Kedves kis- és nagycsaládosok!
Elolvastam a „Mit gondol arról, ha valaki háromnál több gyermeket vállal” fórum hozzászólásait a lapban. Nekem egy gyerekem van, és a párommal szeretnénk még egyet, kettőt… De félek, nem tudnánk eltartani őket. Én is, férjem is több diplomával, nyelvtudással rendelkezünk. Amikor múlt évben megszűnt a munkahelyem, és állást kezdtem keresni, a leendő munkaadók előszeretettel faggattak gyermekeim számáról, tervezett szülésről. A sokadik ilyen beszélgetésnél felment bennem a pumpa, és megkérdeztem, ugyan mi köze ennek a szakmai önéletrajzomhoz? Most pénztárosként dolgozom egy oktatásszervező irodában. Itt nem kérdeztek gyerekekről, talán azért, mert fiatalabbnak nézek ki a koromnál. Miután felvettek, akkor derült csak ki egy beszélgetés során, hogy van családom. Ledöbbentek, azóta pedig folyamatos a faggatózás, hogy ugye szülnék majd még, és hogy fér meg a gyerek a munkával… és persze hogy próbaidőn vagyok. Úgy gondolom, amíg egy nőn számon kéri a társadalom, miért vállal gyereket, addig valami nincs rendjén…
A budapesti I. László Gimnázium 1961-ben végzett, 4/C osztályos tanulói 50 éves érettségi találkozót szerveznek! Az időpont: május 6. Még nem sikerült minden diáktársukat elérniük, kérik, hogy a hiányzók a következő telefonszámokon jelentkezzenek:
Farkas Anikó, tel.: 0620-397-0992 és
Kerekes Margit, tel.: 0670-56-29-629
Tisztelt Ügyvédnő!
Első gyermekemet 2008-ban szültem, és lemondtam a gyedről azért, hogy a gyes mellett visszamehessek dolgozni. A gyes ideje alatt ismét terhes lettem, a szülés közeledtével azt tanácsolták nekem, hogy kérjem a szülési szabadságra járó ellátást (tgyás) a tb-től. Én ezt kértem is, és tavaly októberben megszületett a gyermekem.
Novemberben kaptam egy levelet a tb-től, hogy azért nem kaphatok tgyást, mert gyes-en vagyok és két ellátás nem jár egyszerre, ezért, hogy a magasabb ellátást kaphassam, le kell mondanom a gyesről. Én ezért lemondtam a gyesről, és ezzel párhuzamosan kértem az államkincstártól, hogy hadd fizessem vissza a tgyás idejére járó általam felvett gyes összegét. Az államkincstár arról tájékoztatott, hogy novembertől kérésemre megszüntették a gyest, és ez – mivel nem fellebbeztem – december elején jogerős is lett.
Most nem kapok sehonnan ellátást, mit tegyek?
Egy édesanya
Dr. Magyari Csilla válasza:
Először is tudni kell, hogy míg a tgyás és a gyed a munkáltatón keresztül intézendő tb-ellátás, addig a gyest az államkincstár folyósítja, és valóban a törvény szerint egyszerre két ellátás nem vehető igénybe. Tehát a helyes eljárás az lett volna, ha az édesanya már a tgyás igénylésekor lemond a gyesről, és azonnal igényeli a tgyást. A szülési szabadság lejártával pedig a gyedet igényelhette volna a tb-től.
Jelen eset azért tér el a megszokottól, mert most az édesanya így sem gyes-t nem kap, sem a tgyást nem folyósítják a részére. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a munkáltatón keresztül ismét igényelné a tgyást, és ahhoz mellékelné azt az államkincstártól kapott határozatot, amelyben kimondják, hogy a gyes ellátása megszűnt. Valamint azt a levelet is csatolja, amelyben ennek a jogerőre emelkedési időpontját közlik! Természetesen mellette mindazon okiratokat be kell nyújtani, amelyek egyébként a tgyás beadásához kellenek (születési anyakönyvi kivonat, kórházi igazolás).
