Luxus a börtönben

A hír: Emberszabású börtön épül Dániában
Az új büntetés-végrehajtási intézmény olyan lesz, mint egy modern városközpont. Zöld terek, kulturált sportolási és állattartási lehetőség.
C. F. Møller építész nyerte a megbízást a dániai Falster szigetén álló új állami börtön megtervezésére. A létesítmény kisebb városkát idéz: a hatalmas telken elszórtan elhelyezkedő épületek között nagy zöld felületek és számos munka-, valamint szabadidős lehetőség biztosítja az emberi környezetet a fogvatartottak számára a hatméteres falakon belül. Sőt, akár állatokat is gondozhatnak majd terápiás céllal. A lakótömbökön és adminisztrációs épületeken kívül könyvtár, imaszoba és bolt is lesz a komplexum területén. Az öt különálló csillag alaprajzú börtönépületben 250 férőhelyet alakítanak ki, az egyik tömb a szigorúan őrzött fogvatartottaknak lesz elkülönítve. A börtön átadását 2016-ra tervezik.

Különvélemény Peller Marianntól
Hadd kérdezzem meg: a börtön mint intézmény elméletileg nem a büntetés végrehajtását szolgálja? Kissé aránytalannak és igazságtalannak érzem, hogy sokan vannak, akik egész életükben tisztességesen, erkölcsösen, kötelességtudóan teszik a dolgukat nap mint nap: dolgoznak, ellátják a családjukat, és talán még embertársaikat is segítik, ahogy tudják, mégis rosszabb körülmények között élnek, mint teszem azt egy köztörvényes bűnöző, aki bekerül ebbe a vadonatúj, hipermodern börtönkomplexumba.

Gondoljunk csak bele, ha valakit börtönbe zártak, azért vélhetően valóban elkövetett valamit embertársai ellen. Egy ilyen ember tényleg azt érdemli, hogy egy kisebb városkát idéző létesítményben „tengődjön” akár évekig? Egy hatalmas telken elszórtan elhelyezkedő épületek között nagy zöld felületeken ugrándozva, továbbá számos munka-, valamint szabadidős lehetőséget kihasználva, nehogy unatkozzon. Sőt akár állatokat is gondozhatnak majd terápiás céllal, hogy lenyugtassák lázadó lelküket a fogvatartottak. A lakótömbökön és adminisztrációs épületeken kívül könyvtár, imaszoba és bolt is lesz a komplexum területén. Mindezt pedig a tisztes adófizető, dán állampolgárok finanszírozzák, kemény munkával megkeresett pénzükből.
A Macskafogó utolsó jelenete jutott eszembe, amikor a gépből kicsúszdázva a gonosz, maffiózó macskák mind megszelídülve, lassított felvételben szedegetik a virágot, és gombolyaggal játszadoznak, miközben meleg tejecskét szürcsölnek. Ha ez a börtön is ilyen hatással lenne a bűnelkövetőkre, még elfogadnám, de ezt valószínűtlennek tartom.
Persze ennek az éremnek is van másik oldala. Az az igazság, hogy ijesztőnek tűnik a börtönök állapota – már amennyit hallhatunk, láthatunk belőlük. Nem tudom elfogadni, hogy előfordulhat olyasmi, hogy két elítélt agyonveri harmadik társát, majd borotvapengéjükkel megpróbálják megölni magukat; vagy hogy egy rab felakasztja magát a lepedőjével az emeletes ágyára; továbbá hogy a hierarchiától függ, milyen dolgod lesz odabent, hogy bandák uralkodnak és háborúznak még a börtönfalak között is; vagy hogy a pénz odabent is nagy úr, és nem az irányít, akinek az lenne a dolga, hogy ezeket az embereket átnevelje és felkészítse a társadalomba való visszailleszkedésre. Ezért azt gondolom, van valami a dán elképzelésben, de kissé túlzásnak tartom. Kivéve, ha az elítélt azért kap letöltendő börtönbüntetést, mert a saját vagy családja életét védte, esetleg a házát vagy lakását és ingóságait próbálta megmenteni egy gonosztevőtől, és olyan hirtelenséggel vagy erővel vágott vissza, hogy az belehalt sérüléseibe.
Ilyenkor megérteném, ha egy kevésbé szigorú helyre zárnák be a „bűnöst”. De egyébként is nehezen várhatjuk el a szabaduló elítélttől, hogy könnyedén alkalmazkodjon a börtönön kívüli, szabad világhoz, és szelíd bárányként élje tovább az életét, ha odabent a farkastörvények értelmében az életéért küzdött, minden lehetséges eszközzel. Talán az arany középút lenne az ideális megoldás a két börtöntípus között, ha ugyan létezhet olyan.