Inkognitóban lehetünk
Az olaszokat kiszúrjuk a séróról és testszőrzetről, a görögöket az orrukról, a hollandokat a magasságukról, a szlávokat pedig az arcformájukról. Mi viszont bárkinek mondhatjuk, hogy a szüleink azeri szőnyegkereskedők, és kénytelenek lesznek elhinni, ugyanis a magyarokat nem lehet csak úgy külsőről felismerni.
Csak mi ismerjük a titkos kódokat
A portugálokat megértik a spanyolok, a hollandok, szegények sem a németek, sem az angolok előtt nem nagyon titkolózhatnak, minket viszont a finnek sem értenek, ha esetleg rosszmájúskodni szeretnénk az országukban. Manysikon nem teszteltük, de még sosem buktunk le, amikor megjegyzéseket tettünk a szomszéd törölközőn terpeszkedő részeg angolokra.
Sosem tudhatod, barátok vagyunk-e, vagy ellenségek
A magyar a barátait eteti, a libáit pedig tömi. A kettő közötti határvonal viszont gyanúsan elhalványodik néhány pohárka szesz után, amikor a házigazda megsértődik, ha a vendég nem eszik még egy tállal a pörköltjéből. A tömés módszerével bárkit ki lehet készíteni a barátságosság leple alatt.
Saját istenünk van…
…és kétfunkciós: egyrészt lehet vele fenyegetőzni, hogy kedves felebarátunk majd megismeri, és ez csakis olyasféle rosszat jelenthet, mint a hunok nyilai, vagy valami irdatlan uráli barna medve, másrészt lehet rá esküdözni kollektíve. Lehet, hogy nem mindentudó és mindenható, de legalább a mienk.
Nincsenek érthetetlen szokásaink
Nem imádjuk a teheneket, mint az indiaiak, nem teázunk megszállottan délután ötkor, mint az angolok, és nem hisszük, hogy minden tilos, amire nem kaptunk írásos engedélyt, mint a németek, úgyhogy az ilyen-olyan kisebb nemzeti kattanásaink ellenére, viszonylag támadhatatlanok vagyunk.
A panaszkodással is építjük az országimázst
Biztos, hogy semmilyen külföldi nem fog meglepődni, ha negatív dolgokról kárálunk, sőt szinte várják, hogy mikor borul el a tekintetünk, hívjuk oda a cigányt, hogy húzzon el nekünk egy édes-bús nótát, miközben vörösbornyakalással heverjük ki, hogy már megint nem találtunk parkolót. Külföldi barátaink csakis attól tartanak, hogy nem tesszük-e fel a Szomorú vasárnapot.
Mindenhol ott vagyunk
Hollywood hemzseg a magyaroktól, csakúgy mint a Nobel-díjasok listája. Szóval sok a zsenink, ha pedig hozzászámolnánk a meg nem értett zseniket is, illetve az önjelölteket is, akkor az eredmény megegyezne az ország teljes lakosságával.
Szépek vagyunk
A magyar nemzettudat rögeszméje a helyi nők szépsége. Akár valós, akár nem, férfiak és nők egyaránt büszkék rá, hogy valakiknek valamikor sikerült elterjesztenie, hogy a női szépség leghivatottabb megtestesítője a magyar nő, és ez külföldön növeli az önbizalmunkat.
Nem vagyunk elszállva
A haitiak abban a tévhitben élnek, hogy minden teremtmény az ő szigetükön született, és hogy a sziget barlangjaiból először a Nap jött ki, és utána a Hold. A japánok szerint pedig először a világon a Nippon sziget lett megteremtve. Igaz, hogy nem kizárt, hogy mi is ilyen sztorikat találnánk ki magunkról, ha nem vándoroltunk volna több ezer kilométert a kiindulási pontunktól, de szerencsére a történelem megvédett az ilyen ostobaságoktól.
Feltörekvő gasztronagyhatalom vagyunk
Ez pedig nyilván nem véletlen: a magyar az egyetlen nép, aki fogásonként nem átall három fej vöröshagymát felhasználni, majd az így elkészült, helyi ízlés szerint ízetlen kaját elárasztani egy pirospaprika-tájfunnal. A csodás az, hogy ezt a kombinációt a szinte bármilyen húsra és bármilyen zöldségre alkalmazni tudjuk, a turisták pedig csak ámulnak-bámulnak, hogy milyen jó a magyar konyha, és hiába próbálják utánozni otthon.
A nők és a férfiak elvannak egymással
Nem pereljük be a kollégát szexuális zaklatásért, ha ki meri nyitni előttünk az ajtót vagy megdicséri az új frizuránkat, viszont nem is kell a férfiaknak birkaagyat sütnünk minden nap, vagy nekik engedelmeskednünk, mint a világ szerencsétlenebbik tájain, így elég békésen megvagyunk egymással.