Mivel csak decembertől szűnt meg a gyes, ezért a tgyást már csak ettől az időponttól számítva kérheti az édesanya, addig az időpontig, ameddig egyébként is járna, azaz március közepéig, majd utána már a gyedet igényelheti. Ha munkahelyére visszavárják, úgy ismét a gyest kell igényelnie, hiszen a gyed ideje alatt munkavégzést nem folytathat.
Szakértőink – jogász, adótanácsadó, hitelügyintéző, fogyasztóvédő – várják kérdéseiteket!
Te mernél-e munkahelyet változtatni?
girhes: Több mint 20 éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen, most mégis váltanom kell, mivel cégemnél a pozícióm meg fog szűnni. Depresszióba zuhantam. Két hónapja keresek új munkahelyet, elküldtem kb. 30 jelentkezést, és egyszer csak beindult az „üzlet”. Nap mint nap keresnek a fejvadászcégek, és a visszajelzések szerint komoly esélyem van néhány állásra. Rá kellett döbbennem, hogy a szakmám igen keresett, a nyelvtudásommal semmi gond, a külsőm meg a kutyát sem érdekli, ha szakmailag a topon vagyok. Úgyhogy bátorítom a munkahely mellett próbálkozókat, főleg azokat a sorstársakat, akik sok időt töltöttek egy helyen, és nincsenek tisztában a saját értékeikkel: nézzenek körül, méressék meg magukat, lehet, hogy meg fognak lepődni, ahogy én is meglepődtem!
vitosa: Nagy munkahelyváltó voltam. 1-2 évnél többet talán sehol sem töltöttem el. Kb. 2 éve vettem egy nagy levegőt, és önállósodtam, visszatértem egy korábbi szakmámhoz. Nehéz volt az elején, de nem bántam meg. Jó dolog, hogy a magam ura vagyok, én osztom be az időmet, és én vagyok felelős mindenért. Jól érzem magam, nem stresszelek, szívesen csinálom, és szerintem ez a lényeg. Szerintem ha valaki eljut oda, hogy munkahelyet akar váltani, annak oka van. Nyilván valami nem oké a jelenlegi munkahelyén, ezért én bátorítanám. A tapasztalatom az, hogy minden munkahely más képességeket hoz ki az emberből, és ettől csak több lehet.
nesinesi: Sokféle ember van, különböző igényekkel. Nekem pl. szükségem van rá, hogy érezzem, fejlődök valamerre. Ez alatt nem feltétlenül karriert kell érteni, személyes-emberi tulajdonságokban is lehet fejlődni. Ha ilyesmire nincs lehetőségem, akkor rosszul érzem magam és előbb-utóbb dobbantok. De meg tudom érteni azt is, ha valaki „csak” nyugodtan, egy biztos helyen akar dolgozni. Meg nyilván az sem mindegy, ki milyen szakaszában tart az életének. Egész más lehet az ideális megoldás szingliként, mint mondjuk két gyerekkel.
mandy89: Nem hiszek a „7 évente meg kell újulni” véleményben. Kell, hogy az ember nyitott maradjon a világra, új dolgokat tanuljon, de ha valaki megtalálja a hivatását, a munkát, a feladatot, amiben kiteljesedhet, akkor miért akarna változtatni? Ha megvan a valódi hivatásod, akkor benne vagy a te saját személyes zónádban, elkaptad a flow-t, ahogy manapság szokás emlegetni. Márpedig minden ember egész életében ebbe az ún. zónába törekszik! Van, aki a szerelemben, és van, aki a munkájában találja meg. Persze ez egy „kegyelmi állapot”, nagyon keveseknek adatik meg.
Felvetésünk a következő héten:
Leszokunk-e a kenyérről, ha megdrágul?
A cikk nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Az oxitocin titkai – Nem ölni, ölelni!
- Miért legyen kisállat a háznál?
- Malek Andrea – Mit kérdezne tőle három hónapos kislánya, Léna?
- 21 táska 3 méretben
- Lesz-e nálunk béranyaprogram? Folytatódik a Nők Lapja-vita
- Tamással sülve-főve
- Ezotéria – Baj lehet a szerelmi varázslásból?
- A hét kérdése: Hol készül a magyar termék?
- Persányi Miklós: Életkert a kerítések mögött
Ha előfizetnél a hetilapra, itt és most megteheted!