Ijedten álltam a londoni Heathrow reptér egyik kis biztonsági irodájában, és nem értettem, mi baja lehet a velem szemben, az íróasztal mögött ülő fiatal tisztnek, aki felváltva tanulmányozta a kezében szorongatott útlevelemet és fel-feltekintve az arcomat. Félperces csönd után végül közölte, a probléma az, hogy az útlevél szerint egyszerre vagyok nő és férfi, majd elképedt arcomba dugta az okmányt.
Mutatóujja „nem/sex” rubrikát bökdöste, és alatta a meghatározást: „F/M” ami az ő olvasatában „Female/Male”-t jelentett, vagyis nőt és férfit egyszerre. Kellett egy kis idő, mire megértettem a gondját, majd hosszas magyarázkodás, mire elfogadta, hogy az „F/M” meghatározás, mint az oldalon található összes adat két nyelven, magyarul és angolul szerepel, vagyis az F a magyar „férfi” szót takarja, s nem az angol „Female”-t ami nőt jelent.
Ausztráliában közigazgatási forradalom zajlik: az útlevelek nemet tartalmazó rovatában ezentúl nemcsak a „férfi” és a „nő” meghatározás szerepelhet, az igénylő kérésére kerülhet oda egy „X” is, ami azt jelenti, hogy a neme meghatározatlan. X kategóriásnak, vagyis sem nőnek, sem pedig férfinak persze akárkit nem ismer el az állam. Interszexuális vagy hermafrodita, azaz a mindkét nem jegyeit születésüktől magukon és magukban hordó emberek orvosi igazolás bemutatásával lehetnek hivatalosan is meghatározatlan neműek. Ők azok, akik olyan genetikai rendellenességgel születnek, hogy egyszerre vannak férfi és női nemi szerveik, illetve kromoszómáikat tekintve sem dönthető el, hogy melyik nemhez tartoznak. Legtöbbjük számára azért fontos a harmadik nemi kategória lehetősége, mert nem tudnak, nem akarnak választani.
A transzszexuálisok köre egészen más. Ők a másik nemhez tartozónak vallják magukat, mint amit a külvilág sokszor hisz róluk. Számukra hatalmas könnyebbség, hogy ezentúl már átalakító műtétjük előtt dönthetnek arról, hogy okmányaikban milyen nem szerepeljen. A változások előtt hivatalosan csak akkor változtathatták meg nevükkel együtt ezt az adatukat minden létező okmányukban, ha már túlestek a műtétek és hormonkezelések többéves procedúráján, addig pedig számtalanszor élhettek át az én heathrow-i kalandomhoz hasonló kínos és kellemetlen szituációkat.
„Ez minden olyan társas érintkezésben gond lehet, ahol fel kell tüntetni a nemet – mondja az LMBTQ közösség pszichológiájával foglalkozó pár- és családterápiás tanácsadó, Rózsa Krisztián –, hiszen vannak, akik nem tudják definiálni magukat ebben a két kategóriában. Egy népszámlálásnál például a kérdezőbiztos »ránézésre« is bejelölheti, amit gondol. De képzeljük csak el a szituációt, amikor felvesznek egy – hitük szerint – férfit mondjuk szerszámgéplakatosnak, kiosztják neki a férfi munkaruhát, megmutatják neki a férfiöltözőt, majd a HR-es előkészíti a papírokat – Katalinnak. Egy ilyen helyzettel még egy amúgy empatikus munkáltató sem tud mit kezdeni” – mondja Krisztián, akinek egyik páciense például évekig nem ment nyilvános helyen vécére, hiszen férfi külsővel nem mehetett be a női vécébe, ahová viszont nemi hovatartozása miatt illett volna. Az ilyesmi egy állandó személyiségromboló stresszforrás, hiszen a nemiségünk alapvetően határozza meg az identitásunkat, márpedig nem lehet állandó önmegtagadásban élni.
A transzvesztiták számára ugyanez nem jelent meghasonulást, hiszen őket nem zavarja eredeti nemük, pusztán szívesen öltöznek az ellenkező nemre jellemző ruhákba.
Magyarországon nem kell kellemetlenségekre számítania az utazónak, hiszen a határellenőrzésen az utas neme nem mérvadó – nyilatkozta a Nők Lapja Cafénak az Országos Rendőr Főkapitányság szóvivője. – Az elsődleges szempont, hogy az utas a fényképe alapján beazonosítható legyen. A nem csak akkor érdekes, ha a határőrök úgy ítélik meg, hogy az utast meg kell motozni, mert fontos, hogy ezt az intézkedést azonos nemű munkatárs végezze.
A transzszexuálisok helyzete Magyarországon világviszonylatban kedvezőnek számít – mondta el Takács Judit, az MTA Szociológia Intézetének igazgatóhelyettese. Az állam soha sem gördített áthághatatlan akadályokat a nemüket megváltoztatni akarók elé. Aki ilyesmire szánja el magát, annak két, egymásnak nem ellentmondó igazságügyi szakértői szakvéleményt kell beszereznie, hogy beindíthassák a bürokrácia gépezetét, ami (mint minden más ügyben) olykor nehézkesen működik, így néha elkerülhetetlenek a kínos félreértések, de ez nem igazán állam hibája. Inkább annak köszönhetőek, hogy átlagemberként ritkán találkozunk hús-vér transzszexuálissal, így jobb híján a hollywoodi filmek görbe tükréből ismerjük a világukat.
Egyre több állam – köztük Ausztrália, az Egyesült Királyság, Nepál, Portugália és Uruguay – teszi lehetővé, hogy útlevéligénylésnél a hagyományos „férfi” és „nő” rubrikák helyett egy harmadik, az úgynevezett „eldöntetlen” négyzetbe tegyék az ikszet a hermafroditák és transzszexuálisok. Nem ez a helyzet Ugandában. Jellemző, hogy egy ugandai transzszexuális személy, aki üresen hagyta ezt a részt az íven, azt a választ kapta az okmányirodában, hogy „majd mi beikszeljük”.