Felborulhat a férfi-női egyensúly

Sok kínai fiatal nincs tisztában a születésszabályozás módszereivel – derül ki a China Medical Association kutatásából. Sokan hiszik például, hogy az abortuszt követően a nő hosszabb ideig nem tud újra teherbe esni, miközben az esetek háromnegyedében az érintettek fele egy héten belül újra fogamzóképessé válik. A szakértők szerint ezért nem is meglepő, hogy a művi terhességmegszakítások felében a gyermek védekezés nélküli szexuális együttlét során fogant, és csak az esetek 2 százalékában egészségügyi az ok. Már Kínában is tudatosítják, hogy a meddőségtől szenvedő nők 90 százaléka korábban átesett egy vagy több abortuszon, ráadásul az ilyen beavatkozás a kihordott terhességek esetében növeli a koraszülés és vetélés esélyét. Mondhatni, hogy a jelenség az erőszakos népesedéspolitikai beavatkozás durva mellékterméke. „Jól látható Kína és India példáján, hogy sajnos a diktatórikus beavatkozások hoznak gyors és hathatós eredményeket. Igaz, káros mellékhatásokkal. Indiában propagandával és felvilágosító programokkal próbálták megállítani a túlnépesedést, nem sok sikerrel. Ma is 3-4 gyermek az általános, ráadásul a fiatalok számára nincs munkalehetőség, így egy nagy csoport bizonytalan, kilátások nélküli tömeggel kellene a társadalomnak valamit kezdenie. Kínában viszont drasztikus volt a fellépés. Ugyan pontos adatokat nem adnak, de a párt által kiadott irányelvek hatására ma már jó, ha 1,8-2 a termékenységi mutató” – mondja Kapitány Balázs, a KSH népesedéskutatója, aki szerint a drasztikus beavatkozások gyors hatását Európán belül is több ország bizonyította. Romániában például az abortusz és a fogamzásgátlók betiltása után azonnal, vagyis 9 hónapra rá megduplázódott a gyerekszám, akárcsak nálunk, a Ratkó-korszakban, 1953–56 között. „Persze ennek melléktermékei is megjelentek, az árvaházak, illetve az a tény, hogy az államnak mindez aztán rengeteg pénzébe került, intézményrendszert, óvodát, iskolát is ki kellett építeni hozzá” – folytatja a demográfus. De ezeknek az országoknak egy másik, súlyos kérdéssel is szembe kell nézniük: a beavatkozások eredményeként ugyanis felborult a fiú-lány egyensúly, igaz, mindenhol más és más okokból.

„Kínában a lánygyerek régóta nem kívánatos, most például, ha lánygyerek születik elsőre, elengedik a büntetést, hátha a második fiú lesz. Indiában az iszonyú költséges kiházasítási hagyományok miatt nincsenek oda a lányáldásért, s őrzik kincsként a fiúkat, igaz, itt rendkívül magas a csecsemőhalandóság. Az arab világban a többnejűség miatt borul a természetes állapot. Viszont mindenütt igaz: sok férfi nem talál párt, és természetellenes túlsúlyba kerültek. Vannak olyan régiók, ahol a férfiak aránya már 60 százalék, miközben a természet, a genetika a nők 52-54 százalékos arányát »diktálja«” – mondja Kapitány Balázs.

Kína egyébként egyelőre épp a mesterségesen kialakított felállás miatt pörög: pillanatnyilag már kevés a gyerek, a rossz életkilátások miatt viszont kevés az idős is, így sem oktatásra, gyermekintézményekre, sem az egészségügyre nem kell költeni, miközben pedig a pénzt termelő, aktív réteg aránya a legnagyobb az országban. De már nem sokáig tart ott sem a Kánaán, kutatók szerint ugyanis legkésőbb 15-20 éven belül az ázsiai gigaország is hozzánk hasonló demográfiai krízisbe kerül. Indiában viszont nincs megállás, akárcsak Indonéziában, ahol egy négyzetméteren háromszor annyian laknak már most, mint mondjuk Hollandiában. A prognózisok egyébként nem is attól óvnak, hogy a Föld globálisan túlnépesedik – hiszen a növekedés lassul –, inkább az arányok eltolódásától.

„Rémisztő, hogy mondjuk az az afrikai ország, amelyik 40 éve kapta vissza a függetlenségét, s azóta folyamatosak a polgárháborúk, megnégyszerezte a népességszámát, vagy jó példa Afganisztán, India… de nem tudni, hova visz mindez. Hogy kiáramlanak-e ezekből az országokból, alapjaiban rendeznek át mindent, hogy háborúk vagy járványok billentik-e helyre az egyensúlyt, nem tudjuk előre. Az viszont egészen biztos, hogy a világ hatalmi erőviszonyai átrendeződnek, de kérdés, vajon ez történhet-e békés keretek között” – mondja Kapitány Balázs, aki szerint a legvalószínűbb egyébként az olyan országok előrelépése, mint Törökország, Indonézia, vagy Brazília, ahol a növekedés egyenletes, nem rohamszerű.  

Azt, hogy a termékenység globális szinten a reprodukcióhoz szükséges szint alá süllyed, egyáltalán nem merészség feltételezni. Jelenleg ugyanis már a világ népességének 42 százaléka olyan alacsony termékenységi szintű országokban él, ahol a nők nem szülnek annyi gyermeket, amennyi biztosítaná, hogy a következő generációban is minden nőt egy lány helyettesítsen. Ebbe a csoportba sorolható Izlandon és Írországon (és esetleg Franciaországon) kívül Európa minden országa. Az alacsony termékenységi szintű országok közé tartozik ma már többek között Kína, Chile, Vietnam, Libanon, az Egyesült Arab Emirátusok, illetve Oroszország és Ukrajna is. A Föld népességének jelenleg csak 18 százaléka él olyan országokban, ahol a termékenység szintje magas, s ahol egy nőnek átlagosan több, mint 1,5 lánya születik. Ezen országok közül 39 Afrikában, 9 Ázsiában, 6 Óceániában és 4 Latin-Amerikában található. A jövőbeli népességnövekedés motorjai is feltehetőleg ezek az országok lesznek. Ha ezeknek az államoknak a termékenysége nem kezd erőteljesen csökkenni, akkor az évszázad végére népességük akár a négyszeresére, sőt esetleg az ötszörösére is nőhet.