1. SNITT – MONTÁZS
Jobbról hetyke, ruganyos léptekkel érkezik a Rendezőnő. Filoszdoktorként ment a Színművészeti Egyetemre s vágott első egész estés filmje elkészítésébe. Határozott gesztusok – finom mozdulatok. Barázdált arc – éteri arc. Figyelő tekintet – tekintő figyelem. De a belülről áradó derű ugyanaz. György és Sára. Apa és lánya. Avagy a Drága besúgott barátom című készülő új magyar film főszereplője és rendezője.
2. SNITT – KÖZELI
– Sári, neked mennyire volt nyilvánvaló, hogy a papádat kérd meg első filmed egyik főszerepére? A munka hevében kínos is lehet mérlegelni, hogy mennyire szólhatsz rá, vagy mennyire dicsérheted.
– Ugyan nem mondtam senkinek, de eleinte én is tartottam ettől a helyzettől, hiszen egyrészt mégiscsak ő az apukám, másrészt pedig mégiscsak ő „a” Cserhalmi György! Persze hogy van valami mélységes furcsaság az egészben, de rájöttem, hogy egy ilyen színész jelenlétéről, közreműködéséről mégsem mondhatok le csak
amiatt, mert az apukám. A forgatókönyv elkészültének időszakában rengeteget és nagyon mélyen beszélgettünk, mindent elemeztünk töviről hegyire, így amikor elkezdtünk dolgozni, már villanásokból értettük egymást. Amikor beindult a felvevőgép, mindig hozzá tudott tenni még valami nagyon személyest, amitől más dimenziót is kapott a szerep. Nehéz most előtte mondanom, de még engem is meg tudott döbbenteni egy-egy villanásával. Többet tud erről a figuráról mint én, aki kitaláltam?!
– Nagyon szép, amit most mond Sárika, de nem pontosan így történt! Azzal kezdődött, hogy az első forgatási napon mondtam valamit, és ő annyit fűzött hozzá, hogy: „Ez, amit most csináltál, már harminc éve, a Dögkeseselyűben is modoros volt!” Jól nem esett persze, de tökéletesen helyre tett. Rájöttem, ha meg akarok felelni a rendezőnek, akkor csipkednem kell magamat. Sári az elején tisztázta velem, hogy azokat a közhelyeket, amiket én elég jól tudok, s még úgy is el tudom sütni őket, hogy eredetinek tűnjenek, mostantól dobjam sutba!
– Számodra is evidens volt, hogy Sári filmjében neked kell játszani? Mi van, ha a jelenléted elfogódottá teszi? Ha netán te rossz vagy, és az ő filmjét elszúrod?
– Nem volt sok lehetőség a töprengésre. Sári előállt egy témával, ami engem magánemberként is érdekelt, és egy történettel, ami nekem színészként is roppant izgató volt. Igazából az érdekelt, hogy rám meri-e bízni, hogy én erre tényleg alkalmas vagyok-e, a sok elfogultság dacára. Egészen természetes, hogy az ember a gyerekével elfogult, ha nem, akkor inkább ugorjon fejest a Dunába.
– De mégis, jó ötlet, hogy együtt dolgozzatok, ráadásul egy olyan filmben, amely nehéz emberi viszonyokat boncolgat? Barátságot, őszinteséget, árulást.
– Sokat beszéltünk erről kettesben és hármasban, az anyjával is. Igen, kérdés, hogy vajon meddig terjedjen a mi szülői féltésünk? Nyilvánvaló, hogy Sárinak is föl kellett fognia, hogy mivel kezdi a szakmai életét. Tehát, hogy megharcol-e a maga igazáért, vagy egy kompromisszummal vág neki? Mindnyájan voltunk hasonló helyzetben, amikor elkezdtük a pályánkat, és ebbe nem szabad beleszólni. Félteni lehet, izgulni muszáj, de a döntést rá kell bízni.
3. SNITT – SZUPERKÖZELI
Miközben beszélnek, folytonosan összeér a pillantásuk, egymásba folynak a szavaik.
A megkezdett mondatot a másik folytatja, az elindult gesztust a másik fejezi be. Több évtizedes barátságunk közepette mindig éreztem valami szeretetteli irigységet Cserhalmi Györggyel szemben. Régebben azért, mert oly nagy hatással volt a lányokra, később, mert annyira ki tudott teljesedni a művészetében, az utóbbi időkben pedig azért, mert a lányában meg tudta találni saját jobbik énjét, önmagát.
