Péter általában a korának megfelelően fejlett, leszámítva, hogy a finom kézmozgások még nem mennek neki jól – állapította meg a nevelési tanácsadó iskolaérettségi szakvéleménye. A javaslata – ennek szögesen ellentmondva – az, hogy a gyermek ősszel kezdje meg tanulmányait, de mivel „tanulásinehézség-veszélyeztetett”, „fokozott egyéni megsegítésre” lesz szükség, addig is kapjon „grafomotoros fejlesztést”. A szülőket úgy tájékoztatták, ha a javaslattal nem értenek egyet, felülvizsgálatot kezdeményezhetnek a jegyzőnél. Ezt megtették, a jegyző pedig szakértői bizottság elé utalta a gyermeket.
– Még nem jár iskolába a fiam, de már problémás, fejlesztendő nebulóként „priusza van” – panaszolja az apa.
A szülők felvetésére, hogy a fejlesztésre aligha volna szükség, ha a gyermeket egy évvel később íratnák iskolába, az volt a válasz: a gyerek az óvodában „vissza fog esni”.
Megkérdeztünk szakembereket, mi a gyerek érdeke egy ilyen helyzetben.
– A 6-7 éves fiúgyermekek általában fél évvel később tudják teljesíteni az iskolai elvárásokat, mint a kislányok – hangsúlyozza Gyurkó Miklósné, a Szent István Egyetem jászberényi Gyakorló Általános Iskolájának tanító-fejlesztő pedagógusa. – A különbség leginkább a finom kézmozgásokban jelentkezik: a fiúknak a ceruzafogás, gyöngyfűzés, cipőfűző megkötése, gombolás még nehezebben megy.
Időt kell adni az éretlen gyereknek
Az a kisgyerek, aki a szakvélemény szerint iskolaérett, de „tanulásinehézség-veszélyeztetett”, számos iskolai feladatban fog kudarcot vallani. Azt érzi majd, hogy a lányoknál, de az idősebb fiúknál is ügyetlenebb: lassabban teszi helyükre a ceruzákat a tolltartóban, tovább tart számára felöltözni, görcsösebben, lassabban ír. Ettől frusztrálódik, lemarad. Az ő problémáján a heti egyszeri fejlesztő pedagógusi munka nem fog annyit javítani, amennyit maga a természet, az idő tehetne. Ilyenkor egy nyár sem tesz csodát. Arra van szüksége, hogy minél több lehetőséget biztosítsanak neki a fejlődéshez: járjon úszni, másszon fára, adogasson csipeszeket a teregetésnél, gyurmázzon, homokozzon.
A demográfiai apály miatt ma harc folyik a tanulókért az iskolákban. Ha egy kisgyerek tanulási nehézséggel küzd, sajátos nevelési igényű, akkor a törvény szerint két főnek vehető számításba, tehát pluszpénzt hoz az iskolának. De ez nem lehet fontosabb annál, hogy életvidám, érett óvodások váljanak iskolássá.
Nem indokolt a szakértői bizottság
– Az iskolaérettségi döntés alapja a szülő és az óvónő egyetértése, egy a korhatárt éppen elért gyermek esetében – hangsúlyozza Fehérvári Katalin, a ferencvárosi nevelési tanácsadó logopédus-fejlesztő pedagógusa. – Ha eredetileg nem volt vita abban, hogy Péter maradjon az óvodában, akkor nem értem, miért kellett nevelési tanácsadó véleményét kérni. Ha az óvodákban és az iskolákban férőhelyproblémák vannak, az az ő gondjuk. Szomorú, ha arra kényszerülnek, hogy azokat a gyerekeket is tovább küldjék, akik erre még nem érettek.
Másodfokon szakértői bizottság elé utalni a gyermeket akkor indokolt, ha nem enyhe fokú éretlenség, hanem valamilyen funkciózavar gyanúja merül fel (érzékszervi fogyatékosság, értelmi elmaradás, diszgráfia, hiperaktivitás).
Az iskolába menésről szóló végső döntés Péter szüleit illeti meg, a nevelési tanácsadó csak javaslatot tesz. Nagy kár lenne, ha gyakran előfordulna, hogy a szülők és a szakemberek véleménye élesen különbözik, mert a szülők elveszíthetik a szakértőkbe vetett bizalmukat. Ezért baj, ha párbeszéd helyett kiéleződnek és jogi eljárássá fajulnak az iskolaérettségi vizsgálatok.
A cikk nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Otthon családanya, Düsseldorfban díva
- A párválasztás biológiája
- Iskolaérett már a gyerekünk?
- Mit tennél, ha a gyereked bántalmazna egy másikat?
- Tamással sülve-főve: Üstdobtészta
Ha szeretnél előfizetni a lapra, itt és most megteheted!