Made in China

„Háromévesen szerettem bele Kínába, szüleim munkája miatt két évig Pekingben éltünk. Annak ellenére, hogy akkor összesen három szót tudtam kínaiul, a város, a hangulat úgy maradt meg bennem, mint egy varázslatos mese, és elhatároztam, egyszer még visszatérek” – kezdi történetét Viktória. A Külkereskedelmi Főiskolán után belevetette magát a kínai, pontosabban a mandarin nyelvbe, és ösztöndíjat nyert egy pekingi egyetemre. Mint mondja, azokban az években már látszottak a változások eredményei, más épületek, más illatok fogadták, mégis újra felébredt benne a régi, gyerekkori mesés érzés. „Az volt életem egyik legjobb éve – folytatja –, lelkes voltam, a kínai emberek pedig kedvesek, segítőkészek, és nagyon pozitívan álltak a nyugatról jött külföldiekhez. Márpedig én ott nem kelet-európai voltam, ott mindenki nyugati, aki tőlük nyugatra esik, az oroszok és a törökök is. Amikor hazajöttem, beiratkoztam a Keleti Nyelvek Iskolájába, mert nem szerettem volna elfelejteni kínaiul.”
 
Ki tud többet Kínáról?

A Hanyu Qiao (Kínai Híd) nevű versenyt minden évben megrendezik, a jelentkezők bizonyíthatják, mennyire jártasak a kínai nyelvben, történelemben, kultúrában. Viki két évvel ezelőtt megnyerte a magyarországi fordulót, így részt vehetett a Kínában megrendezett nemzetközi versenyen, amit tévénézők milliói követtek. Másfél hónapig tartott a műsorfolyam, és a feszített tempójú verseny. Több mint százan versenyeztek, minden lépésüket kamerák vették, még a városnézéseken és kirándulásokon is, állandóan interjúkat adtak, közben pedig készültek a különböző produkciókra. Talán különösnek tűnik, de annak ellenére, hogy ez alapvetően egy nyelvi verseny, a döntőkben többféle műsorszámmal kellett fellépniük. Viki szerepelt több rövid színdarabban, énekelt kínaiul, új-zélandi társával egy operából adtak elő részleteket, sőt még rappelnie is kellett.  A műsor nézettsége nagyon magas volt, ezért amikor megjelentek az utcán, az emberek tapsoltak, fotóztak. Erre persze egyikük sem számított. Viki második díjat kapott a versenyen, s még egy különdíjat is, amivel újabb kínai ösztöndíj járt. Így maradhatott Pekingben. Ezután több beszélgetős műsorba meghívták vendégként, és sokszor kérték, hogy adjon elő dalokat, színdarabrészleteket. Viki tévés szerepléseiről így beszél: „Mindig is szerettem énekelni, szerepelni, ezért örömmel vettem ezeket a lehetőségeket. Kínában egy régi álmom vált valóra azzal, hogy a hobbimból karrier lett.”

A keleti média világa

Kontinensnyi ország, óriási a közönség, és rengeteg a médiából ismert arc. Bár keresik a képernyőképes külföldieket, mégis nagyon ritka, hogy valaki hosszabb ideig megmaradjon egy műsorban. Viki az utóbbi hónapokban azonban hetente négy-öt napot forgat reggel tíztől éjfélig. Állandó műsorának címét úgy fordíthatnánk: Kelet és Nyugat. Minden adásban két külföldi vendéggel beszélget kultúrákról, szokásokról, hagyományokról. Emellett gálaműsorok, rendezvények arca is, nemcsak a műsorszámokat konferálja, hanem beszélget a fellépőkkel és persze énekel is. A Kínai Híd versenyt követően Vikinek az egyetem, a tanulmányai voltak a legfontosabbak, de most, hogy beindult az ázsiai médiakarrier, újra felismerik az utcán. „Hosszabb távra tervezek, de úgy érzem, lesz egy nap, amikor visszaköltözöm Magyarországra. Addig is szeretnék szakmailag fejlődni, más típusú műsorokban is dolgozni, illetve még többet megtudni a kínai kultúráról.”
 
