| Tízéves és elvált |
A házasság nem személyes ügy
Épp a Káma-szútrából vett erotikus jeleneteket néztük a közel ezeréves, khajurahói templom falán, amikor Bharat elkezdett beszélni: „Nagyon rossz, hogy a mai indiai lányok már nem tudnak semmit erről a művészetről – s kezével egy igencsak pikáns faragványra mutatott. – Találkozni is csak titokban lehet velük, már ha egyáltalán találsz olyat, aki elég bátor ehhez. A legtöbben azonban nem mernek ellen mondani szüleik akaratának.”
Bharat még nem tudja, számára ki a kiszemelt, de azt mondja, ő szerelemből szeretne házasodni. Ezért is dolgozik, hogy megteremthesse anyagi függetlenségét, és így saját maga választhassa ki jövendőbelijét. Indiában még ma is a házasságok 80 százaléka elrendezett, s a fiatalok gyakran csak egy-két alkalommal találkoznak az esküvő előtt. Az indiaiak úgy vélik, a házasság nem két ember személyes ügye, sokkal inkább két család szövetsége, melybe a szülőknek joguk van beleszólni.
Az elrendezett házasságok esetében nem a szerelem vagy a szexuális vonzalom dönt, hanem olyan ésszerű tényezők, mint a hasonló családi háttér vagy a képzettség. Az elrendezett házasságok támogatói szerint, bár az igaz, hogy a felek nem szerelmesek egymásba, amikor belépnek a kapcsolatba, a vonzalom és az érzelmi kötődés azonban – köszönhetően a hasonló háttérnek, a közös céloknak és a jövőről alkotott hasonló elképzeléseknek – az együtt töltött idő alatt fokozatosan kialakul.
„India nagy részén – bár már hivatalosan nem létezik – még ma is nagy befolyása van kasztrendszernek az emberek életére; például ha valaki magasabb kasztba tartozik, nagyon nehéz egy alacsonyabb kasztbelit elvennie” – meséli Tony, aki India déli, zömében keresztények lakta államából, Keralából származik, de jelenleg Budapesten él. Ő és felesége már kilenc éve együtt vannak, kapcsolatukra a két család is áldását adta, hisz ők is ismerik egymást már régóta. Tony egyik ismerőse azonban nem volt ilyen szerencsés. A fiú egy magyar lányt vett feleségül, már hét éve házasok, kisfiuk is megszületett, de a fiú családja hallani sem akar róluk, sem a menyükre, sem az unokájukra nem kíváncsiak, mert fiuk ellenszegült a családi akaratnak. „A helyzet csak lassan változik, mert a fiatalok nagyon függnek a családtól, pedig csak akkor engedhetik meg maguknak, hogy a saját életüket éljék, ha anyagilag függetlenek. Indiában még ma is sok helyen él az a szokás is, hogy a lányos családoknak a házasságkötéskor lányukkal együtt jelentős hozományt is kell adni. Emiatt is magas még mindig lányterhességek esetén az abortusz, mert mindenki fiút akar.”
Kényszerházasság
Az elrendezett házasságok intézménye sok esetben a szülőhazától akár több ezer kilométerre is élénken élhet. Az első generációs bevándorlók számára nagyon fontosak a hagyományok, mert ezek kapaszkodót és egyfajta kapcsot jelentenek a távoli hazához. A második generációs bevándorlóknál ez azonban már nem olyan egyértelmű. A fiatalok szeretnének beilleszkedni abba a nyugati társadalomba, amelyikben élnek, közben azonban családjuk a szülőföld értékeit és hagyományait szeretné bennük erősíteni. Ez ambivalens érzéseket okoz, és sokszor identitásbeli és beilleszkedési problémákhoz vezet.
