| Az után a bizonyos 40. születésnap és a sztrapacskavacsora után, hosszú hajjal és nem éppen vidáman |
Azon az évekkel ezelőtti délutánon sokat beszélgettünk. Szó volt a betöltött negyvenedik évről, a gyerek utáni kimondhatatlan vágyról, az édesanyjáról, munkáról, sikerről. Aztán megrázta magát, és dolgozott tovább. Mert aki ismeri, tudja: Szulák Andrea képtelen a mélabúra, sokat dolgozik azért, hogy a hullámok hátán lovagolhasson, hogy a habok fölött éljen.
– Most hol vagy?
– Hát, évek óta magasan fönt! Mióta anya vagyok, lebegek. Nincs csodásabb a világon, mint amikor egy ártatlan kis lényről gondoskodhatsz. Egyébként régen sem sokszor engedhettem meg magamnak azt, hogy lent legyek. No persze van néhány kivételes nap és délután.
– A legnagyobb változást Rozina hozta az életedben?
– Mindig voltak váltások, változások, de kétségtelen, hogy ő alapjaiban forgatta föl az életem, a szó legpozitívabb értelmében. Akkor jött, amikor már remélni sem mertem.
– Azért te is szereted a változatosságot. Itt van például az új frizurád.
– Valóban más lett a fizimiskám, az új formától, az új színtől. Ezt sokan kedvelik, mások viszont visszakövetelik a melírt, a huncut kis csíkokat. Az történt, hogy egy szerep miatt parókát kellett viselnem, és nagyon megtetszett, hát kértem a fodrászomat, csináljon olyan frizurát.
– Gyakran döntesz hirtelen a külsőddel kapcsolatban?
– Nem, de időnként kell a változtatás. Tulajdonképpen mindig is keresgéltem önmagam, de soha nem törekedtem arra, hogy trendi legyek. Azt viselem, ami tetszik, ami jól áll.
– A duciság is jól állt, elfogadtad, most mégis arról olvasni, hogy Szulák Andrea fogyókúrázik.
– Ezt sem a divat motiválta. A fogyás nem kötelező, ezt én akartam. Egészséges szeretnék maradni, és tudomásul kellett vennem, hogy bármennyire imádok jókat enni, vissza kell fognom magam. Egy mozgékony kisgyerek anyjaként érzem, nem jó a súlyfelesleg, mert nem bírom tartani vele a tempót. Márpedig szeretném! Hidd el, nem dögös maca akarok lenni, csak bírni a terhelést. Nem jó lihegve futni egy bicikliző óvodás után…
– És a ledobott kilók nélkül ez megy?
– Ó, érezhetően jobb. Persze a diéta sok mozgással párosul, és egy új vibrációs zsírégető módszerrel is próbálkozom, járok kezelésekre.
– Mi volt az ünnepek alatt? Szünetelt a diéta?
– Fölfüggesztettem. Nem vagyok mazochista, kell egy kis kényeztetés. Most folytatom a diétát, fegyelmezetten, hallgatva az orvosomra, a tanácsadómra. De karácsonykor ettem rántott halat, a remek krumplisalátámat sem hagytam ki, és természetesen nem mellőztem a bejglit sem. Nem szenvedek a diétától, tudom, miért csinálom, fölismertem a fontosságát, és mivel imádok főzni, sok jó fűszert használok, így a zöldségeket, a gabonát is változatosan tudom elkészíteni.
– Vagyis a fölismerés vezérelt a döntésedben, és a fegyelmezettséged diktálja a szabályokat.
