Ausztria: virág a magyar orvosnak
Bellovics-Vajda Márta és férje Ausztriában élnek, mivel Szabolcsot a munkája ide köti, egy wellnesshotelben dolgozik Salzburg tartományban. Amikor Márti állapotos lett az első gyermekükkel, még itthon végezték az első vizsgálatokat, ám Ausztriában is találtak egy magyar nőgyógyászt az egyik klinikán.
– Egy alpesi síparadicsomban, St. Michael Im Lungauban élünk – meséli Márti. – A kórház a lakóhelyünktől néhány kilométerre található, és sok magyar orvos dolgozik kint. A személyzet kedves és barátságos, szülésznők vezették le a szülést, ez itt így szokás, az orvos csak akkor avatkozik be, ha azt indokoltnak találja. A gátvédelem fontos, nem végeztek gátmetszést, és apás szülés volt; utána pedig, ahogyan itt mindennapos, családi szobába kerültem a kislányommal és a férjemmel.
Ausztriában nincs hálapénz, ezért, mint Márti meséli, virággal kedveskedtek a kórházi munkatársaknak. Meghatódtak, mert náluk ez sem szokás. Megörökítették a szülés utáni első pillanatokat a szülőszobában, és az ötödik napon, amikor hazaengedték, Márti egy cédét kapott ajándékba.
– A szülésznőnk még néhány hétig önszorgalomból kijárt hozzánk, hogy nyomon kövesse Panna fejlődését. Most várjuk a kistestvérét, ugyanabban a kórházban fogok szülni, ugyanannál az orvosnál.
Németország: „Kisimogatták belőlem a kisfiamat”
Várdai Mariann Frankfurtban, az egyetemi klinikán hozta világra a kisfiát. Azt meséli, Frankfurtban ötvözik a legmodernebb módszereket és a legősibb gyakorlatot.
– Az egyetemi klinikán csak nagyon ritkán alkalmaznak gátmetszést: belőlem például a szülésznő olajokkal „simogatta ki” a babát – emlékszik vissza Mariann, s hozzáteszi, a szülés után négy héttel már teljesen regenerálódott. Amikor világra jött a kisfia, a mellkasára helyezték, és előmelegített, vastag törölközőkkel takarták be.
– Félhomályba borították a szülőszobát, és órákig hagytak ismerkedni bennünket. Egy ágyban alhattam a kisfiammal, mert ott az ágyaknak van egy kis kiszélesítése a babák számára. Másnap már családi szobába kerültünk, ahol egy nagy franciaágyban alhattunk, a férjemmel együtt. A szülés után megtanították a szoptatást, másnap megmutatták, milyen gyakorlatokat végezzek a hasizom helyrehozására.
USA: háromezer dolláros önrész
Pintér-Nyiri Barbara tizenkét éve él az Egyesült Államokban, a férje, Zoltán tizenhét éve. Barbara egyetemen tanít külföldi diákokat angolul, mellette fotózik, a férje pedig számítástechnikus. Kisfiuk, Kristóf nyolc, Zsófia Anna hat éve született.
– Az Egyesült Államokban nem minden biztosítás egyforma – tudjuk meg Barbitól. – A biztosítómtól kapott lista alapján választottam nőgyógyászt. New Jersey-ben éltünk, és amikor először mentem a kiválasztott orvosomhoz, megdöbbentem, mert kiderült, egy praxison belül öt-nyolc orvos is dolgozik, felváltva látják el a kismamákat. A szülést is az vezeti le, aki éppen dolgozik. Az egyik nőgyógyászt ugyan kijelölték „első számú” orvosomnak, de minden vizsgálaton másik doktorral találkoztam. A terhességem kezdetén felmerültek problémák, szinte minden vizsgálatnál találtak valami gondot, de végül minden rendben ment.
Közben azonban Barbarával közölték, a 22. héttől egyáltalán nem vizsgálják, sem ultrahanggal, sem kézzel, mert biztosító nem fizet több vizsgálatot. Hiába jelezte a szülés közeledtével, hogy „furán érzi a babát”, senki sem foglalkozott vele. Aztán elfolyt a magzatvíz, egy rezidens orvos volt bent, aki megvizsgálta, epidurális érzéstelenítést adott neki. Órák teltek el, de semmi sem történt. Végül telefonon beszélt az „első számú” orvosával, aki órákkal később bejött. Rendelt egy ultrahangvizsgálatot, és akkor derült ki, hogy farfekvéses a baba.
