Kislányként szívesen rajzoltam, és gyakran jelenítettem meg ruhákat is a rajzaimban. 16 évesen megkaptam az első varrógépemet a nagyszüleimtől és elkezdtem a magam örömére ruhákat varrni. A varrás, öltözéktervezés sokáig hobbi maradt, mert a tanulmányaimra koncentráltam. A divattervezés érdekelt ugyan, de a nyelvtagozatos gimnázium után szinte természetesen adódott, hogy előbb idegenforgalmi szakra, majd a Közgazdaság-tudományi Egyetemen nemzetközi kapcsolatok szakra felvételizzem. Az egyetem után évekig az államigazgatásban dolgoztam. A gazdasági tárcánál nemzetközi kapcsolatokkal foglalkoztam, majd a Miniszterelnöki Hivatal volt az utolsó állomásom.
Ugrás a bizonytalanságba
Nagyon izgalmas, érdekes, nagy kihívást jelentő munkám volt, és szépen ívelt felfelé a pályám. Közben mindvégig festegettem, terveztem, varrtam magamnak, a vágy pedig egyre jobban erősödött bennem, hogy kreatívabb legyen a munkám, hogy a két kezemmel is létrehozhassak valamit. Úgy gondoltam, talán még nem túl késő megtanulni egy új szakmát és hivatásszerűen foglalkozni a tervezéssel. Nagy ugrás volt ez a bizonytalanságba, de mind a családom, mind a barátaim egyértelműen mellettem álltak és támogattak. Felvettek a Krea Kortárs Művészeti Iskola divattervező szakára, ahol most szeptembertől leszek harmadéves. Furcsa volt újra visszaülni az iskolapadba. A legnagyobb felismerés az volt, hogy nem elég a tehetség, de a hit és szakmai alázat legalább annyira fontos. Az első visszajelzések, eredmények azonban megerősítettek, hogy jó úton haladok.
A Romlás virága
Amikor meghallottam a Triumph versenyfelhívását, nagyon izgalmas feladatnak találtam (korábban soha nem próbáltam a fehérnemű-tervezést), mert a legnőiesebb ruhadarabról van szó, ugyanakkor csak nagyon kevesek láthatják egy nőn, csak az, aki nagyon közel áll hozzá. Kihívást jelentett megfogalmazni azt, hogy mit jelent számunkra a nőiesség. Fontos volt, hogy a tervhez valamiféle gondolatiság és koncepció is kapcsolódjon. Rátaláltam Baudelaire Mindenestül című versére a Romlás virágai című kötetből, amely a fehérnemű nevét is adta (Les Fleurs du Mal). A vers fő kérdése, hogy egy nőben melyik rész, melyik tag a legszebb, a válasz pedig az, hogy nem érdemes egyetlen részletet dicsérni, mert a nő egésze az, amit őt széppé teszi, valamint a benne élő harmónia. Szeretem a szimbolizmust az irodalomban, és jó ötletnek tartottam ötvözni egy férfi, a költő elképzeléseit és az én gondolataimat a női szépségről. A „teste finomabbszálú hímzés” és a „sötét és rózsaszín tagok” versrészletek jó képet adtak, amelyek visszaadhatóak voltak a tervezés során.
Érdemes volt belevágnom
A verseny előtt abban gondolkodtam, hogy később esetleg saját márkát alapítok majd. A verseny alatt tapasztalt professzionalizmus azonban nagyon megtetszett nekem. Azt hiszem, hogy egy nagy márkánál dolgozni szintén izgalmas lehet.
|
|
|
Ezért lett a fehérnemű púderszínű, halvány rózsaszínes árnyalatú, fekete díszítéssel. Szerettem volna egyesíteni a hagyományos fűzőkészítési technológiát valami újjal, innovatívval. Készítettem ugyan vázlatokat, de nem tudtam pontosan, hogyan fog kinézni a fehérnemű, amíg kész nem lett teljesen, hiszen hatvan-hetven százalékban kézi munkával készült.
Előbb megcsináltam a fűzőalapot: kiválasztottam az árnyalatban megfelelő elasztikus tüllanyagot, ebből készítettem egy bodyt. Megkerestem hozzá a fekete kellékeket, halcsontot, lószőrt, amit a merevítésre használtam, és azt a fekete hímzőfonalat, amivel díszítettem. Az alapfehérneműt egy szabászbabán készítettem, elkezdtem játszani az egymást keresztező hímzőszálakkal. Kettős célom volt: egyrészt hogy optikailag karcsúsítson, másrészt, hogy esztétikailag tetszetős mintát, díszítést hozzak létre.
Lily Cole mutatta be a győztes fehérneműt
| Fotó: triumph.com |
A döntőn a győztes kihirdetése előtt tízen álltunk a színpadon, előbb a harmadik helyezettet szólították, egy román lányt, majd egy török versenyzőt. Ekkor átfutott a fejemen a gondolat, hogy egy nemzetközi vállalat, amely nagyon erős a Távol-Keleten és Nyugat-Európában, vajon megteszi-e azt, hogy az összes díjazottja keletről, illetve Kelet-Európából származzon. Amikor az est moderátora kihúzta a nevet a borítékból, és láthatóvá vált, hogy egy B betűvel kezdődő névről van szó, már nagyon dobogott a szívem, úristen!, gondoltam, ez akár én is lehetek. Innentől úgy zajlott az este, mint egy álom. Az egyik zsűritag Lily Cole brit szupermodell és színésznő volt. Amikor kimondták a nevem, megjelent a színpadon az általam tervezett fehérneműben. Nagyon örültem, hogy szép volt benne és illett az alakjára.
A nyeremény részét képezi, hogy a szükséges átalakítások után elkészítik és forgalmazzák a fehérneműt. Körülbelül egyéves munka áll előttünk. Most az a feladatom, hogy vázlatokat készítsek, hogyan tudnám elképzelni a munkám kereskedelmi forgalomba hozható darabként. Ezeket eljuttatják a cég hongkongi tervezőcsapatához, akikhez a verseny másnapján a fehérneműt is elküldték. Szeptemberben fogok velük találkozni Németországban, ahol bemutatják az anyagmintákat és tervjavaslatokat. A fehérnemű várhatóan jövő nyáron, legkésőbb szeptemberben kerül a boltokba.
Érdemes volt
A verseny előtt abban gondolkodtam, hogy később esetleg saját márkát alapítok majd. A verseny alatt tapasztalt professzionalizmus azonban nagyon megtetszett nekem. Azt hiszem, hogy egy nagy márkánál dolgozni szintén izgalmas lehet.
A Triumph-díj hab a tortán, óriási lehetőséget ad és azt bizonyítja, hogy érdemes volt belevágnom és hinni a B tervemben.