bandi: Valószínűleg a többség sok mindenről le tudna mondani, a kérdés az, hogy van-e értelme. Mert ugyebár a csoki, az üdítő, egy új könyv, egy színházi előadás, egy mozifilm, egy nyaralás, egy múzeumlátogatás vagy egy sokadik nyári ruha nem feltétlen fontos az életben maradáshoz. Csakhogy hiába biztosítom ezzel a kínkeservesen kispórolt havi pár ezer forinttal a jövőmet, ha a jelen viszont sivár lesz tőle.
hanbari: Ahová lehet, gyalog vagy tömegközlekedéssel megyünk. Vízzel, villannyal is spórolunk. Ruhával, cipővel is igyekszünk takarékoskodni. Inkább kevesebbet veszünk, de jobb minőségűt, hogy ne kelljen évente új. Így összességében anyagilag sokkal jobban jövünk ki.
cendrillon: Igazán szeretnék előre takarékoskodni, mivel azonban nem jutok tovább annál, mint hogy a jelent megoldjam, ezért ez lehetetlen. Rosszul is érzem magam, ha arra gondolok, mi lesz velem, ha öreg leszek. Hogy ezen enyhítsek, a gyermekemnek azt tanítom, hogy meglehet, rá kell számítanom, ha a magamra valót már nem leszek képes megkeresni. Középkor?
ardian: Még nem tudom, miről fogunk lemondani, de muszáj lesz ezzel foglalkozni, én egyre inkább így látom. A másik, amire kell költeni, az a kockázati egészségbiztosítás. Mert előbb-utóbb eljutunk oda, hogy ha nincs pénzed, akkor hónapokat várhatsz olyan vizsgálatokra, kezelésekre, amelyek az életedbe kerülhetnek. Csak az életmentés fog úgy-ahogy működni.
bogárka1: Én ott tartok, hogy már nincs miről lemondani. A minimális, legolcsóbb ételeket vesszük, édesség max. 1-1 Balaton szelet a gyereknek. És így is csak vegetálni tudunk. Még a kávémról tudnék lemondani, de ez az egyetlen, ami még jut nekem a neten kívül. A netről pedig nem mondok le semmiképpen, ez az egyetlen – miután a kocsit már alig használom –, ami még összeköt a külvilággal. A gyerek különóráit már lemondtam, angol, német már nincs, foglalkozom vele én itthon angolból. A tornát még év végéig kihúzom, az havi 5 ezer. Ezután már csak a kaja marad, talán le kéne szoknom arról is…
TCS: Kissé szkeptikus vagyok a tekintetben, érdemes-e előrelátóan pénzt bízni a bankokra vagy a befektetési tanácsadókra, hogy a jövőmről gondoskodjak. Az elmúlt időszak magán-nyugdíjpénztári tapasztalatai nem győztek meg.
Szöszi nőci: Mi takarékoskodunk. Felmérjük a reális lehetőségeinket, és csak addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Nem mondok le semmiről, mert nincsenek irreális igényeim.
Amarynda: Mit jelent az irreális igény? Van, akinek az egészséges étkezés is az, és van, akinek az az irreális, hogy nyaralni tudjon évente. Másnak meg az, hogy kicserélje a 3 éves kocsiját. Viszont az nem mindegy, hogy mennyit tudsz félretenni. Mert havi 5–10 ezer forinttal nem jutsz sehova. Ha ennél többet tudtok megspórolni, akkor van esély rá, hogy lesz valamennyi tartalékotok.
sercli: Én nagy gyűjtögetős vagyok, úgyhogy szinte bármiről le tudok mondani. Na jó, kaja azért legyen. Na de akkor lássuk a helyzeteket: 1. szórakozás (ez azért fáj, de nem létszükséglet). 2. utazás (dettó) 3. ínyenckedések, étterem, luxuskaják (ez nem fáj annyira). A többi egyértelmű: drágább boltokból vásárolt ruhák helyett kicsi sárgáktól vásárolt ruhák stb. … De az autómról nem mondok le, még ha koplalnom kell, akkor sem!