– Gyorsan elvégezték a császármetszést, kiemelték Kristófot, engem pedig elvittek az intenzív osztályra. Nem sokkal később utánam hozták a kisfiamat is. Egyszemélyes szobát kaptam, és két nappal a szülés után hazaküldtek. A hagyományos úton szülő kismamákat már a szülés másnapján hazaküldik a babával együtt.
Mint Barbara mondja, a biztosításuk elég jónak számít, mégis meghökkentek, amikor meglátták a számlát: 34 ezer dollárról, azaz közel hatmillió forintról szólt, amelynek önrészét, tíz százalékát nekik kellett kifizetniük.
A család később Floridába költözött, és a kislányukat már ott várták. Barbara nagy nehezen talált egy egyszemélyes praxist.
– Az orvos barátságos, kedves, türelmes volt, és itt sokkal személyesebb már a terhesgondozás is. Ebben az államban az a szabály, hogy császármetszés után már nem lehet természetes úton szülni, úgyhogy ismét császárra készültünk.
Barbara az előre megbeszélt napon megjelent a kórházban. Minden óraműpontossággal történt, az orvosnak aznapra műtéteket ütemeztek, úgyhogy nem lehetett csúszás, késlekedés.
– Luxusszínvonalú ellátást kaptam, a babát, ha akartam, behozták, ha kértem, elvitték. Választhattam, hogy szoptatom-e vagy tápszert kérnénk neki, a nővér segített mindenben, és itt is két napig tartottak bent. Csodálatos élmény volt a kislányom születése, sokkal jobb, mint az első szülés, és ebben óriási szerepe volt a választott orvosomnak, aki minden páciensével lelkiismeretesen foglalkozott.
Nincs út, nincs orvos, nincs mentő
Az UNICEF 2008-as tanulmánya szerint évi több mint 500 ezer nő hal meg a világon terhesség vagy szülés következményeként – ezek 99 százaléka a fejlődő országokban, Dél-Ázsiában és a Szaharától délre eső afrikai országokban következik be, elsősorban az egészségügyi ellátás hiánya vagy hiányossága miatt. Az etióp falvakban élő kismamák többségét sem a várandósság, sem a szülés idején nem látja orvos – csak akkor indulnak el hozzá, ha komplikáció lép fel, és ilyenkor (a rossz útviszonyok, a mentőszolgálat hiánya miatt) sokszor már későn érkezik a segítség. Az UNICEF szerint ezen halálozások jobb egészségügyi ellátással elkerülhetőek lennének.
Állva, guggolva, négykézláb
Az ázsiai és afrikai nők többsége ma is négykézláb, állva vagy guggolva szüli meg gyermekét. Általában bába segédkezik a szülésnél. A bábák gyakran olajos masszázzsal segítik világra a babát.
Indiában, Indonéziában
Azért, hogy a méhnyak tágulását elősegítsék, az indiai, indonéz szülő nők semmi szorosat nem viselnek, nincs rajtuk ékszer, még a hajukat is kiengedik, és kitárják a ház ajtajait is. A méhlepénynek egyes országokban mágikus erőt tulajdonítanak, a kambodzsai nők például három napig a baba mellett őrzik becsomagolva a lepényt, később elássák. Indonézia egyes helyein is elássák (a bejáratnál) a lepényt, hogy védelmezze a babát.
Mexikóban
Ellentétben az indiai, indonéz nőkkel, Mexikóban szüléskor bezárnak minden ajtót és ablakot, hogy a vajúdó asszonyoktól távol tartsák az ártó szellemeket.
Cikkünk nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Fent díva, lent Iza
- Tavaszi zöldségek
- Vegyünk elő egy kockás füzetet!
- Miről tudnál lemondani, hogy takarékoskodj?
- 3 ország, 4 szülés
Ha előfizetnél a hetilapra, itt és most megteheted!