Koccintsunk a nyaralásra!

Jónap Rita | 2011. Július 02.
Külföldi nyaraláskor könnyebb elszakadni a hétköznapi rutintól. Legyünk szemfülesek, ismerjük meg a helyiek szokásait, kóstoljuk meg ételeiket, italaikat. Könnyebben a társaságukba fogadnak bennünket, ha nyitottak vagyunk az új, különleges ízekre.

Salute! – Olaszország

Az utóbbi években a bárok, trattoriák teraszát ellepték a talpas poharakban jégkockával felszolgált szinte világító narancsszínű aperitifek. Az Aperol, annak ellenére, hogy 1919 óta létezik, az utóbbi időben lett Európa-szerte népszerű. Színében és keserű ízében is hasonlít a Camparihoz, de alkoholtartalma sokkal kisebb, cukortartalma pedig magasabb, főbb összetevői közé tartozik a keserű narancs, a rebarbara és számos gyógynövény. A nagy melegben szívesen fogyasztják spritzként, ilyenkor az Aperolhoz némi habzóbort és szódát adnak.
Ebéd és vacsora után a helyiek leggyakrabban a ház borát kérik, olaszul vino da tavola, mindig van vörös és fehér is, nyugodtan kövessük a példájukat, nem fogunk csalódni. Ha egy csepp különlegességre vágyunk, rendeljünk egy palack proseccót, a friss gyümölcsös habzóbort, amely kizárólag Treviso tartományban készülhet prosecco szőlőből. Autóval utazók vegyék figyelembe, hogy az első proseccokóstolás után a nyaralás hátralévő részében a csomagtartó befogadóképességét fogják számolgatni…

Na zdorovje! – Oroszország

A negyven százalék alkoholtartalmú „vizecske” (voda – víz) hagyományosan gabona vagy burgonya párlatából készül. Mivel színtelen, és nem rendelkezik karakteres ízzel, sokáig különböző fűszerekkel, gyümölcsökkel ízesítették fogyasztáskor, és emiatt vált a koktélok kedvelt alapanyagává is. Aki Oroszországban iszik vodkát, ne csodálkozzon, hogy „szto gramm” a mértékegység. Vagyis fél decit nem tud kérni, be kell vállalni a decinyi mennyiséget, a vastag falú, bordázott pohárban, szobahőmérsékleten.
A magas alkoholtartalom és a kiadós mennyiség miatt ne csak igyunk, együnk is. A vodka kísérője vidékenként változó, válogathatunk, hogy kolbászt, füstölt halat, kenyeret, sajtot vagy sós, ecetes uborkát kívánunk az emberes ital mellé, de kérhetünk az előételekből egy válogatást is. Aki valami könnyebbre vágyik, feltétlenül próbálja ki a kvászt, a rendkívül alacsony alkoholtartalmú, fekete- vagy rozskenyérből készített, erjesztett italt. Íze a gyenge sörre emlékeztet, melegben nagyszerűen hűsít, Oroszországban a gyerekek is isszák.

A votre santé! – Franciaország

A francia vendéglőkben pohár bor jár az ebédhez, legfeljebb annak mennyisége tér el vidéken és a fővárosban. Ha Franciaországban járunk, használjuk ki a lehetőséget arra is, hogy eredeti konyakot igyunk, hiszen ezt a nevet hivatalosan kizárólag a Charente vidékről származó fehérborból készült minőségi párlat viselheti, a többinek be kell érnie a brandy megnevezéssel. Konyakot öblös, tulipán alakú pohárból illik fogyasztani, az ital így éri el kezünk melegétől a megfelelő hőmérsékletet.