– Valahogy így. Az életem több nagy állomásán is ez zajlott. A pályámon, a kapcsolataimban, a gyerekvállaláskor vagy egy haláleset kapcsán. Édesanyám elvesztése óriási változást hozott az életemben. Szigorúbb lettem. Szigorúbb a világgal és magammal szemben is. És a magam szabályai alapján felelősségteljesebben gondolkodtam, mert tudtam, nincs már biztos háttér, nincs kitől tanácsot kérni. A kislányom érkezése után ismét változás állt be, csak más irányú, a fogantatásától más lett fontos, tudatosult, hogy mindennek az ő érdekében kell történnie, és óriási a felelősségem. A fölismerés szükséges, hogy tenni tudj, és végül azt mondhasd: elégedett vagyok a szerepemmel.
– De egy művész életéhez, az anyaság mellett hozzátartozik a bulizás, az éjszakázás is.
– Annak vége. A bulizás, az önző hóbortok, a vásárlási mánia, mind fölösleges pótcselekvés volt az életemben, ahogy nagyon sok harmincöt-negyven körüli, gyermek után sóvárgó nőnek az. Ma nem hiányzik semmi, a bulinál fontosabb a család, és többre értékelek egy jó baráti vacsorát, egy tartalmas beszélgetést.
| Tavaly júniusban, az óvodába készülő „nagylánnyal”, Rozinával, és párjával, Gáborral |
– Mit szólnak ehhez a barátok, a kollégák?
– A barátok köre is csökkent. Akik a „Szulákhoz” csapódtak, akik csupán a színpadi, a tévés nőt akarták, lemorzsolódtak. Nem szeretem, ha a csillogást keresik, és csak azt látják bennem. Az érzékenységemmel ezt azonnal veszem, ők pedig rájönnek, civilben főzőcskéző, lótó-futó nő vagyok, mint bárki más, ráadásul halál unalmas. Tehát a kör szűkül, néhány régi baráttól is el kellett búcsúzni, és ez így van rendjén. Ám akik ma jelen vannak, akiket barátnak mondhatok, azok – úgy gondolom – már mind megmaradnak. Az ismerősök köre megint más. A Facebook jó, sok régi arc, elsodort ember került elő a segítségével a múltból. Jólesik, ha írnak, és néha gondolatot cserélünk. A néhány soros kommunikáció, csevegés emlékeket ébreszt, kellemes és tökéletesen kielégít.
– Minden szerepedben elégedettnek tűnsz. Ugyanakkor azt érzem, mintha kicsit befelé fordultál volna.
– Változásokról esett szó. Én az évek során valóban változtam. Anya, társ vagyok, akinek változott a frizurája, a hajszíne, a súlya, a baráti köre, a munkája, az extrovertáltsága. Egy állandó van: hogy a kislányom mindennél, mindenkinél fontosabb. Azt pedig nem érzem, hogy befelé fordultam volna, csak más lett a sorrend. Konszolidálódtam. És ez magával hozza, hogy az ízlésem is változik. Finomabb, letisztultabb lett a stílusom, tudom, hogy a kevesebb több. Például kevesebb a harsány darab a ruhatáramban, a szürke, a fekete, földobva valami színnel, elég. Persze a pink és a püspöklila iránti szerelem nem szűnt meg, időről időre megőrülök egy ilyen sálért, kiegészítőért. Összességében igényesebb lettem, a minőségre törekszem minden téren. Legyen kevesebb, de jobb, ez az elvem.
– Az alapkaraktered azért maradt ugye?
– Remélem. Mindig lehet tudni, mit érzek, mit gondolok, mert azt azonnal ki is mondom. Talán ezért ragasztották rám sokan, hogy kemény nő vagyok. De szerintem más a keménység és más az, ha valaki strapabíró.
Mennyire bírja a strapát Andrea? Kiderül ez is az eheti Nők Lapjában!
Cikkünk az eheti Nők Lapjából közölt részletet.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Mit tegyek, hogy fiatalabbnak érezzem magam – mint tavaly?
- Szulák Andrea: “Az életem változásai előrevisznek”
- Párok, eltérő ritmusban
- Több nőt a politikába!
- Teákkal az egészségért
- Nők Lapja arc: Kocsis Ágnes
- Tegyünk rendet a nappaliban!
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!