Sohasem pihenő város

Pekingben borzasztóan magasak az ingatlanárak, a lakásbérlés is drága, de az étkezés és a szolgáltatások jobbára olcsók. És nagyon jók: fodrászhoz menni felér egy wellness-délutánnal. A hajmosónál nem szék van, hanem ágy, megkínálnak frissítővel, amíg a mester rendbe teszi a frizurát, sok helyen megmasszírozzák a vendég fejét, karját. Akadnak helyek, ahol a vendég ott is aludhat, ha hazamenni nincs kedve, vagy nincs ideje átutazni az óriási városon. A média a kínai megapoliszokat szinte behálózta már, az új toronyházszerű lakóépületekben olykor a liftekben is megy a tévé. Már klisé: Pekingben a Tienanmen tér az utolsó olyan hely, amely még felvonultatja a kommunizmus kulisszáit. Kína ma a gyarapodás lázában élő kemény piacgazdaság, s a nagyvárosok lakói öltözködésben, kütyükben és szórakozási formákban is követik a nemzetközi trendeket. Arról nem szólva, hogy a trendformáló holmik nagy részét itt állítják elő.
Viki szerencsésnek tartja magát, mert a Pekingben élő magyarok és külföldiek egyaránt összetartó kis közösséget alkotnak, de barátai között számos kínai fiatal is akad. „Szeretem ezt a sokszínűséget, de párkapcsolatot nem könnyű itt kialakítani. A kínai fiúk vagy túl bátortalanok, vagy túl rámenősek, a külföldiek pedig általában nem töltenek többet az országban, mint egy-két év. Szeretek itt élni, de hiányzik Magyarország; az itthoni ízek, a családom, a barátaim, a budapesti épületek. Meg persze a cipővásárlás. Negyvenegyes lábam van, ekkora cipőt csak itthon kapok.”

SAJÁT NEVELÉS
Kína, mint a nagyhatalmak általában, többnyire önmagára figyel, és saját sztárokat nevel ki magának. A nyugati hírességek nemigen érdeklik, a Nyugatot pedig hidegen hagyják a kínaiak kedvencei. Kínán túl szinte ismeretlen például a 34 éves színésznő, Zhou Xunt, aki 2000-ben megnyerte a legjobb színésznő címet a Párizsi Filmfesztiválon, hazájában számos díjjal büszkélkedhet, és helyi szupersztárnak számít.

A MÁSOLAT
A legnagyobb kínai sporthős ma Yao Ming, az amerikai kosárlabda-bajnokság sztárja. Saját ruházati márkája van. A helyi vicc szerint, ha nem megy jól Yao cége, csak azért lehet, mert aki akart egy kínai másolatot a center mezéből, már rég vett belőle egyet. Mielőtt Yao piacra dobta volna az eredetiket.

CSAK SEMMI SZÓRAKOZÁS!
A rádióval, filmmel és televízióval foglalkozó kínai főhivatal áprilisban levetette a képernyőről az időutazásos sorozatokat és filmeket, májustól pedig a romantikus szappanoperákat, bűnügyi és kémsorozatokat is. Mostantól csak heti három alkalommal, délután 5 és este 10 között adhatnak a helyi műholdas csatornák egyéb szórakoztató műsorokat.

NEM ÉRDEKESEK A MÁS SZÍNŰ SZTÁROK
Az amerikai tévésorozatok nézettségének elemzése azt mutatja, hogy a fehér és színes bőrű nézők egészen más műsorokat néznek, és alapvetően nem kíváncsiak egymás sztárjaira. Az 1999-es kutatásban a Frasier – a dumagép, a Vészhelyzet és a Jóbarátok végzett az első három helyen a fehér nézők körében, míg a színes bőrűeknél ezek a 105., 22. és 122. helyen voltak.

A LEGHÍRESEBB TAJVANI
Ang Lee 2005-ben Oscar-díjat kapott a Túl a barátságon (Brokeback Mountain) című filmjéért, amelynek a férfiszerelem volt a témája. A tajvani–amerikai filmrendező nevéhez fűződik még az Értelem és érzelem, a Tigris és sárkány, valamint a Hulk is.

REGIONÁLIS SZUPERSZTÁROK
Japán, Kína, Korea, Hongkong és Tajvan közös szupersztárja a japán születésű tajvani-kínai Takeshi Kaneshiro, Ázsia Brad Pittje. De Kínának megvannak a „saját nevelésű” hírességei is, mint például Lang Lang,  nemzetközi hírű zongorista.

KIRŐL ÁLMODIK A KÍNAI LÁNY?
A Meteor Garden című tajvani tévésorozat sztárja és az F4 fiúbanda énekese, Jerry Yan végzett magasan az első helyen azon az internetes szavazáson, amelyen arról nyilatkozott 55 ezer kínai fiatal hölgy, hogy melyik híres férfival szeretne leginkább ágyba bújni. Második helyen a kínai popzene szupersztárja, Show Luo végzett, a dobogó harmadik helyét pedig a modellből színésszé és énekessé avanzsált Ming Dao foglalta el. A győztesek fotóit elnézve az az érzésünk támad, a kínai tinédzser lányok nem sokban különböznek nyugati társaiktól, akik szintén a lágy, feminin arcvonásokkal megáldott férfiakat részesítik előnyben.