Csak szobatiszta alkalmazottat fogadnak az irodaházak

Lola úttörőnek számít, ő aztán igazán tudna mesélni a magyar munkahelyekről. Kutyaszemmel. Lola ugyanis egy mopsz, egyike az első állatoknak, akiknek megengedték, hogy elkísérje gazdáját és a munkában is vele legyen. A Loffice (közösségi iroda Budapesten) Lola „második munkahelye”, gazdáját, Editet előző helyére is mindig elkísérte. Most, a nagy melegben leginkább csak pihen, figyeli a társaságot, néha tesz egy-két tiszteletkört, begyűjti a simogatásokat: egy-egy pillanatra a legszigorúbb munkatárs is gyerekké változik. „Őt és Lujzit (a másik eb) is nagyon megviseli a hőség. Amúgy le sem lehet állítani őket – mondja Kata, az iroda vezetője, mintha csak a saját állatairól beszélne. – Lujzi még be sem jött ma, de biztosan csak késik. Legalább négy napot a héten bent tölt. A 11-es út szélén találtuk, egy fekete zacskóban. A farkát levágták, a botoktól és a zacskóktól nagyon fél, amúgy egy tündér.”

Hörcsög miatt perelt az ügyfél

Az ebek tisztelettudó munkatársak, Lola például mindig jelez, ha éhes vagy szomjas, és kimegy, ha dolgát kell végeznie. Mindenkinek gondosan fel kell írnia, ha valamit soron kívül ad enni az állatoknak, és a gazdik otthon levonják a vacsoraadagból. A két állandó „kollégán” kívül időnként jönnek alkalmi külsősök is; külföldiek és magyarok a környező irodákból egyaránt tudják, hogy itt jó helye van a kedvencüknek. „Leginkább kutyákat bíznak ránk, de volt már egy nyulunk is, négy hónapig. Hát ő mondjuk macerás volt, megrágott, szétcincált mindent, folyton pótolni kellett a zsinórokat, javítani a falakat, aztán végül egy telephelyre vitte a gazdája, ott azért csak jobb neki” – mondja Kata, aki szerint az állatokra még nem panaszkodott senki, főként mivel jót tesznek a hangulatnak. A befogadásnak persze itt is feltétele, hogy a jelentkező „tudjon viselkedni” és legyen szobatiszta, amúgy még az igazán állatbarát Loffice-ban sincs helye.

Nem mindegy persze, hogy milyen típusú munkahelyről beszélünk. Senki sem lát szívesen állatot egy orvosi rendelőben vagy egy kórházban, de ideális hely lehet egy könyvtár, ahol senki sem bánja, ha egy kutyus teszi barátságosabbá a légkört, de gyakran lehet találkozni teknőssel, halakkal is, és van olyan iskolai könyvtár is, ahol patkányt tartottak. Egy bankban vagy biztosítónál ugyanakkor nehezen képzelhető el, hogy a szigorú tárgyalások közepette az ügyfelek ölébe ugrik egy cica, vagy hogy mókuskerekével játszó hörcsög vonja el a figyelmet. Anna és Tünde nagy díszhalmániások, korábban az őrületbe kergették a főnöküket, hogy engedjen be akváriumot az irodába. „Mindig újra és újra beadtam a derekamat, volt itt hörcsög, akvárium sügérekkel, macska is. De mindig jöttek a gondok. Egyik partnerünk perrel fenyegetett, hogy a mi hörcsögünktől kapott fertőzést, a másik kolléga pedig allergiára panaszkodott. A legnagyobb baj az akváriumokkal volt, a lelkesedés ugyanis az első hónapokig tartott, utána pedig már senkinek nem volt kedve takarítani. Bűzlött az egész iroda, áradt a poshadt vízszag, úgy pedig elég kínos fogadni az ügyfeleket” – meséli Németh Péter, a CLB Biztosítási Alkusz egyik vezetője. Ő ma már íratlan szabályban ugyan, de bevezette, hogy állatoknak nincs helye az irodában. „Szeretem az állatokat, a cégünk évek óta aranyfokozatú támogatója Lajlának, az első mesterséges megtermékenyítéssel született orrszarvúnak, de ez más. Eleinte persze vicces, hogy az ember feloldódik mellettük, játszik mondjuk egy kutyával negyedórát, az azonban nem, amikor egy-egy kolléga mást se csinál, vagy feláll a partner, és a kiskosztümöt ellepi a kutyaszőr. Hiába szeretném én is, ez itt nem megy” – mondja Péter, aki szerint egyébként a munkahelyek döntő része eleve olyan épületekben, irodaházakban van, ahol már a házirend is tiltja az állatok jelenlétét.

Két láb jó, négy láb rossz

A Kirowski kommunikációs ügynökségnél például folyamatosan volt egy-két kutya a cégnél, ám mióta új helyre költöztek, a kedvenceknek nem volt maradásuk. „Az új helyen padlószőnyeg van, a helyiségek kialakítása, berendezése sem engedi, hogy háziállatot tartsunk, de már a közös portán sem jutnánk túl, ha kutyával, cicával vagy mondjuk egy tengerimalaccal a hónunk alatt érkeznénk” – meséli Zoli.

Az állatvédők szerint viszont kár, hogy így van, az állatoknak ugyanis igenis jó, ha emberek között vannak és ha az alkalmazottak behozhatják a kutyáikat, szívesebben túlóráznak, nem aggódnak, hogy mi lehet az állattal, le kéne vinni sétálni…  „A kutya kimondottan társfüggő, a legnagyobb öröm és boldogság számára, ha minél több időt tölthet a gazdája közelében. Rég megdőlt az a tévhit is, hogy lakásban tartani kutyát az állatkínzás. Nem törődni vele, magára hagyni, az az” – mondja Árkosi József, állatvédelmi szakember. De együtt dolgozni a kutyával? „Ésszerű keretek között. Nem biztos, hogy egy kaukázusi juhásszal kell besétálnunk a belvárosi irodába, hogy mindenki frászt kapjon. Kizáró ok lehet, ha egy munkatárs allergiás vagy fél a kutyáktól. Az állat pedig ismerje az alapvető parancsokat, legyen bármikor »behívható«, és tudjon helyben maradni, ha kell – mondja a szakértő –, egy kaukázusi például már néhány óra után a sajátjaként őrizhet egy területet, ami egy munkahelyen enyhén szólva nem szerencsés. A többi állat nem tudja beazonosítani a gazdit, nekik a gondoskodás a fontos, s kimondottan közösségformáló szerepük lehet” – véli a szakember, aki egyedül a macskákat tartaná távol a munkahelyektől. „Ők ugyanis alapvetően vadállatok, akik elviselik az ember közeledését, de nem a társaság, a közösség a természetes közegük.”