A lánya egyedül neveli Misit, meggyőződéses waldorfos, a gyerek nem tévézhet. Misi imád a nagymamához menni, és nem (csak) a tévé miatt. És biztos Misi mamájának is jól jön egy kis pihentető szabadidő, Misi nélkül. És most mégis: ilyen szigorú.
És ez csak egy példa a sok közül. Szülők és nagymamák egyformán panaszkodnak. A szülők esetleg arra, hogy a nagymama „elkényezteti a gyereket” (pedig a gyerek a nagymamánál sokkal többet segít, mert részt vehet a süteménysütésben, és semmit nem csinál „rosszul”), a nagymamák esetleg arra, hogy a szülők meg akarják szabni, hogy ő hogyan éljen (együtt a gyerekkel), míg a gyerek két hétre nála van.
A vidéken élő, a távol lakó nagymama, ahová nyáron lemehet a gyerek, áldás a szülőknek (és többnyire a gyereknek is), nemcsak munkájuk, de kapcsolatuk szempontjából is – persze az is lehet, hogy átok.
Persze van, amikor a nagymama – vagy éppen a nagypapa – szigorkodik, mert idegesíti a gyerek, és akkor jön a „ti nem tudtok gyereket nevelni” kezdetű szemrehányás.
*
Pedig hogy is van ez? Hogy kéne lennie, hogy volna – hogy lehetne – jó mindenkinek?
Visszatérve Misihez, akinek családját aztán jobban megismertem: a nagymamának arany szíve van, és erre hallgat, és nem vakítják el mégoly nemes – és helyes – „elvek”.
(Persze mindezt múlt időbe kell tennünk, hiszen azóta már Misi is felnőtt – és most már saját kislányával és feleségével jár nyaranta a kicsit nehezebben mozgó, de még mindig serény, és a régi nagyszerű meggyes, almás süteményeket sütő nagymamához, akinek most Vicuska segít, Misi kislánya…)
Misi nagymamájánál nem „csurog” – és akkoriban sem „csurgott” – egész nap a tévé, de kétségtelen, hogy valamiféle „jó filmet” minden nap megpróbáltak megnézni kettesben. (A nagypapa már Misi születésekor sem élt.)
A gyerek számára érték egy eltérő életmód megismerése is az őt szerető környezetben, és nem kellene azzal próbálkoznunk, megkeserítve a család életét és gyerekünkét is, hogy szüleinket „átneveljük”; ahogy persze szüleinknek, gyerekeink nagyszüleinek sem kellene nap mint nap elmondaniuk, ha a közelünkben vannak, azt a sok mindent, amit ők megfellebbezhetetlen bölcsességnek hisznek.
(Például ha netán együtt lakunk, és mi úgy segítünk kimerült gyerekünknek, hogy lediktáljuk neki a házi feladatot, ahelyett hogy arra kényszerítenénk, hogy ő oldja meg, gyakorta kell meghallgatnunk, hogy „most rontod el végképp a gyereket, örök életére mankóra fog szorulni, olyan lusta lesz, mint ti vagytok…”)
De térjünk vissza a nyárhoz és a távol lakó nagymamákhoz.
Egy időben azt érezhették a szülők kínosnak, hogy a nagymama a gyerekükkel templomba jár a nyári hetekben, vagy esetleg éppen karácsonykor, manapság esetleg éppen fordítva. A szülők forszírozzák a hittanórát, és nem örülnek, hogy a mai nagyszülők esetleg az „antiklerikális” felvilágosodást képviselik…
De erre is áll, amit az előbb próbáltunk körbejárni: a gyereknek jó, ha sokfélét tapasztal meg maga körül a világból, ha ez a sokféleség mindig érzelmi biztonságban, mondjuk egyszerűbben: szeretetben közelít felé. Nem kell szülőknek és nagyszülőknek a gyereken keresztül egymással vitatkozniuk sem világnézeti, sem egyéb kérdésekben, ki kell, ki kellene bírniuk egymást és egymás eltérő életmódját, ritmusát, világlátását. Ezzel használnának a legtöbbet a gyereknek, akinek csak az a fontos, hogy a körülötte élő – és őt szerető – felnőttek „kongruensek”, önmagukkal azonosak, hitelesek legyenek, és egészen mindegy, hogy ez az azonosság mihez köti őket.
És akkor még nem is beszéltünk arról a sokféle tevékenységről, vagy éppen bámészkodásról, történetmesélésről és hallgatásról, ami a nyári nagymamai időzések során körülveszi, körülveheti a gyereket… És az elkényeztetés? Ezzel hogy állunk? Legtöbbször bizony úgy, hogy a szülői féltékenység és irigykedés beszél belőlünk, hogy persze, könnyű a nagymamának, mert ő mindenre ráér, aztán a gyerek majd nem engem fog (jobban) szeretni… Próbáljuk meg ezeket az indulatokat feldolgozni magunkban és a nyári ellazulásban megérezni azt, hogy a nagymama talán nem is elkényezteti a gyereket, csak egyszerűen kényezteti, ami bizony mindnyájunk számára tápláló erő, és mindnyájunkra ráfér.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Mészáros Árpád Zsolt
- Paleolit receptek
- Nem kívánt babák az inkubátorban
- Politikusok és a szex
- Így dolgozom én a strandon!
- Milyen a mi kapcsolatunk?
- Nyári nagymamák
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!