4. SNITT – TOTÁLKÉP
– Szerinted a lányod büszke rád?
– Ma már azt kell mondanom, hogy igen. Lassan két évtizede tart közöttünk a dialógus, amiben nincsen előítélet és nincsen alá- és fölé-, csak mellérendelt viszony. Azóta nagyon sok mindent megtudtunk egymásról, ami nagyon fontos. Olyat nem mondok, hogy baráti viszony van köztünk, mert ilyen nem lehet szülő-gyermek között. Ez vadállati viszony. Ösztönös, kölcsönös védelmen és támogatáson alapul. Bizonyos értelemben ő nevelt. Mindig mondja nekem, hogy „Apa, a kíváncsiságot ébren kell tartani-tartatni”. Bennem már nagyobb lenne a lustaság, mint a kíváncsiság. Sárika nem engedi, hogy bezárkózzak. Elhív koncertre, elvisz kiállításra, kezembe ad egy könyvet. Én meg folyamatosan rácsodálkozom a világra. Jé, ilyen is van? Következésképpen ő egy jó szülő.
– És Gyuri jó gyerek?
– Nagyon jó gyerek, igen. Engedelmesen végrehajtja a feladatokat.
– Szigorú vagy vele?
– Remélem, hogy nem. Emlékszem, korábban, amikor problémái voltak velem, mindig úgy kezdte, hogy „Nem akarlak nevelni, de…”. Akkor tudtam mindig, hogy nevelni akar, vagy legalábbis valamit elmondani. Most olyan furcsa hallani, hogy én nevelem őt! Ugyanakkor meg átéltem, hogy miközben a filmben én voltam a rendező, ő legalább annyira rendezett engem. Alapossága, türelme, nyitottsága rengeteget adott forgatás közben nekem.
5. SNITT – VILLANÓKÉPEK
– Sári, én olykor azt érzem, hogy a gyerekek viszik tovább szüleik megoldatlan problémáit.
– Mindannyiunk problémája, hogy igyekezzünk megtudni, mi rejlik az ember személyiségének, döntéseinek mélyén.
– Színészcsaládban születtél, mégis kacifántos úton jutottál el a filmezésig…
– Szerencsémre alakult így. Az addig bizonytalan személyiségemnek nagyon sokat jelentettek a filozófiai tanulmányok. Világossá tették, hogy mi a dolgom. Ma sok mindent kellő távolságból látok, s a jelek szerint a sorsom az volt, hogy filmes legyek.
– Miért nem színész?
– Apám és anyám is az, és úgy éreztem, hogy valami hatalmas dologhoz kellene felnőnöm. Nem tudnék olyan színésznő lenni, amilyet elvárnának tőlem. Örülök egyébként, hogy nem lettem.
– Gyuri, te se szeretted volna?
– Lényegtelennek éreztem, hogy én mit szeretnék. Tudtam, hogy ezt neki kell eldöntenie, és jól el is fogja, az én belekotyogásom nélkül is…
– Azért figyelted közben a lányodat?
– Persze. Nagyon jól mondott verset például. Tisztán és egyértelműen, a szerzői szándéknak megfelelően értelmez. Ez már önmagában is elég volna sok mindenre, de valahogy ő nem ambicionálta annyira. Néha, ha fölolvas egy regényből, megdöbbent, hogy milyen kristálytiszta. Nem olyan, mint én. Én halálba bakizom magam, ha nem tanult szöveget mondok. Ha improvizálnom kell, végem van. Ezen ő nagyvonalúan átlép, mert pallérozott gondolkodása van, aminek én híján vagyok.
Egymásra néznek. Csend. Aztán hirtelen kacagásban törnek ki. Filmszakadás.
Névjegy
CSERHALMI SÁRA
• Sokoldalú fiatal tehetség a filmes világban: színészként, rendezőként, forgatókönyv-íróként, operatőrként is
bemutatkozott már.
• 2007-ben végzett az ELTE filozófia szakán, és abban az évben debütált rendezőként is egy kísérleti kisjátékfilmmel.
• A Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és tévérendező szakán szerezte második diplomáját.
• Az idei Filmszemlén Parti Nagy Lajos novellája alapján készült tévéfilmjét mutatta be.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Nekünk találkozni kellett!
- Könnyű húsok, gyümölcsökkel
- Ne dobd a kukába!
- Egy+egy az több mint kettő
- Betegség, kórház, halál…
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!