| A földgáz végfelhasználói árát fogyasztástól függően alakították ki: 1.200 köbméter éves fogyasztásig senki számára nem emelkedik a földgáz ára. Az e feletti fogyasztásért fizetendő nettó gázdíjat a szolgáltatótól függően 12-16%-kal emelték meg. Ez azt jelenti, hogy az egyéb költségtényezőkkel és áfával növelt, teljes éves gázköltség, az 1200 m3-nél többet fogyasztók esetében 1-10%-kal fog növekedni, az éves fogyasztástól függően. A nagycsaládosok kedvezményt kapnak: a háromgyermekesek számára 1800 m3-ig változatlan a tarifa, a negyedik gyermektől pedig gyermekenként további 300 m3 földgázt számolnak el számukra kedvezményesen. |
Az Energiaklub adatai szerint az árváltozással nem érintett háztartások közé jellemzően a távfűtéses és a fával (is) fűtő lakások tartoznak, a gázzal fűtő háztartások közül pedig a kisebb alapterületű és kevesebb háztartáslétszámmal bíró lakások. Az árváltozás által érintett csoportba jellemzően a gázzal (is) fűtő, nagyobb területű lakásban, illetve házban lakó családok esnek.
Pazarlók előnyben?
Az Energiaklub Szakpolitikai Intézet által megfogalmazott kritika szerint előfordulhat, hogy a frissen bevezetett árrendszer a pazarló felhasználást „jutalmazza”, míg a hatékony felhasználást „bünteti”. A szervezet szerint például kifejezetten aggályos, hogy az 1200 m3-es határig alanyi jogon jár a kedvezményes tarifa.
Az új árrendszer tehát a határig akár a pazarló jellegű fogyasztást is „jutalmazza”. A további, nagycsaládos kedvezmény esetében pedig kérdéses, hogy mennyiben szerencsés az árrendszerbe közvetlenül beemelni szociális szempontokat, és azokat miért nem egy, az energiapolitikától független, szociális alapon működő rendszerben kezelik.
Mi lenne a jó megoldás? Hogyan jutalmazhatnák az energiatakarékosan felszerelt lakásokat? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ az Energiaklub hagyományos energiahordozók projektvezetőjével, Perger Andrással.
| Száraz a levegő a lakásban? Párásíts, hogy jobb legyen! |
– Ha nem rászorultság és nem is a lakás alapterülete szerint elbírálva, akkor hogyan lenne igazságos az árképzés?
Ez szerencsére egyszerű: mindenkinek ugyanannyit kellene továbbra is fizetnie. A fogyasztónak ugyanis minden termékkel kapcsolatban a lehető legpontosabb visszajelzést kell kapnia a megvásárolt termék vagy szolgáltatás áráról. Mint pl. a benzin, vagy akár kenyér, vagy a fodrász stb. esetében. Ez igen sokat segít abban, hogy meghozzunk bizonyos döntéseket (burgonyás vagy kukoricás kenyeret vegyek, azaz szigeteltessem-e a házamat vagy sem stb.).
Amennyiben torzítják az árat, akkor az ilyen típusú döntéseket nehezebb lesz meghozni. Pl. nem tudom mihez viszonyítani a megtérülést, illetve eltolhatja a szintet, ahol érdemes belevágni.
Vegyünk alapul egy többgyermekes nagycsaládot. Most kapnak kedvezményt. Így lehet, hogy már nem éri meg nekik az ingatlan hatékonyságára áldozni (sőt még fogyasztás növekedését is okozhatja). Ez nem jó az országnak (nem csökken a gázfelhasználás), a környezetnek (CO2-kibocsátás), de hosszú távon a családnak sem, mert pl. felnőnek a gyerekek és már nem jár támogatás, vagy mert amikor esetleg el akarnák adni az ingatlant, így csak lényegesen rosszabb áron tudnak tőle megválni, hiszen egy nem nagycsaládosnak többe kerül majd kifűteni.
– Akkor mit jutalmazzunk? A zöld otthonokat?
Igen, ha mindenképpen a gázárak terén akarunk „jutalmazni” valamilyen fogyasztói csoportot, akkor azt érdemes lenne úgy tenni, hogy a hatékonysági, takarékossági célok is a szemünk előtt lebegnek. Pl. mondjuk energiatanúsítványhoz lehetne kötni a csökkentett tarifát, mondjuk a követelményszintél (C kategória) jobb ingatlanok esetében.
De! Egyrészt, aki beruház lakása energiahatékonyságába, annak éppen elég jutalom, hogy utána harmadával-felével csökken a gázköltsége, és kb. 5 év alatt megtérül a befektetett összeg. Továbbá ismét csak növekedne az adminisztráció, az ezzel kapcsolatos állami költségek, a tanúsítványkiállítás körében burjánozna a korrupció, szaporodnának a kérdések (évente be kell-e mutatni a tanúsítványt), nehezen lehetne ellenőrizni stb.
Összességében nem hozhatna akkora energetikai (csökkenő gázfogyasztás) és környezeti hasznot, mint a beruházási alapú támogatás. Ott a beruházáshoz adnának támogatást, megkövetelve mondjuk a kategórianövekedést. Ez a rendszer hatékonyabb, ellenőrizhetőbb és olcsóbb lenne, és könnyebb lenne a megtakarítást is kimutatni.
– Közleményük szerint a mostani rendszer szerint előfordulhat, hogy a pazarlóknak kedveznek…
Nem teljesen. A példa arra vonatkozik, hogy a pazarlást akár jutalmazhatja a rendszer (amikor valaki 1200 m3 alatt fogyaszt, de rossz hatékonysággal, mert mondjuk 1150 m3 helyett némi beruházás után fogyaszthatna 800-at is), illetve azt, aki ráköltött már a házára mondjuk 5 millió forintot (esetleg állami támogatás nélkül), és az idehaza jellemző F kategóriából feljavította B kategóriájúra, de még mindig jóval 1200 fölött fogyaszt (mondjuk, 3500 helyett 2000 m3-t évente), azt „bünteti” ez az árrendszer.
– Kiknek nyújt valódi segítséget a kedvezményes tarifa?
Annak, akinek nem emelkedik, annak biztosan. Ők azok, akik 1200 m3 alatt fogyasztanak évente. Minden valószínűség szerint ők vannak többségben, olyan 53–57% körül. Ezen ingatlanok között kb. ugyanolyan arányban vannak azok, akik csak gázzal tudnak fűteni, és azok, akik a gázt nem használják fűtésre (csak főzésre és/vagy vízmelegítésre); a többiek gázzal is és mással is (jellemzően fával) tudnak fűteni. Azoknak, akik csak gázzal tudnak fűteni, kb. 60%-nak emelkedni fog a gáz ára.
Adataink amúgy azt mutatják, hogy a legtöbbet fogyasztó csoportban a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem, de óvakodnék ebből jelentős következtetéseket levonni.