AZ OLVASÓ LEVELÉBŐL:
„Zsófi lányom, aki 11 éves, 3 és fél volt, amikor rotavírussal kórházba került (hányás, hasmenés). Én akkor 8 hónapos terhes voltam Pannival, és tudtuk, hogy ha megszületik, én megyek kórházba, és megkapom a pacemakert. Azóta nálunk a hányás összekapcsolódott a halálfélelemmel. Tehát, ha valaki hányni kezd, az félelmetes, akkor sok minden történik, egyik kórház a másik után, és ki tudja, hogy nem hal-e meg valaki… Zsófi azóta pánikol, ha valaki hányni kezd. (Konkrétan: megijed, elszalad onnan, befogja a fülét, nem akar tudni róla.) 2007-ben már jártunk pszichológusnál pár alkalommal (akkor apukám halt meg). Zsófi már pár nappal előbb is szorongott (amikor apám kórházba került, lerajzolta a temetést!), éjszakánként felriadt. Most, május elején mindkét gyereken végigment egy vírus, egy napig hánytak. Május közepén hirtelen szívhalálban elhunyt a testvérem egyik jó barátja. Akkor kezdett ismét felerősödni Zsófinál a szorongás (én is akkor voltam pacemakerkontrollon, lassan elemcserés leszek). Zsófinak eszébe jut egy negatív gondolat, beleéli magát, mintha valóságos lenne, és sír. Néha már étvágya sincs. Ha elkapja ez a negatív hangulat, megy a szobájába olvasni… Azt mondja, attól megnyugszik. Ugyanakkor olvasmányélmények is összezavarják néha, például az örökbefogadással kapcsolatban olvasott, és ez is megkavarta. Az iskolában szépen teljesít, voltam nyílt napon is, vidám, felszabadult volt. Ugyanakkor ma felhív az iskolából, hogy fáj a feje, és legfeljebb holnap nem megy… Nem tudom, mi a határ a még normális, és a „kérjünk segítséget” között…
Különben nagyon szépen dolgozik magán, kimond olyan összefüggéseket, hogy csak bámulok: hogy féltékeny a Pannira, és bárcsak világgá menne… De ha rosszat gondol vele kapcsolatban, és Panni beteg lesz, akkor az miatta van. Mit tegyek?
Sokat beszélgetünk (bár én egész állásban dolgozom, sajnos), igyekszem segíteni neki, ő maga is szépen át tud „fordulni” rossz hangulatból jóra (például a borsóültetés a hét végén egészen feldobta!). Mit csinálok rosszul? Vagy vigyem szakemberhez? Életkori sajátosság ez a halállal kapcsolatos szorongás itt a kamaszkor elején?”
VÁLASZ:
Annak idején, mikor Zsófi 3 és fél éves volt, „nagyon összejött neki”. A harmadik életév a leválás és „visszaszaladás” nyugtalan korszaka, a lelkiismeret furdalásokkal is terhelt dackorszak. És: anya kórházba kerül, mert jön a szorongással és érdeklődéssel várt kistestvér… Azután újra kórházba megy, mert valamit csinálnak a szívével (!). És ő maga is kórházban van, magára hagyva egyedül, fél. És igen, minden újabb kórház vagy éppen haláleset előhozza a régi szorongást.
És most? Tizenegy évesen?
A 9–11 éves kor amúgy is a „metafizikus nyugtalanság” korszaka (Mérei Ferenc meghatározása szerint). Mi lesz, ha meghalok? Mi lesz, ha a szüleim halnak meg? És: ki vagyok? A szüleim gyereke vagyok? Vagy netán csak örökbe fogadtak? És még ráadásul itt vagyunk a kamaszkor küszöbén.
De Zsófi jól teszi, ha elvonul a szobájába olvasni, mikor rátörnek a „negatív hangulat”-ok. Biblioterápia – azaz könyvterápia, olvasásterápia, mondja a szaknyelv, és ez a „kiemelkedés” tényleg gyógyít.
Amíg Zsófi legalább a családon kívül vidám és felszabadult is tud lenni, és amíg a megszokott teljesítménye sem változik, nincs ok különösebb aggodalomra. Mint a leírtakból kitűnik, Zsófi nemcsak érzékeny, hanem értelmes is, és különös adottsága van az önvizsgálatra, ami részben teher, részben hozzásegít a belső rendeződéshez.
Én a távolból úgy látom, hogy Zsófi teljesen „normális”, az érzékenységen belül. De ez nem zárja ki azt, hogy egy kedves, ventiláló játékterápia, ha a szorongás újra fokozódik, ne könnyíthetne helyzetén, különösen egyszerű volna ez az ő esetében, aki ennyire tudatosan éli át a legtöbb gyereknél csak féltudatos vagy éppen tudattalanul maradó impulzusokat.
És a borsóültetés persze nagyon jó. Egyrészt minden kedvvel végzett tevékenység hasznos ilyen állapotokban is, de hát még kint a szabadban a levegőn, a napfényben foglalatoskodni olyasmivel, amiből új élet sarjad…
Azt hiszem, maga semmit nem csinál rosszul – persze jó volna, ha a kétgyermekes anya részmunkaidőben dolgozhatna.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Nekünk találkozni kellett!
- Két Cserhalmi
- Könnyű húsok, gyümölcsökkel
- Ne dobd a kukába!
- Egy+egy az több mint kettő
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!