Az év végi ünnepkör ezúttal csendesebb napjaiban csaknem valamennyi országos médiumot bejárta a hír: december 25-én a reggeli órákban leomlott a budai Vár falának egy darabja. Ezúttal a Babits Mihály sétányon – nem messze a Bécsi kaputól – dőlt le az ódon építmény négy négyzetméteres része. Mivel a fal felsőbb részei is meglazultak, így – noha szerencsére nem történt személyi sérülés – a rendőrség lezárta az omlást környező területet.
| Nézz még több fotót a budai Várról! (Katt a képre) |
A napi történéseket figyelemmel kísérők bizonyára emlékeznek rá: nem ez volt az első alkalom, hogy a várfal egy részével efféle történik. Tavaly júniusban például a Karmelita udvar Dunára néző oldalán található Ellyps sétányt kellett lezárni, mivel – a heves, monszunszerű esőzések miatt – öt centiméternyit csúszott a várfallal egybeépített utca. Ezt megelőzően pedig márciusban lehetett arról olvasni, hogy leomlott a fal keleti felvezetőjének egy hét négyzetméteres felülete. A nyári eset apropóján az egyik hírportál munkatársa öt olyan kríziszónát talált, ahol az építmény komolyabb repedései miatt azonnali beavatkozás tűnt indokoltnak.
Honlapunk január második hetében kért tájékoztatást a Budavári Önkormányzat illetékeseitől a karácsonyi omlás kapcsán. S mivel a sokadik ilyen esetről van szó, így természetesen szerettünk volna tájékozódni a Vár általános állapotáról, illetve kíváncsiak voltunk arra is, hogy a helyhatóságnak van-e átfogó koncepciója a hasonló történések elkerülése végett. Megkeresésünkre dr. Aczél Péter kerületi főépítész válaszolt – a reméltnél talán kissé szűkszavúbban.
„A Budavári Önkormányzat egy részletes vizsgálatot rendelt meg a fal hibás részeinek kivizsgálására. Ennek a gyors vizsgálatnak az eredménye alapján tudunk majd egy rövid, közép- és esetleg hosszú távú diagnózist adni, illetve javaslatokat tenni arra vonatkozólag, hogy mi is a teendő. Az biztos, hogy nagyon sok tennivaló van. És az is biztos, hogy ezeknek az ellátására önmagában ez az önkormányzat nem képes. Össze kell fogni!”
|
Olvass tovább! |
Nem várhat
Napi, bármely városlakó számára hozzáférhető tapasztalat, illetve a cikket megelőző háttérbeszélgetések során is kirajzolódott, hogy az UNESCO Világörökség részét képező Várnegyed finoman szólva sincs túl jó állapotban. Hiszen területén megannyi második világháborús sebhely tátong, kritikus a Szent György tér állapota, megoldatlan a mára gyakorlatilag teljesen lepusztult Várbazár hasznosítása, a Budavári Palota gépészetileg elavult, s állítólag az Országos Széchenyi Könyvtár raktárai is beteltek – listázhatók hosszasan a gondok-bajok.
E tények ismeretében volt olyan – a neve mellőzését kérő – szakértő, aki a Várat egy beteg s egyszerre többféle szervi problémával küzdő emberhez hasonlította. De elhangzott is, hogy az épületegyüttes egy öreg és már nem túl jó állapotú autóval rokonítható; amelynek csak kárára van, ha a közvélemény számára újból és újból „elmantrázzák” a főbb problémáit.
Pedig néhány évvel ezelőtt már úgy tűnt, megindul az összehangolt fejlesztés, ám az Új Magyarország Fejlesztési Terv kiemelt programjának számító beruházást 2009-ben törölte az akkori kormány. Most újabb reményt jelenthet Fellegi Tamás fejlesztési miniszter január közepén tett bejelentése, miszerint az Új Széchenyi Terv keretében megkezdődik a budai Vár felújítása, s a projekt keretében már 2014-re újjászülethet a Várbazár.
A Vár és környékének újragondolását illetően nem olyan régen már születtek kompakt tervek. Egy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által kiírt – igaz, utóbb eredménytelennek nyilvánított – pályázat kifejezetten a budai Várhegy városfejlesztési és építészeti koncepcióját várta a mérnöktársadalom jeleseitől 2010 nyarán.
A szakmai koncepciók egyikét Zoboki Gábor – a Zoboki, Demeter és Társaik építésziroda vezetője – és az általa verbuvált hatvanfős szakértői csapat tette le az asztalra. A 400 oldalas dokumentum egyik vezérgondolata a hosszú távú, szisztematikus és összehangolt tervezés, amelybe számos szakterület képviselői (építészek, városközgazdászok, örökségvédelmi szakemberek, stb.) kapcsolódhatnak be egyszerre.
„Jómagam immáron több mint húsz éve vagyok a szakmában, ám eddig nem készültek megfelelő színvonalú, hosszú távú stratégiák a városra. Ezzel kapcsolatban két évvel ezelőtt írtam egy kiáltványt, amelynek az volt az indító gondolata, hogy »Ma Budapestet nem tervezi senki. A város foghíjról foghíjra épül, átfogó városrendezési-építészeti koncepció nélkül«. Márpedig a négyéves politikai ciklusok mókuskerekében a hosszabb távú ingatlanfejlesztési projektek sem tudnak termékeny talajra találni. Az ad hoc és egymásra nem épülő fejlesztések az eddigi tapasztalatok alapján kudarcra vannak ítélve. Meggyőződésem, hogy hosszú távú, átfogó munka nélkül nem lehet megmondani, hogy hová tűzzük ki a nemzeti lobogót a Szent György téren” – mondja honlapunknak Zoboki Gábor, aki szerint a mindennapi döntéseket is a nagyobb ívű elméletek szerint kell elrendezni. Így a leomló várfalak állapota is akkor válhat megnyugtatóvá, ha az építési tevékenységek a helyreállítással együtt, összehangoltan történnek.
