A hír: Egyre gyakrabban érint nőket a burn out, vagyis a kiégés-szindróma. Leginkább a felesleges és sok adminisztráció, az alacsony fizetés miatt válnak túlhajszolttá és fásulttá a nők, de a dicséret is hiányzik nekik.
Karafiáth Orsolya véleménye: Egyik ismerősöm már egy ideje tartósan levert volt. Csodálkoztunk rajta nagyon: Andi addig ezer százalékon pörgött, mégis mindenkivel kedves maradt. Hamar kinevezték az új munkahelyén csoportvezetőnek, a nemzetközi találkozókra is gyakran őt küldték már ki. Eleinte zavarta ez, hiszen kedden szóltak, hogy pénteken irány mondjuk Hannover, öt napra, ahol egy kendőt nem tudott venni magának, mert nem is mozdult ki a konferenciacentrumból, ráadásul emiatt egy régóta tervezett búvárkodást kellett visszamondania. De aztán ebbe is beleszokott. Azelőtt simán eljött velünk a közeli bevásárlóközpontba ebédelni az egyórás szünetben, később erre már nem maradt ideje: rendelt inkább egy olyan szendvicset vagy salátát, amit a gép előtt is be lehetett kapni, mondjuk öt perc alatt. De azért munka után be tudtunk ülni valahová. Ám újabban ha este hívtuk mulatni, gyakran még nyolc körül is az irodában vette fel a telefont. Egy nap tanácsot kért tőlem, milyen gyógynövény-alapú nyugtatót vegyen be, mert nem tud rendesen aludni. Később észrevettem a táskájában a gyomorégés elleni kapszulákat. És bizony a folyamatos feszültséget, végül az apátiát is.
A bajok kezdetén gyakori téma volt az, hogy mennyi felelősség nyomja a vállát, és hogy a munkatársai mind-mind alkalmatlan személyek, akik nélküle egy gyufaszálat sem tudnak keresztbe tenni. Hogy ha ő nincs benn, feje tetejére áll az iroda, egy levelet sem tudnak jól megválaszolni. Hogy hihetetlen, hogy nem kapta meg még mindig az eggyel feljebb lévő fokozatot. Végül ezek a témák is kikoptak, helyette jöttek a félelmek: mi lesz, ha ez a projekt bebukik? Mit csinálok rosszul? Miért, hogy mindig maguk alá temetnek a feladatok? Végül már remegett a keze és gyakran sírva fakadt. A főnöke pihenést javasolt neki, de Andi nem tudott pihenni. A lehető legrövidebb megoldást választotta, a wellness-hétvégét, de azt hitte, megőrül a vidéki kastélyban.
Ha magunkon vagy ismerőseinken hasonló tüneteket tapasztalunk (állandó stressz és rémálmok, ingerlékenység, főképp egy sikeres periódus, nagyobb munka finisében vagy azután) valószínűleg a burn out szindrómával van dolgunk. Ez egy nagyon komplett (és ciklikusan jelentkező) tünetegyüttes, érdemes utánaolvasni, főképp mert elsősorban a nőket veszélyezteti, akik amúgy is a sokféle szerepük miatt (anya – dolgozó nő – feleség) a többszörös nyomás alatt hajlandók mindenüket (így közvetve az egészségüket, lelki nyugalmukat) feláldozni a cél érdekében. Azt a vonatkozó cikkek is aláhúzzák, hogy az elődleges dolog a megelőzés: azon belül is az egészséges önismeret kialakítása. Hogy jól körülhatárolhatóak legyenek a célkitűzések és azok legyenek összhangban teljesítő– és tűrőképességünkkel. Sajnos mindannyian ki vagyunk téve a veszélynek, hiszen a szindróma megjelenésének főbb okai között ott találjuk a túlzott adminisztratív munkát, az alacsony fizetést, a megerősítések hiányát, gyakran az extra igénybevételt is. Könnyen elkaphat bárkit a gépszíj, és akkor már nem segít a macskagyökér és az illatos kádfürdő: akkor már szakembert kell felkeresnünk, mert egyedül nem tudjuk legyőzni a bajt…