Anyu mostantól néha távol lesz

Árvai Magdolna | 2011. Szeptember 14.
"Imádom a kisfiamat, de fél év után azt éreztem, megőrülök. Nem bírtam a bezártságot, a monoton napokat, hogy nem nyüzsögnek körülöttem, nem intézkedhetek, mint a születése előtt. Nyolc hónapos volt, amikor elkezdtem félállásban dolgozni. Most, két hónappal később, gyötrődöm: milyen anya vagyok én? Idegenre bíztam, napi hat órára! Hol a határ, mi a helyes út?" (Részlet egy 34 éves anya leveléből)

A jutalom jár!

Az egészen kicsi gyerek is megtanulja, olykor távol kell lennie az édesanyjától. A nagyobbak pedig megértik, elfogadják. A gyermekpszichológus szerint – két-három éves korban – jó, ha az anya a munkából való hazatéréskor valamivel megjutalmazza a gyerekét, hogy érezze, tudja: elment, dolga volt, de én nagyon fontos vagyok neki. A jutalom lehet egy gyümölcs, egy édesség, egy apró játék éppúgy, mint egy dal, egy plusz mese, vagy hancúrozás, esetleg séta. Az anya leleményességén, figyelmén múlik.

A kismamáknak alig 10 százaléka megy vissza dolgozni a gyerek 3 éves  kora előtt

A gyermekvállalásra legtöbben fölkészülnek, és előre eltervezik, mennyi ideig vonják ki magukat a munkából. Tudják, hogy a kiesett idő milyen változásokat okoz a karrierépítésben, az anyagi helyzet alakulásában, és ezt vállalják. Van, aki azt is kitalálja, miként osztja majd be az idejét, mennyire támaszkodik a nagyszülőkre. Ám az élet, a mindennapok valósága, a lélekben zajló változások átírhatják a tervet.

A jó szervezés

A kismamaság, az anyaság időszaka csodálatos. Régen a nők fő foglalatossága volt a gyermeknevelés, a család ellátása. Ám a világ, a gazdaság változik, ezzel a szerepek is, továbbá minden anya másképp éli meg az otthonlét időszakát. Mások a nevelési elvek, a célok, mint húsz éve, és az anya személyiségétől függ, szeret-e főállású kismama lenni, vagy neki és gyermekének is jobb, ha mielőbb visszatér a munkájához. Recept nincs. Általános érvényű tanácsok viszont vannak.

Jobbágy Mária és párja, Sinka Gábor három gyereket nevelnek. Az édesanya hétvégeken – péntek délután, szombat délelőtt – különböző rendszerességgel dolgozik.
– Minden szülés után néhány hét kihagyás után dolgoztam egy kicsit. Nem az anyagiak, vagy belső késztetés miatt, hanem azért, hogy életben tartsam a vállalkozásomat. Termek, kertek, lakások díszítését vállalom, rendezvényekre, esküvőkre. A kicsik napirendje nem borul föl, mert amikor elmegyek, jön a mama, a papa, és ott van Gábor. Engem pedig az a néhány óra feltölt, kikapcsol. A gyerekeim nem érzik a hiányomat, sokat tanulnak, megismerik, hogy nem csupán anyai, szülői szeretet létezik, hatnak az új, másfajta kötődések. A nagyszülők örülnek, ha hívom őket. És persze néha az apukának sem árt megtapasztalni, mit jelent három gyerek ellátása. Úgy gondolom, mindenki profitál a dologból. Nem érzem rossz anyának magam, mert péntek délután, szombat délelőtt távol vagyok. Amikor itthon vagyok, csak ők léteznek számomra.

A kapcsolati minta

A pszichológus, Merza Péter szerint a nő, mielőtt gyereket vállal, vessen számot, gondolja át, mit akar, mi a cél. Mert aki szül, annak a gyerek legyen az elsődleges és mindennél fontosabb!
„A fölkészült anyán is eluralkodhat az első időszakban a bizonytalanság: jól csinálom? Régen, míg generációk együtt éltek, az asszonyok átadták egymásnak a tudást, tapasztalatokat. Ma sok mama görcsöl, nem ritka a kiborulás sem. Márpedig ez nem jó, hiszen az első három-négy év huszonnégy órás figyelem, ami azonban hosszú távon megtérül. Az az anya, aki kimerült, akit fáraszt a gyereke, nem tudja jól átadni az érzelmeket, érzéseket, szabályokat. A gyerek ezt megsínyli. A kapcsolati minta, az öröm-bánat feldolgozása, mind tanulandó, és a gyökerei ezekre az évekre nyúlnak vissza.”

