Érfelvágás.hu – öngyilkosság a netről

„Több kísérletem is volt, de mindegyik fuccsba ment. Jó gáz vagyok, mindegy. Volt már érfelvágás, vízmérgezés, gyógyszer…. – a vízmérgezés mondjuk vicces volt. (…) Mérget inni nem akarok, vonat elé ugrani se, mert egyik rokonom mozdonyvezető, és így nem akarok nekik rosszat, mert amiket hallottam erről, na, az brutális. Van valami használható ötlete valakinek?” – írja valaki azon a fórumon, amit vélhetően a hétvégén öngyilkosságot elkövetett lányok egyike is rendszeresen látogatott, a fórum törzslátogatóinak keddi és szerdai bejegyzéseiből, egy társukhoz írt búcsúüzeneteikből legalábbis erre lehet következtetni.

Nem tudni, hogy a lány végül itt, vagy egy másik fórumon találta meg a társát, a szövegeiből mindenesetre kiderül, hogy keresni innen is keresett – meglehetős eltökéltséggel és bejegyzésről bejegyzésre növekvő türelmetlenséggel. Május végétől június végéig látogatta az oldalt, ahol öngyilkossággal kapcsolatos tapasztalataikat és ötleteiket oszthatják meg egymással a fórumozók. Az egyik hosszas párbeszéd például arról szól, hogy merre vannak Budapesten „leugrani való toronyházak”, illetve hogy fűre, vagy betonra jobb-e esni (a kérdés 18 éves felvetője csak az ugrás miatt látogatna el a fővárosba), illetve kereshetnek társat tettükhöz. Például így: „Nem tudom, hogy köztetek ki az, aki igazán meg akar halni, vagy csak dumálni van itt a témáról, de egy biztos, én komolyan meg akarok halni. Most már betelt a pohár, elég volt, elegem van mindenből és mindenkiből, ostoba barátokból és ostoba szülőkből, akik azt hiszik, hogy amit ők mondanak az az igaz. A gyógyszer+alkohol módszert választom, de úgy, hogy mielőtt beszedném, kikötöm a sínhez magamat, hogy még véletlenül se tudjak kitérni a vonat elől, aztán várom a megváltást. Aki társat keres a tervéhez és tényleg komolyan gondolja, az írjon.”

Bár Magyarországon az öngyilkosságra való felbujtás bűncselekménynek számít, esetfüggő, hogy felelősségre lehet-e vonni egy ilyen típusú honlap üzemeltetőjét – tudtuk meg Parti Katalin kriminológustól –, a tippeket adó fórumozókat pedig biztosan nem terheli felelősség azért, ha valaki az ő tanácsuk segítségével vet véget az életének. „Amit a neten talál egy gyerek, azt önmagában nem lehet felelőssé tenni a későbbi tetteiért” – magyarázza a szakember. – „Az egyénnek szabad akarata van, eldöntheti, hogy megfogadjon-e bizonyos tanácsokat vagy sem, megtegyen bizonyos dolgokat vagy sem. Ha egy embert megkeresek, és elkezdem azzal bombázni, hogy csúnya, terhére van a környezetének, senki sem szereti, és ölje meg magát, tehát ha az öngyilkosság vágyának kialakulásában szerepem van, akkor az minősülhet zaklatásnak, tehát lehet bűncselekmény. Ellenben aki egy fórumon öngyilkossági tippeket osztogat, az olyan, mintha egy gyereknek azt javasolnám, hogy töltsön fel magáról képeket ide és ide, ahol majd pedofil bácsik nézegethetik – ettől (jogi értelemben) én még nem követem el a bűncselekményt magát.” És még ha – a magyar törvények értelmében – egyértelmű is egy honlap üzemeltetőjének a felelőssége, büntethetősége attól (is) függ, hogy milyen szervert használ: ha egy olyan országból (például USA) működteti az oldalt, ahol nem bűncselekmény az öngyilkosságban való közreműködés, akkor nagy valószínűséggel nem lehet felelősségre vonni. Ugyanakkor – a Japánból eredő, világszerte egyre gyakoribb – társas öngyilkosság esetén, ha az egyik fél túléli, ellene jó eséllyel indul eljárás a másik halálának ügyében – a tény, hogy ő is meg akart halni, nem enyhítő körülmény.

Felkavaró tartalmuk, elképesztő öngyilkossági tanácsaik és morbid társkeresésük mellett az öngyilkossággal foglalkozó fórumok adott esetben meg is menthetik látogatóik életét. Egyesült államokbeli kutatók azt találták, hogy ezeken az oldalakon olyan közösségek is szerveződnek, ahol a közös beszélgetésből, a problémáik megosztásából jönnek rá, hogy mekkora botorság lenne az öngyilkosság, és le is beszélik róla egymást – magyarázza Parti Katalin.  A szakértő szerint ha nem lennének ilyen fórumok, akkor az öngyilkosságot fontolgatóknak esélyük sem lenne hasonló cipőben járó emberekkel megismerkedni, és rájönni, hogy nincsenek egyedül; ha csak a magány és az elkeseredettség érzete veszi körül őket, akkor valószínűleg tényleg próbálkoznának az öngyilkossággal. Ezt az elméletet erősíti meg annak a fiatal fiúnak a bejegyzése, aki megannyi öngyilkossági tippet gyűjtött be a már idézett oldalon, majd így összegezte tapasztalatait: „Már 4-szer próbálkoztam öngyilokkal, de mai írásomból sejthetően eddig sikertelenül. (…) Biztos, ami biztos, némi erős alkoholt is vettem, az még szinte 50%-kal növeli az esélyeimet. Viszont ami hihetetlen, hogy most, amikor már minden a rendelkezésemre áll, hirtelen olyan erőre kaptam, amilyenre már nagyon rég nem. Hirtelen a depresszív kedvem, a nonstop szorongáson, az agyam állandó zakatolása is elmúlt. Nem értem, mi történik…”  

Egy öngyilkosságnál több dolog együttes hatásáról van szó: nem lehet csak az internetes tartalmakat, csak a tippeket adó fórumozókat, vagy csak az öngyilkosságban szintén részt vevő társat hibáztatni – mondja az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa –, a környezet, a szülők felelőssége minden esetben nagyon fontos; egy szülőnek (elvileg) látnia kell, ha a gyereke nincs jól, és illik vele elbeszélgetnie a problémáiról. A biztonságos, egészséges családi háttér mindennél fontosabb.