– Anikó, nem volt önben késztetés, hogy bűvészt faragjon a fiából?
Ungár Anikó: Gáboron egészen kicsi korától kezdve látszott, hogy színpadon a helye, mert – ugyanúgy, mint én kislányként – sokat produkálta magát. Az édesanyám mindig mondogatta: „Tiszta Anikó ez a fiú!” Tanult bűvészkedni, a legközelebbi kollégámtól, aki régóta részt vesz a műsoraim összeállításában. Egyáltalán nem vagyok a híve annak, hogy egy szülő ráerőszakolja a gyerekére a saját szakmáját vagy a meg nem valósított álmait.
Baronits Gábor: Kipróbáltam a bűvészkedést és zenéltem is, szaxofonon játszom, mint az édesapám. Szerettem volna belelátni a szüleim világába, de nem akartam ugyanazt csinálni, mint ők. Az, amit elértek a saját szakmájukban, az a csúcsok csúcsa. Talán én is elérhettem volna ugyanazt, de mindig az árnyékukban maradtam volna. Ezt nem akartam. Tetszett a színpad világa, ezért én is színpadi foglalkozást kerestem, nekem a színészet jutott.
U. A.: Kislány koromban színésznő szerettem volna lenni. Édesapám felfedezte, hogy van bennem vágy a színpad után és van kellő ügyességem az ő hobbijához, a bűvészethez. Ő jól ismert, tudta, hogy nagyon jó irányban indít el. A mai napig hálás vagyok neki ezért. Akárhányszor színpadra lépek, érzem, hogy ő is ott van velem.
– Gábor kapott anyai jó tanácsokat az előadói pályához?
B. G.: Nagyon önálló vagyok. Részben mert egyke vagyok. Részben mert hamar elvesztettem a papát. Tízévesen úgy kellett gondolkodnom, mintha felnőtt lennék. Olyan érzelmeket éltem meg, olyasmiken mentem keresztül, ami miatt most, huszonkét évesen érettebb vagyok a kortársaimnál. Sohasem kértem szakmai segítséget a mamától. Sőt a válogatásokon soha nem mondom el, hogy ő az édesanyám. Ez csak akkor derül ki, amikor szerződéskötésre kerül a sor és be kell írnom a nevét.
U. A.: Ez nekem nagyon imponál, tetszik, hogy ilyen önálló a fiam. Sőt! A bátorságot és a céltudatosságot, amivel az életét építi, én magam is szeretném megtanulni tőle. Azt hiszem, a gyerekeink egy fokkal mindig fejlettebbek, mint mi, hiszen idomulnak az új időkhöz.
| Baronits Zsolt, Ungár Anikó és fiuk, Gábor egy régi családi fotón (1989) |
– Ennek az önállósodásnak a része volt, hogy Gábor elköltözött otthonról?
U. A.: Amikor két éve, húszévesen aláírt a sorozathoz, úgy érezte, ha csak egy évre is szól a szerződése, ő akkor is megpróbálja, hogyan tud boldogulni egyedül.
B. G.: Most már bevallhatom, hogy akkor már terveztem, hogy külön költözöm. Amikor húszéves lettem, elhatároztam, hogy a színházi munkáim mellé vállalok egy nappali, „civil állást” és a keresetemből a saját lábamra állok. Pont kapóra jött a sorozatszerep. A mama eleinte marasztalni akart, végül abban maradtunk, hogy nem megyek messzire. Ötpercnyire lakom, a szomszéd kerületben.
– Mi volt a legnehezebb az önálló életben?
B. G. Lakást találni. Szerencsére igényes, jó ízlésű családban nőttem fel, nem volt mindegy, milyen a lakásom és a berendezése. Ehhez nagyon kellett a mama segítsége!
– Főzés, mosás, takarítás…
B. G.: Hát, volt olyan, hogy a hűtő üresen kongott. Ilyen mostanában nem nagyon fordul elő. A rend és a tisztaság sem mindig volt tökéletes, de azt mondom, inkább jöjjön hetente egy takarítónő pár ezer forintért, mint hogy nekem kelljen takarítanom. A számlák befizetését néha elfelejtem, de szerintem ezt a problémát minden fiatal ismeri.
U. A.: Amikor még egészen kicsi volt, két ételt megtanítottam neki főzni: a paprikás krumplit és a lecsót. Amikor nagyobb lett, már magától alkotott wokban ételeket, elleste, hogy mit csinálok a konyhában, és ő is megfőzte. Ebben is nagyon tehetséges szerintem.
B. G.: Azért jobb, ha a barátnőm főz…
| Gábor látszólag unja a pózolást velem, hiszen még nem róla szól, érdemtelennek érzi… |
– Milyen „anyós” Anikó? Könnyen elfogadta Lolát, Gábor barátnőjét?
U. A.: Nekem a jelenlegi a negyedik kapcsolatom. Amikor az egyik korábbinak nyolc év után vége lett, nagyon izgultam, hogy mit fog szólni a hírhez anyukám, aki jól kijött a párommal. Összeszedtem a bátorságom, és nagy nehezen elmondtam, hogy beleszerettem valaki másba. Mire az anyukám: „Jaj, mucikám, de jó, hogy végre vége!” Csodálkoztam, hogy soha jelét sem adta, hogy nem szíveli a páromat. „Én? Hát miért szóltam volna? Neked kellett vele élned!” El is határoztam, hogy én is így állok majd a gyerekem kapcsolataihoz. Akit Gábor szeret, azt elfogadom. Néha át szoktak jönni Lolával reggelizni, vagy elmegyünk hármasban színházba.
B. G.: Nem tipikus anya-fia viszony a miénk, inkább legjobb barátok vagyunk. De ha valami rossz történik, akkor megyek haza bánatosan, hogy megölelhessem a mamát egy kicsit. Ilyenkor újra kisfiú vagyok.
Névjegy
Ungár Anikó űvész
• Azt mondja, fiatalossága a géneknek köszönhető. Édesanyja az idén ünnepelte 100. születésnapját, és évtizedeket letagadhatna.
• Az 1965-ös Ki mit tud?-on ismerte meg az ország, 16 évesen.
• Szakmai díjak mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét is megkapta.
• Tervei között szerepel egy színházi produkció Anger Zsolt rendezésében, amikor a színészek is varázsolnak majd.
Baronits Gábor színész
• Édesanyja Ungár Anikó, édesapja Baronits Zsolt, aki a Syrius együttes vezetője, menedzsere és szaxofonosa volt.
• 10 évesen vesztette el édesapját.
• A Jóban Rosszban című sorozatban Halász Kristóf szerepét alakítja. Játszik az IBS színpadon.
• Így vall barátnőjéről, az énekesnő Loláról: „Egy éve járunk. Remélem, már senki nem gondolja, hogy
pr-kapcsolat a miénk”.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Ungár Anikó és Baronits Gábor
- Tamással Sülve-főve
- De szép lampionok lógnak a lugasban!
- Már nem olyan jó, mint régen!
- Le szeretnék barnulni, anélkül hogy kiszáradna a bőröm!
- „Azt akarjuk, amit Kate visel!”
- Ki segít, ha dönteni kell?
- A mentorom mellettem áll
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!