Jó tanácsként a szakember azt javasolja, a szülő ne szorongjon, hogy oda a szabadsága. Döntse el, ki kiért van az adott időszakban. Akinek sikerül kimondania: most az anyaság az önmegvalósításom, a gyerekem a fontos, az jó úton jár. Aki túl hamar másra bízza a kicsit, az hárít, bizonyos tekintetben éretlen az anyaságra.
Az a kismama, aki a gyed, a gyes alatt attól retteg, hogy kirúgják, ha otthon marad, jobb, ha munkába áll, mert nem tud tökéletes anya lenni. Azonban fél évet ő is bírjon ki! Ennyire mindenképp szüksége van a babának, az anyának. A szoptatás, az első fél év meghatározó, ennyi munkából való kimaradással mindenki nyer, még a munkáltató is, hiszen nem egy olyan dolgozó tér vissza, akinek minden gondolata a gyereke. Ha viszont a munkába állás belső kényszer, ha az anyának az önmegvalósításához, a korábban tanultak kamatoztatásához kell, akkor menjen! Jobb lesz a gyerekének, és neki is.
„Egyet azonban nem szabad elfelejteni, a háttér, a megszokott rend biztosítását. Ha a környezet ugyanaz marad, a megszokott arcok veszik körül a kicsit, s nem borul föl a napirendje, kiegyensúlyozott marad. Nem éli meg veszteségként, és úgy profitál belőle, hogy az együtt töltött időben érzi, ő a legfontosabb. Vagy-is megteremtődik az egyensúly” – teszi hozzá Merza Péter.

Bűntudatból indulat

A kismama munkába állásának persze vannak veszélyei is. A túlkompenzálás, a túlkényeztetés, az állandó bűntudat és aggódás árt. Egy gyerek ezt megérzi. A bűntudatból, szorongásból előbb-utóbb indulat lehet, ami az egész családnak rossz. Ám aki figyel, kitapasztalja a gyereke életritmusát, a ciklusokat, és ahhoz igazítja a szabadon felhasználható időt, a munkát, az nyer.
– Ma rutinos, jövő-menő anya vagyok – meséli Horvát Dóra joghallgató. – A lányom az egyetemi évek alatt született, nehéz volt a vizsgák időszaka, hiszen ott kellett hagyni néhány hónaposan fél napra, és ez bántott. De a nagyival, a barátnőkkel megoldottuk. Nem cipeltük sehova, otthon volt, és túlélte. Másfél évesen pedig egész délelőttöket aludt át az előadóteremben. Most a fiam féléves, és én nyelvvizsgára készülök, a diplomamunkámat írom. Néha mondom is, ha ilyen ügyesen szervezek mindent, ahogy a gyereknevelést, soha nem lesz gondom. Engem a gyerekeim tanítottak meg arra, hogy kétféle idő létezik. Az egyik csak az övék, és van egy másik, amikor alszanak, játszanak, nagymamáznak, az apjukkal vannak; az az enyém. Tehát a saját időmet kell maximálisan kihasználni, és akkor nincs gond.

Szükség van feltöltődésre

„A gyermekét nevelő anyának is jár a szabadidő, amikor azt csinál, amit szeret, ami feltölti. Ez teste, lelke egészségéhez egyaránt fontos! Ha nem megy vissza nyolc órában dolgozni, akkor is jó, ha a baba féléves kora után kap a családtól heti egy-két alkalommal néhány szabad órát, egy délutánt. A nagyszülők örömmel vállalják a babát, a mamának pedig jót tesz a kikapcsolódás, ami lehet séta, torna, fodrász, barátnőkkel való csevegés, esetleg néhány órás munkavállalás, ami boldoggá teszi őket.”

 

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!

 

 

 

Exit mobile version