Következő heti feltevésünk: Te mit tennél, ha bántalmaznák a gyerekedet?
| Szóvá teszem |
Tisztelt szerkesztőség!
Reagálni szeretnék a szoptatás témájú cikkükre. Háromgyerekes anyuka vagyok, és emlékszem, 10 évvel ezelőtt, a középső fiamnál, nekem is gondot okozott, hol szoptassam meg a gyermekemet. Nem értünk haza időben, éppen tüdőszűrőn jártam az édesanyámmal. Mivel máshol nem volt hely, leültem egy padra – megjegyzem városunk egyik legforgalmasabb helye volt, jöttek-mentek az autók –, a baba viszont már nagyon éhes volt. De mivel kéznél volt a táplálék, így megszoptattam helyben. Szerintem nincs abban semmi kivetni való, ha egy anya megszoptatja a gyermekét. A világ legtermészetesebb dolga.
Üdvözlettel: Milbal
| Találkozzunk újra! |
A budapesti Leövey Klára Gimnázium 1981-ben végzett, 4. b. osztályos diákjai (osztályfőnök: dr. Galló Andrásné) 30 éves érettségi találkozót szerveznek.
Tervezett időpont: jún. 4.
A tanárok és osztálytársak jelentkezését Derneschné Hulej Imola (20-808-8448) és Bíró Judit (20-913-6806) várja!
| JOGI TANÁCSUNK |
Tisztelt Ügyvédnő!
Társasházban lakom, ahol állandó problémaként merül fel, hogy a fővízmérő óra rendszeresen többet mutat, mint a lakásokban lévő alvízmérő órák fogyasztásának összege. A különbözetet a közös költségből fizeti ki a közös képviselő. Milyen törvény szabályozza a főmérő és az almérők közötti különbség díjának kifizetését? Milyen szabályok szerint kell a költséget megosztani? A közgyűlésnek joga van ebben dönteni?
Dr. Magyari Csilla válasza:
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII törvény szabályozza a társasházak működésének alapvető szabályait, így az rendelkezik a közös tulajdonú helyiségek, épületrészek és a magántulajdonban lévő lakások fenntartásának, üzemeltetéseinek költségeiről. A társasházi törvény szerint a közös tulajdonba tartozó épületrész, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás (ez együtt a közös költség) a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli. A tulajdoni hányad szerinti szabályozástól el lehet térni, de azt a közgyűlés által elfogadott SZMSZ-ben kell lefektetni. Ott kell meghatározni, hogy a lakásokban és a közös tulajdonú helyiségekben fogyasztott víz ellenértékét milyen elvek mentén kívánják rendezni. Ez lehet tulajdoni arány szerinti, amelyet a lakásban élők számával, az adott lakás átlagos vízfogyasztásával is lehet módosítani. Az SZMSZ módosításához az összes tulajdonosnak – nem csak a jelenlévők! – a tulajdoni aránnyal számított egyszerű többségi szavazata szükséges.
Azt, hogy az óraállások által mutatott értékek valósak-e, az almérők és a főmérő óra hitelesítése és vizsgálata alapján lehet eldönteni. Előtte azonban érdemes megvizsgálni azt is, hogy a többletfogyasztás miből eredhet? Ilyen ok lehet a locsolás, az autómosás, a háztakarítás, a belső csőtörés. De előfordulhat az is, hogy a fővízmérőhöz méretlen úton jut el víz, amit végül csak a főóra mutat ki. A gyakorlatban sok esetben kiderült is, hogy az almérők jelentősen pontatlanabbul mértek, és a „többletfogyasztás” a valóságban átfolyik az almérőkön, csak az nem mutatja a teljes fogyasztást. Érdemes ennek a lehetőségét is kizárni.
Szakértőink – jogász, adótanácsadó, hitelügyintéző, fogyasztóvédő – várják kérdéseiteket!
Cikkünk nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Fent díva, lent Iza
- Tavaszi zöldségek
- Vegyünk elő egy kockás füzetet!
- Miről tudnál lemondani, hogy takarékoskodj?
- 3 ország, 4 szülés
Ha előfizetnél a hetilapra, itt és most megteheted!