Egyesek szerint a tökéletes ízharmóniához elengedhetetlen kísérő a szivar, az engedékenyebbek azonban a jégkockát és a tonikot is elfogadhatónak tartják. Ha pezsgőre vágynánk, itt a kitűnő alkalom megkóstolni a több mint háromszáz éves múltra visszatekintő igazi champagne-t, amihez jól illenek a libamájas vagy kaviáros falatkák. Ha desszerttel párosítjuk, kerüljük a túlságosan édes darabokat, válasszunk hozzá inkább gyümölcsös süteményt.

Jamas! – Görögország

Görögország nem csak történelmi emlékei, kiváló tengerpartjai, mediterrán klímája és a fekete szemű fiúk miatt népszerű a magyar turisták körében, de a mindenki által szerethető konyhája is komoly vonzerő. Legtöbb honfitársunk szívesen eszik gyrost, muszakát, tzatzikit, kóstolgatja a grillhúsokat és az ezerféle tengergyümölcseit. Adódik a kérdés, mit igyunk a finomságokhoz. Napközben a hőség miatt mindenképpen a víz a legjobb választás, de vacsorához bátran válasszunk a jól lehűtött borok közül. Aretsina, amit gyantás bornak is neveznek, a görögök szerint mindenhez illik.
De hogy kerül a gyanta a borba, melynek színe a mély sárgától a rózsaszínig terjed? Erre többféle magyarázat létezik, a legvalószínűbb, hogy a fenyőfából készült hordókban a bor tárolás közben átveszi a gyanta aromáját.  Az édességekhez érdemes mavrodaphnét választani, ami a legismertebb görög édes vörösbor, testes, fűszeres, igazi desszertbor. A tavernákban járva feltűnik, hogy a vacsora előtt sokan egy kevésbé megnyerő színű, opálos aperitifet kortyolgatnak, ez az ouzo. Az ánizzsal és különböző fűszerekkel ízesített égetett szeszesitalt fogyasztják nagyon lehűtve, jégkockával, vagy hideg vízzel keverve, az ánizs illóolaja minden esetben tejfehérré változtatja az amúgy átlátszó italt. Az ouzo magas cukortartalma miatt az alkohol lassabban szívódik fel a gyomorban, ezért sokan nem érzik, mikor kellene abbahagyni, de vigyázni kell, mert a 38–50%-os alkoholtartalom előbb-utóbb érezteti hatását.

Egészségünkre!

És mivel kínáljuk a hazánkba érkező külföldit? A válasz egyértelmű: pálinkával! Legyünk büszkék gyümölcspárlatainkra, az európai uniós jogszabályok szerint csak a hazánkban és négy osztrák tartományban, kizárólag gyümölcsből, mindenféle egyéb anyag hozzáadása nélkül készített italt nevezhetik pálinkának. Ma már a hazánkban termő legkülönfélébb gyümölcsöt is felhasználják készítéséhez a kökénytől és somtól kezdve az elterjedtebb barackig, szilváig. Vásárláskor azonban érdemes olyat választani, amelynek származási helye az adott gyümölcs termesztéséről híres, hiszen ezeken a területeken komoly hagyománya van a pálinkafőzésnek is. A szobahőmérsékletű italt alul öblös, felül összeszűkülő pohárba töltsük, lassan igyuk, így a pálinka szánk minden szegletébe eljut. Fogyasztás után pár perccel szagoljuk meg az üres poharat, ilyenkor a tapasztalatlanabb kóstolók is tisztán fogják érezni a gyümölcs illatát.  
Külföldi vendégeinknél biztos sikerre számíthatunk, ha a desszert vagy a libamáj mellé tokaji aszút kínálunk. A rendkívül édes, aranysárga bort kis mennyiségben fogyasszuk, 10 fokra lehűtve, és egy másodpercig gondoljunk arra, mennyi munka van egy cseppjében is. A tökéletesen aszúsodott szemeket a hideg őszi reggeleken egyesével, kézzel szedik ki a fürtből, puttonyokba gyűjtik, majd hozzákeverik az azonos évjáratú borhoz vagy musthoz. Mennyei!

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!

Exit mobile version