Több hónapnyi üldözés skype-on, hőlégballonon és a nemzetközi teleportfülkék spiráljain át történő egyeztetés után Hajós Andrást saját kérésére a Pozsonyi úti Briósban csíptem fülön egy sonkás rántotta és egy lazacos szendvics kíséretében.
Csupán két kérdést kívántam feltenni neki: „Szív kutyája-e vagy?”, és „Van-e dzsungel a szívedben?”. A kettő között látszólag nincs összefüggés, de mi azért kerítettünk.
Az első kérdésre Hajós András nemes egyszerűséggel így felelt: „Igen.” Amire nem tudtam ragadozóként nem lecsapni: „Bővebben?” Szerencsére Hajós András modortalanságomat nem vette magára, és a tőle megszokott lebilincselő stílusban így folytatta: „Nagyon sokáig én fogtam pórázon a szívemet, aztán elvadult, mert véres hússal etettem, és most szerintem ő húz engem csaholva, és én futok utána.” „Csadorban?” – kérdeztem bután, mert otthon felejtettem a nagyothalló készülékem. Hajósnak persze vágott az esze, mint a beretva: „Jó lenne, ha »csadorbant« mondtam volna, mert az rímelne, de a szívem nem jár csadorban, bár én néha szívesen járnék abban, jó lenne elbújva járni-kelni az emberek között, az »ismert ember« kapuzárási pánikja és önértékelési zavarainak elfedése érdekében.”
|
|
Hajós András ezen a ponton még egy darabig eltűnődött azon, hogy apa és lánya esetében vajon ki kinek a kutyája és a szíve, és milyen furcsa, ha a lány felismeri magát az apjában, vagy ha az apa látja meg magát a lányában, és vajon ilyen esetekben milyen tanácsokat érdemes adni egymásnak, vagyis egyáltalán lehet-e tanácsot adni, de kielégítő választ nem találva visszatolatott a második kérdésünkhöz: „Van-e dzsungel a szívedben?” Nos, ezt a kérdést Hajós András már nem pártolta annyira: „Szívemben csak konkrétumok vannak, amikhez viszont nincs password. A szívem a többiek számára felfedezetlen földrész, amelyet szeretném, ha soha senki nem találna meg. Ami pedig a többi dolgot illeti, tehát az anatómiát, úgyis mint a pitvarok meg a billentyűk meg a vénák…” – na, és ekkor történt meg a baj, mert vizuális típus lévén, Hajós sajnos túlságosan is belegondolt a szívébe, annyira, hogy elsápadt, reggelinket lesöpörte az asztalról, melyre lélekszakadva ráfeküdt, és egyre gyengülő hangon kérte, hogy hozassunk azonnal egy defibrillátort. Szerencsére lélekjelenléte arra is elegendő volt, hogy lássa, a nagyothalló készülékem még mindig nincs velem, úgyhogy könyveinkre mutatott, jelezve azok is megteszik, és reszkető kezekkel kérte, ne sajnáljam az áramot.
A kibontakozó eseményekről itt látható illusztrációt a reggelizőben tartózkodó, kitűnő reflexekkel rendelkező hétéves kislány készítette a mobiltelefonjával. A képen jól kivehető, hogy A szív kutyája és a Dzsungel a szívben köteteket (lányok és apák, lányok és anyák antológiája) Hajós mellkasára helyezve 6,7 erősségű földrengésnek megfelelő masszázslöketeket adtam szívének, melyek csodák csodájára használtak neki, a szívritmusa mosolyogva magára ismert, és helyreállt. Hajós ekkor hálából felült, és eldalolta nekünk legújabb költeményét, melyet mi közlünk először, ez a publikáció tehát a dal premierje is egyúttal:
„Tudod apának női vannak,
és ők is apák lányai,
a pasijaid mind végül
apák lesznek,
és ez az egész
szépen körbeér”
(Hegyi–Hajós)
Minden, amit A szív kutyájáról és a Dzsungel a szívben-ről tudni kell:
http://dzsungelaszivben.blog.hu/