„Feleségem viselkedését – és a helyzetet – szeretném, ha értékelné ötéves gyermekünk fejlődése szempontjából. Kedvesem a szülés óta már inkább csak a fiunkra összpontosít. Mindketten dolgozunk, vállalkozók vagyunk. Ő nagy szorgalommal, érdeklődéssel több gyereknevelésről szóló könyvet olvasott el az első két évben. Azóta fokozatosan áttért lapjuk hasonló témájú cikkeire. Ezekre hivatkozik is alkalmasint. Jól adaptál gondolatokat, de néha az elemzéseket átfogóbban értelmezi, mint azt a szerző gondolhatta. Ebből aztán van is vitánk néha. A jelentősebb véleménykülönbség az altatásból van. Az óvónővel beszéltünk mintegy egy-másfél éve. Ő tanácsolta, hogy az addigi együtt elalvásukat és alvásukat fokozatosan szüntesse meg.
Ő megértette és el is jutott addig, hogy fiunk keze fogásával elaludt, sőt párszor teljesen egyedül is. Persze jöttek a betegségek és az »anyaszívdobbanás közelsége gyógymód« visszarendezte az életünket. Ez a többéves gyakorlat a párkapcsolatunkra is negatívan hatott, már az, hogy nem együtt töltöttük az este végét, és hogy nem együtt aludtunk el. Egy barátnője tapasztalása megragadt a fejében, hogy mikor megérik a helyzet, a gyerek szól majd: »egyedül szeretnék aludni«. És ha csak tízévesen következik ez be? Nem találom helyes elgondolásnak, és azt sem, hogy szerelmespárszerű testi kontaktust (nem erotikust) látok, amikor benézek hozzájuk a gyerekszobába, mikor alszanak.
Reggelente gyakran anyján fekve látom fiamat és beszélgetnek. És amikor a reggeli puszit kiosztanám nekik, csak anyjának tudom. Fiam elfordul. Ha hárman fekszünk, fiunk többnyire úgy fogadja ezt el, ha anyja fekszik középen. Mintha kilógnék a családból. Nem foglalkozom annyit a gyerekkel, mint a feleségem. Lassacskán nő a szerepem a fiús mozgásos játékok megjelenésével. Itt tartunk. Mi a véleménye?”
Másról van szó?
Gyakran fordul elő, hogy a gyerek körül felmerülő gondok szülők közötti feszültséget, nézeteltérést jeleznek. Ilyenkor valójában arra volna szükség, hogy a szülők egymás közötti nyílt beszélgetésben – ami mintha a magyar társadalomban egyelőre sajnálatosan ritka lenne – próbálják meg feltárni, hogy mi a közöttük lévő feszültség forrása. S ha ez nem sikerül, vegyék igénybe családsegítő szakember támogatását, közvetítését. (És ez: még ritkább.)
Az természetes, hogy az anyák a szülés után elsősorban gyerekük felé fordulnak, és hogy ilyenkor az apák „elhanyagoltnak” érzik magukat, sőt netán előtörhet a féltékenység is… De önöknél a szülés óta már öt év telt el!
Ha külön csak az altatási szokásokat vizsgáljuk, akkor persze helytálló az óvónő tanácsa is. Ha az anya – vagy az apa, vagy bárki – együtt alszik el a gyerekkel, akkor garantálva van a gyerek éjszakai felébredése, felsírása. Ugyanis egy éjszaka alatt az alvásmélység mintegy ötször csökken, ilyenkor a gyerek azonnal érzékeli, hogy elalváskori környezete megváltozott, és ahelyett, hogy visszasüllyedne a mélyalvásba, szántszándékkal felébreszti magát.
Az teljesen érthető, hogy a beteg gyerek regrediálásakor (visszacsúszásakor kisgyerekesebb állapotokba) az anya ismét a kisebb gyereknél megszokott módszerekhez tér vissza. A gyógyulás után azonban jó lenne visszaállítani a „felnőttesebb” állapotot.
Igen, van olyan eset is, amikor a gyerek változtat az addigi szokásokon az alvást illetően – de ez nem mindig következik be ilyen spontán módon. Mindenesetre: a hat-hét-nyolcadik életév közötti szakasz ezekben a szokásokban is sok változást hozhat.
Az ötödik életév egyébként gyakran nehezített szakasz a gyerekek életében. Sok kisfiú ilyenkor mondja, hogy „ha nagy leszek, anyukámat veszem feleségül” – tehát „rivalizál” az apjával, de ugyanakkor erre az apára szeretne hasonlítani. Az „elfordulásnak”, az anyához való hangsúlyozott ragaszkodásnak persze még sokféle oka lehet, és itt tényleg lényeges az a kérdés, hogy ki foglalkozik többet a gyerekkel (általában az anyák).
De a felnőttek egymás közötti problémáit a felnőtteknek kell egymás között tisztázniuk, átvilágítaniuk és feloldaniuk.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Jegyes-Tóth Kriszta
- Visszautak az életbe
- Sachernek hívjuk
- Dr. Vekerdy Tamás válaszol
- Hangok a görcs fogságában
- Anyu mostantól néha távol lesz
- A mesék gyógyító ereje
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!