Svájc lakosságának több mint 20 százaléka bevándorló, a 7,2 milliós lakosságból kb. 1,5 millió ember. A mintademokráciának tartott országban hosszú ideje gondot okoznak a kényszerházasságok, melyekbe az elrendezett házasságokkal ellentétben, akaratuk ellenére kényszerítik a fiatalokat. „Egyszer egy Srí Lanka-i lány kért tőlünk segítséget, mert a szülei házasságra akarták őt kényszeríteni – meséli az egyik svájci, női menhely munkatársa. – Később a szülők látszólag letettek erről a szándékukról, azonban a lány egyszer csak jelentkezett nálunk, és elmesélte, hogy hazautaznak nyaralni a családdal Srí Lankára. Mi rosszat sejtettünk, és sajnos beigazolódott a gyanúnk; a szülők a »nyaralás« alatt – a lány akarata ellenére – hozzáadták egy Srí Lanka-i fiúhoz.” Svájcban gyakori jelenség az importált vőlegények és menyasszonyok léte. A bevándorló szülők gyakran szülőhazájukból választanak párt gyermeküknek, aki aztán a házasságkötés után velük együtt él – sok esetben a négy fal közé zárva, hisz ezek az importált feleségek és férjek nem beszélik az új ország nyelvét, semmit nem tudnak annak törvényeiről és szokásairól, s új családjukon kívül senkit nem ismernek. Zürichben több olyan menedékhely is van, melyet olyan nők számára hoztak létre, akik családon belüli erőszak, vagy épp kényszerházasság elől keresnek menedéket. A menedékhely címe természetesen titkos, nehogy a családtagok vagy férj rátaláljon az elmenekült nőre. Sajnos, bár ritkán, olyan esetek is előfordulnak, amikor a kényszerházasság elől menekülő lányt megöli valamelyik családtagja; ahogy történt ez például 2010 májusában, amikor egy Svájcban élő 16 éves pakisztáni lányt saját apja ölt meg, mert a lány nem követte szülei akaratát. A svájci kormány nemrégiben készítette el a kényszerházasságokkal kapcsolatos büntetések szigorításának tervezetét. A jövőben három év helyett öt év börtönre növelnék azoknak a büntetését, akik valakit akarata ellenére házasságra kényszerítenének.
A modern nők is tanulhatnak az elrendezett házasságokból?
A nyugati világban ma már egyre többen vannak azok, akik nem a szenvedélyes nagy szerelmet, sokkal inkább egy olyan partnert keresnek, akivel leélhetik az életüket. Reva Seth úgy véli, hogy a hasonló háttér és az azonos értékek – ezek az ázsiai házasságok alapját jelentik – sokkal inkább vezethetnek egy hosszan tartó házassághoz, mint a romantikus szerelem, s szerinte a nyugati nők is sokat tanulhatnak az elrendezett házasságok évszázados tradíciójából. Reva indiai származású, de gyerekkora óta Kanadában él, s maga is ésszerű érvek alapján választott férjet. A lángoló szerelem helyett fontosabb volt számára, hogy az illetőnek hasonló végzettsége legyen, mint neki, és érdekelje a politika. Amikor férjét megismerte, nem volt szerelmes, de néhány találkozás után menyasszony lett, mert tudta, hogy ez az a férfi, akibe bele tudna szeretni és akivel el tudja képzelni az életét. Reva könyvet is írt a témáról – Először jön a házasság címmel –, és kutatásokat is végzett, 300 olyan nővel beszélgetett, akik elrendezett házasságban élnek. Reva szerint ezekben a házasságokban a válások aránya csupán 5–7 százalék közötti, összehasonlítva pl. Angliában 40 százalék ez az arány.
Reva szerint a nyugati világban az a baj, hogy az embereknek túl nagy elvárásaik vannak a romantikus, nagy szerelemmel kapcsolatban. Ehelyett inkább át kellene gondolni, milyen is az az ember, akivel le tudnánk élni az életünket, s ha megvannak ezek a sarokpontok, sokkal könnyebben rátalálhatnánk életünk párjára. Szerinte, ha az ember kellő körültekintéssel választja ki partnerét, a szerelem is előbb-utóbb el fog jönni.