Lepény a határon

Marton Levente | 2011. Augusztus 17.
A franciák híres lepénye tulajdonképpen a legyőzöttek bosszúja. A német gyökerű quiche lorraine a hányatott sorsú Elzász és Lotaringia vidékéről lépett az összfrancia gasztronómia asztalára. Arról a vidékről származik, amely hosszú időn keresztül hol német, hol francia fennhatóság alatt állt, mígnem a franciák megnyerték a játékot, az övék lett Lotaringia meg a lepény. Nem jó birodalmak között feküdni, különösen, ha ilyen finomságokat sütnek ezeken a területeken. Könnyen lehet, hogy a háborúskodás a lepény birtoklásáért folyt…

Pedig a quiche lorraine kevés hozzávalóból tevődik össze – omlós tészta sok vajjal, tejföl/tejszín, tojás és sonka –, de azok olyan harmóniában és olvadó szeretetben fogják egymás kezét, amilyent csak a viktoriánus romantikus regények írónői képesek elképzelni – könyveik utolsó oldalaira.
 
A quiche lorraine-ről sokan tudni vélik, hogy Nancy városából származik, akárcsak a madeleine – jó város lehet az a Nancy… –, s ma már a lepények első számú reprezentánsa, sok-sok variációval. Gyakorlatilag mindennel elkészíthető, ami ehető, és az eredmény minden esetben garantáltan ízletes, ezért főzés kiváltotta pánikrohamok kezelésére kiválóan alkalmas, mivel a gyógyító sikerélmény azonnal bekövetkezik. A quiche lelke a tejszínes-tojásos szósz, amely krémes bélést képez minden belevaló körül. Az eredetileg vasserpenyőben sütött quiche mostanában inkább hullámos szélű tortaformában készül, s jó, ha olyat választunk, amelyiknek kivehető az alja, különben nehéz kibűvészkedni a lepényt.
A francia receptek mindig créme fraiche-t írnak elő, ami nálunk nem mindennapi, de egy kevés tejföllel összekevert tejszínnel elég jól hamisítható. Sajt nem kell a quiche lorraine-be, de ha teszünk bele, csak annyi történik, hogy esetleg még jobban ízlik, és nem lotaringiai, hanem elzászi lepényt készítettünk.

                                                                       Quiche lorraine

Tésztához:

Töltelék:

1. A tészta hozzávalóiból gyorsan omlós tésztát gyúrunk, hogy a vaj ne olvadjon fel, és a tészta tényleg omlós legyen. Forgókéses robotgépben a legjobb elkészíteni: a gép tálját és kését tegyük fél órára a hűtőszekrénybe, aztán szórjunk bele mindent, és gyorsan pörgessük tésztagolyóvá. Fóliázzuk le, és tegyük a hűtőbe fél órára.

2. A sonkát vagy húsos szalonnát vágjuk emberes kockákra, és nagyon jót tesz neki a következő lépés, amelyet a legtöbb recept kispórol: dobjuk 5 percre forrásban lévő vízbe. Ez kiszívja a fölösleges sót, és megpuhítja az elég kemény sonkát. A quiche lorraine ugyanis igazi füstölt sonkával készül, amely a többhavi érés során megkeményedik.

3. A sütőt melegítsük elő 200 fokra. A tésztával béleljünk ki egy 22-24 cm-es formát, tegyünk rá alufóliát, szórjunk rá szárazbabot, és vaksütéssel süssük 10-12 percig. A sonkát kicsit pirítsuk meg forró vajon, majd osszuk el az elősütött tésztán. Ha sajtot használunk, most szórjuk a húskockákra.

4. A tejszínt, a tejfölt és a tojásokat verjük fel, ízesítsük sóval, borssal, öntsük a formába, és ugyanazon a hőmérsékleten süssük 30-35 percig.

 

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!

 

 

 

Exit mobile version