A követésre érdemes példaként Párizst megnevező építész szerint a budai Vár esetében azért fájó a tervezés hiánya, mert az épület- és téregyüttes a magyar örökség egyik csúcspontja. Szavai alapján ugyanakkor az is nyilvánvalónak tűnik, hogy a terület mielőbbi rendezésének a két meghatározó budai közlekedési csomópontra, azaz a Moszkva térre és a Déli pályaudvarra is ki kellene terjednie. „Ez tehát nem lehet egy-egy kerület vagy a főváros önálló ügye. Összefogásra van szükség, hiszen egy európai jelentőségű fejlesztési és műemléki feladat megoldása vár ránk.”
Abban Zoboki Gábor is egyetért, hogy az épületegyüttes egyik leginkább neuralgikus, azonnali rendezés után kiáltó pontja – a Szent György tér mellett – az Ybl Miklós által tervezett Várbazár. „A Várbazár lényegében a Vár kapuja, egykor a király is ezen keresztül érkezett meg a Dunához. Ahogyan például Salzburgban, a Vár alatti, a várossal érintkező zónának Budapesten is nagy jelentősége van a turisztikai forgalom szempontjából. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a túlerőltetett turisztikai hasznosítás a Várbazár esetében veszélyekkel járhat.”
Az építész ugyancsak kulcsfontosságúnak tartja a Várnegyed tömegközlekedésének rendezését – s ebbe akár az is beleférhet, hogy a millenniumi földalatti vonala a gyalogos forgalmú Lánchídon keresztül a budai Királyhágó térig fusson.
„A tömegközlekedést olyan szintre kell fejleszteni, hogy a Várba ne juthasson fel busz, illetve lecsökkenthessük a gépjármű-forgalmat. A váromlásoknak ugyanis részben a rázkódás és az eróziós terhelés az oka. Hosszabb távon éppen a helyreállított Várbazár és a Dózsa György tér lehet a turisták indulási és érkezési pontja, de egyben a parkolás befogadója is.”
Az azonnali eredmények elérését mindazonáltal aligha segíti elő az a tény, hogy – mint megtudtuk – a Várbazár hasznosítása jelenleg egy privát fejlesztő kezében van, s az erre vonatkozó szerződést a magyar államnak nem sikerült időben felbontania. Úgy tűnik tehát, hogy az épületet vissza kell szerezni a közszféra számára – márpedig ez az eljárás a legoptimistább becslések szerint is egy-másfél évig tarthat.
Örökségvédelmi panoráma
A budai Vár persze nem az egyetlen műemlék épületegyüttes, amely méltó a kiemelt figyelemre. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) nyilvántartásában összesen mintegy 13 500 egyedileg védett műemlék, 42 műemléki jelentőségű terület, valamint néhány száz egyedileg kijelölt műemléki környezet szerepel.
„A műemlékjegyzék természetesen nem teljesen változatlan, mivel egyrészt bővül a védelemre érdemes műemléki értékek köre, másrészt – szerencsére csak kivételes esetben – néhány törlés is előfordulhat, jellemzően olyan estekben, amelyekben az örökségvédelmi hatóság jóváhagyásával bekövetkezett telekalakítás következtében válik ez szükségessé” – mondták el érdeklődésünkre a KÖH-nél.
Arról, hogy e több ezer műemlék közül momentán mennyi van aggasztó állapotban, az elsőfokú örökségvédelmi hatósági feladatot ellátó területi irodáknak vannak pontos információik, országos összesítés viszont nem készül.
„Nagy vonalakban azért elmondható, hogy a műemléki állomány mintegy 5 százalékában volna szükség azonnali, legalább a legsürgősebb állagvédelmet biztosító beavatkozásra, és további mintegy 5–10 százalék esetében is várható, hogy ha nem történik intézkedés, előbb-utóbb az előzők szerinti helyzetbe kerülnek. A másik végletet tekintve: az állománynak mintegy 5–15 százalékáról mondható, hogy jelenleg a sorsuk rendezett, és amennyiben a folyamatos gondozást biztosítják, így is marad. A köztes mezőben nagyjából fele-fele arányban vannak azok a műemlékek, amelyek egyik részében inkább a pozitív, a másik részében inkább a negatív folyamatok felerősödésére lehet számítani” – tájékoztatta honlapunkat a KÖH.
Az örökségvédelmi hatóság részéről az elmúlt időszak sikertörténetként aposztrofálható beavatkozásai között az ún. ICOMOS-díjjal elismert helyreállításokat említették. Ezzel a műemlékvédelmi elismeréssel az ICOMOS (az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete – a szerk.) magyar bizottsága 2010-ben például az Andrássy úti Wahrmann-palotát, valamint az ózdi OMI Városi Művelődési Központot illette. Arra a kérdésre pedig, hogy mely helyszínen lenne égetően szükségesnek a beavatkozást, a KÖH illetékesei a Várbazárt nevezték meg…