi tárgyalással vagy az iskolából való eltanácsolással próbálják megbüntetni. Gyurkó Szilvia kriminológus szerint a punitív (vagyis büntető) eljárások nemhogy nem enyhítik, de gyakran súlyosbítják az iskolai konfliktusokat.
– Az Egyesült Államokban és jó néhány európai országban alkalmazzák a zéró tolerancia elvét. Az iskolákat rendőrök és biztonsági őrök őrzik, a belépéskor a gyerekeket átvizsgálják, és ha szúró-, vágóeszközöket találnak náluk, azért azonnali, mérlegelés nélküli büntetés jár. Előfordult, hogy egy az ujjával „lövöldöző” amerikai kisfiút eltanácsolták óvodájából, egy iskolában pedig azért zártak ki egy kislányt, mert a születésnapi tortájával együtt egy kést is bevitt az osztályba. Bár a kést a tanára is használta, később feljelentést tett a diák ellen.
Gyurkó Szilvia azt állítja, a zéró tolerancia bizonyítottan nem vált be az ezt alkalmazó intézményekben – a diákokkal szembeni bizalmatlanság ugyanis csak növelte az erőszakos cselekedetek számát. Bár a zéró tolerancia elve alapján bevezetett amerikai intézkedések a mi perspektívánkból egyelőre „túlkapásoknak” tűnhetnek, a kriminológus szerint a székesfehérvári iskola gyakorlata sem követendő. Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman szerint azonban, ha az iskolák önállóan nem tudnak megbirkózni a konfliktusokkal, külső segítséget kell igénybe venniük – ez lehet iskolapszichológus, nevelési tanácsadó, a helyi önkormányzat, vagy akár a rendőrség is.
Példaérték…
Az iskolai konfliktusok kezelésére és az erőszak csökkentésére nálunk is születtek már példaértékű megoldások – fontos azonban, hogy a pedagógusok felismerjék, hogy itt egy az intézményükön túlmutató együttműködésre van szükség. Követendő modellekből külföldön is jó néhány akad: az utóbbi évek talán legsikeresebb, az iskolán belüli agresszió csökkentését célzó program a Roots of Empathy („az empátia gyökerei”) volt. A programban kanadai általános iskolák diákjai és egy civil szervezet által felkért kismamák és csecsemőik vettek részt. Az édesanyák havonta egyszer ellátogattak az osztályba, ahol kötetlenül játszottak, beszélgettek csecsemőikkel és a többi gyerekkel. Az iskolások a felnőtt koordinátor segítségével képesek voltak reflektálni a babához kapcsolódó saját érzéseikre, illetve megfigyelhették a körülöttük lévők (pl. osztálytársaik, az édesanya, a tanárok) viselkedését is. A Roots of Empathy program radikálisan csökkentette az iskolákban előforduló erőszakos cselekedetek számát, és most már sikerrel alkalmazzák az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban és Új-Zélandon is.